Harry Styles
- Na, jó. Már nem vagy Averynél, ugye? Akkor elmondhatnád mi ez az egész őrültség ezzel az utazással kapcsolatban. Mert konkrétan azt közölted velem, hogy te holnap elutazol.
Nem mondtam Averynek, de Tom nem igazán rajongott azért az ötletért, hogy én ilyen hirtelen elutazzak, és a nyakába szakadjon az üzlet, amit már régóta nem látott, foglalkozni meg aztán egyáltalán nem foglalkozott vele. Azt mondta, hogy ha itt hagyom neki az üzletet kibaszok vele, mire én felvilágosítottam őt, hogy nem egyszer volt, amikor ő baszott ki velem, és hagyta rám az egész klubot.
Nagyon felbaszta az agyamat. Nem mehettem el sehova, mert ő bassza betenni a lábát az üzletébe, de én úgy ugráljak, ahogyan ő fütyült? Na, azt kurvára elfelejthette!
- Mit szeretnél még tudni? - ahogyan beértem a házba, felsiettem az emeletre, hogy összepakoljak.
Nem tudom miért voltam ennyire izgatott, és miért akartam ennyire Averyvel nyaralni menni. De annak a lehetősége, hogy vele lehessek, és minden percet kihasználhatok vele, felvitte a testemben az adrenalint. Nem tudtam hogyan jutottunk ebbe a fázisba, de őszintén?
Leszartam.
Ha ő velem akart nyaralni menni, akkor nem fogom elrontani az örömét. Ha pedig szarul fogja magát velem érezni, megoldjuk, de egyedül nem hagyom egy idegen városban.
Nem tudtam mit tartogat nekünk ez a nyaralás, de nem fogom lemondani, és letörni Avery álmait csak azért, mert Tom azt kéri.
- Honnan jött ez az ötlet? És ilyen gyorsan vagy elfelejtettél szólni?
- Nem én felejtek szólni bizonyos dolgokról. - emlékeztettem őt arra, amikor elfelejtette azt közölni, hogy mennyi ideig lesz ő nászúton, és hagy engem szarban a klubban. - Szóval ne vádaskodj, hanem nézz tükörbe.
Lehet egy kicsit bunkó voltam, de szörnyen fáradtnak éreztem magam, álmosnak, és feszültnek. Lassan huszonnégy órája fent vagyok, és még Tom is jön a hülyeségeivel.
- Jól van haver. Mi a bajod?
- Az, hogy semmi rosszat nem csinálok azzal, hogy elhúzok innen a picsába, amikor te is itt vagy, Tom. Ez a bajom. Meg az, hogy nem foglalkozol az üzlettel, a nyereséget meg ugyanúgy kéred, de már több hete egy árva papírt nem fogtál a kezedben. Nem így terveztük el, hanem úgy hogy mind a ketten, együtt fogjuk vezetni ezt a klubot. És még mielőtt megszólalnál, leszarom az esküvőt. Nem Katyvel szerveztétek, mert ott volt Avery, ő szervezte meg nektek, az hogy te papucs módjára mindenért ugráltál arról nem tehetek. - nagy levegőt vettem, de itt még nem volt vége a mondandómnak, azonban tudtam, hogy hamarosan abba kell hagynom, mert a fáradtságtól még nem kell bunkónak lennem. - Mióta megalapítottuk a céget azóta nem pihentem, hanem folyamatosan dolgoztam. Elfáradtam, Tom, és csak pihenni szeretnék.
Még sosem éreztem azt, amit abban a percben a telefonhívás alatt, azt a fáradtságot, ami már próbálja átvenni felettem a hatalmat, ami már kezdené elpusztítani a maradék energiámat is.
Kimerültem.
Nem volt már másra erőm csak akkorát aludni, mint még soha.
- Igazad van. - sóhajtott Tom a vonal másik végéről. - Sajnálom, haver. Csak magammal foglalkoztam, azt nem vettem figyelembe, hogy te már milyen fáradt vagy.
Ezt szerettem Tomban, hogy ha valamiben hibázott, azt vállalta, és bocsánatot kért érte.
- Én is bocs, csak már szörnyen fáradt vagyok, és ezért vagyok ennyire feszült.
- Menj, és pihenj egyet, mert tényleg keményen dolgoztál, én pedig nem foglalkoztam az üzlettel.
Ha valakinek leharapom a fejét, és ha az a valaki a legjobb haverom, utána olyan lelkiismeret furdalás jön rám.. Ezért kezdtem el még én bocsánatot kérni.
- Nem, bocsánatot kell kérnem nekem is. Az esküvőd volt a legfontosabb, nem kérhettem, hogy az üzlettel foglalkozz.
- De igen, mert ott volt Katyvel Avery, és nekem nem kellett volna mindenre azonnal ugranom. Ketten is megtudták volna oldani, nem kellettem én oda.
- Most már mindegy. Vége az egész mizériának.
- Amibe te belefáradtál, szó szerint.
- Nem baj. - megdörzsöltem az arcomat, mert csak azt éreztem, hogy ha nem kapok az arcomba vizet percek múlva, tuti elalszok.
- Hogy ne lenne baj. Ezért fogsz pihenni, én pedig mindent elintézek.
Minek ellenkeztem volna? Ez volt a célom, hogy pihenhessek, és ha Tom magára vállal minden munkát, akkor nekem hagynom kellett.
- Kösz, haver.
- Biztosan furcsa lesz, de megoldom. - nevetett. - Menj, pihenj, de azért majd még küldd át nekem e-mailben, hogy miket kell tudnom, mert nem tudom most mi a helyzet.
- Mindent elfogok neked küldeni, az összes telefonszámot, mindent. Csak most már muszáj lesz aludnom, mert nem bírok megállni a lábaimon.
- Menj, és még egyszer sajnálom. Ezentúl többet fogok foglalkozni a klubbal, mert tényleg szörnyen elhanyagoltam.
- Sokszor gondoltam arra, hogy megkérlek, mondj le a részedről.
Tudtam, hogy ez egy tőrdöfés volt Tom szívébe, de ki kellett mondanom, ami nyomta a lelkemet, mert tényleg ezt akartam csinálni. Ha tehettem volna, akkor azonnal "kirúgtam" volna őt.
- Miért? - hangján nem volt semmilyen érzelem sem hallható.
- Azért, mert nem foglalkoztál a klubbal, semmit. És ha már én egyedül csinálom, akkor miért kapj te is belőle pénzt? Akkor azt a pénzt jótékony célra fordítottam volna, vagy adtam volna belőle az alkalmazottaknak. De nem volt járható út az, hogy beleszartál az egészbe.
- Tudom...sajnálom. De remélem már nem akarsz elpaterolni.
- Ha rendesen visszatérsz, akkor semmi gáz.
- Ígérem, hogy segíteni fogok ezentúl sokkal többet.
Tudtam, hogy komolyan gondolta.
Lehet Tom néha elég szétszórt volt, de amit mondott, azt többségében betartotta. És így, hogy a tudatában volt annak, hogy én nem akartam már vele ezt tovább csinálni, még jobban gyorsítani fog, és belead majd apait-anyait.
Ezért tudtam annyira kipihenni magam, hogy amikor öt óra alvás után reggel nyolc órakor felkeltem, úgy éreztem magam, mint aki átaludt egy egész napot.
Averyvel még lefekvés előtt beszéltem, hogy reggel megyek majd át hozzá, mert már autóba nem ülnék. Megértette, és azt mondta, eljön hozzám taxival, így együtt tudunk kimenni a reptérre.
Az utolsó leheletemmel este még bepakoltam pár dolgot, de Averynek is megmondtam, hogy nem nagyon emésztettem rajta magam. Majd veszek magamnak ruhákat a nyaralás alatt, a pénz nem fog számítani.
Reggel kilenckor jelent meg a házam előtt a taxi, aminek hátsó ülésén ott ült Avery kipihenve, egy Jóbarátok feliratú pólóban, és rövid nadrágban. Szélesen mosolygott rám, amikor beültem mellé, és rámosolyogtam.
- Szia. - köszönt nekem vidáman. Az arca olyan nyugodt és angyali volt, hogy legszívesebben agyon puszilgattam volna.
- Szia. Kipihented magad? Készen állsz?
- Teljesen. - kuncogott, amitől elvigyorodtam. Irtó cuki volt a kuncogása. - Nagyon izgulok, de tudom, hogy fantasztikus lesz.
- Abban biztos vagyok, még sosem jártam Comoban. - közben a taxi besorolt a forgalomba, és elindultunk a reptérre, hogy beteljesítsük Avery nagy álmát. - Te voltál már Olaszországban?
- Igen, kétszer. Egyszer a családommal voltunk Rómában, másik alkalommal pedig Nápolyban.
- Csodálatos volt, igaz? - sóhajtotta.
- Nagyon. Főleg Róma, de mind a kettő. Róma talán azért, mert az volt az első olasz élményem, és akkor voltunk először külföldön. Az, hogy a Colosseum még ennyi évezred után is ott áll, bámulatos. Nápoly pedig megint elvarázsolt minket. Anyu szerelmes Olaszországba, és amikor reggel beszéltem vele, mielőtt jöttél, nagyon leszidott, hogy őt itthon hagytam. - vigyorogtam. - De mondtam neki, hogy majd kap valami ajándékot, így megbékélt.
Avery elmosolyodott, és neki dőlt a vállamnak.
- Szerinted milyen lesz ez a nyaralás?
Kinéztem a taxi ablakán, és elgondolkodtam.
- Ha gondoskodunk róla, hogy fantasztikus legyen, akkor még annál is jobb lesz. - megsimítottam Avery combját, aki felmosolygott rám és belenézett a szemeimbe.
Amikor már a repülőn ültünk, akkor is ugyanúgy nézett rám, mint a taxiban, csak azzal a kivétellel, hogy a szemei könnyektől csillogtak.
- Mi a baj? - suttogtam, és megsimítottam az arcát, letörölve róla a kibuggyanó könnyeket.
- Olyan hihetetlen, hogy Olaszországba repülünk.
Elmosolyodtam, puszit leheltem a szájára.
- Nem az. Csak nézz ki az ablakon, és meglátod.
Kinézett, és meglátta azt, ami valósággá tette az egészet. Londont elhagyva, egyre feljebb emelkedve a levegőben, a felhők felé, amik a magasban pontosan olyanok voltak, Avery szavaival érve, mint a vattacukor.
Egy kis porcukorral meghintve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése