Epilógus

Nos, lányok, ide is eljutottunk.. sajnos. 

Elérkezett a blog utolsó része, amit őszintén megmondom már nagyon vártam. :D

Tudtam mit akarok, és már leakartam írni, akartam olvasni a reakciókat. 

Igen, ennek a blognak vége, de már meg is van a fejemben a következő történet, de még annyira ne előre. 

Elsőnek olvassátok ezt el!

Köszönök mindent, de tényleg.

Imádlak titeket. ♥

Jó olvasást: Szandi. ♥

Ui.: ÍRJÁTOK meg a véleményeteket. :)

Avery Johnson

"Az álom sorsa az ébredés, 

De mégis él, mégse tévedés.

Szép emlék, és ez nem kevés,

Jobban fáj az, ha elvész."

- Avery? Avery?

Még sosem éreztem magam annyira szörnyű állapotban, mint abban a percben. 

A fejem azt éreztem, hogy menten szétszakad, és az sem segített ebben, hogy valakinek a vékony hangját hallgattam folyamatosan, amint a nevemet hajkurássza, és nem akarta abbahagyni!

Csak egy kicsit maradna csendben!

Csak egy nagyon picit..

Szörnyen gyengének és levertnek éreztem magam, az pedig, hogy mozdulni is nehéz volt, nem segített a helyzetemen. A szemeimet kinyitva olyan éles volt a fény, hogy azonnal visszacsuktam a szemeimet, amitől felnyögtem, mert már nem bírtam lehunyva tartani.

De miért fekszem én...itt?

Nem tudom hol voltam, csak azt tudtam, hogy a fejem szétszakad, és hogy valaki lekapcsolhatta volna a lámpát. 

Harry...csak neki szólnom kell és tuti segít. 

- Ha.. .. - annyira száraz volt a szám, hogy égett a torkom a szomjúságtól, mint aki már több legalább pár napja nem ivott. De hát még elindulás előtt is ittam!

 Valaki megemelte a fejemet és egy poharat emelt a számhoz, amiből készségesen ittam pár kortyot.

- Harry.. - de a hangom olyan szörnyen gyenge volt, ahogyan éreztem is magam. 

Mi történt Oliver szülei házában? Leütöttek vagy mi?

Arra emlékszem, hogy ott álltam az ajtó előtt, aztán jött az anyukája, és olyan döbbent volt, hogy nem bírt mást tenni, mint a nevemet hajtogatni.

Mint ez a valaki itt mellettem...

Nagyon lassan kinyitottam újra a szemeimet, de már nem volt az az erős fény. Biztosan valaki lejjebb tekerte a világítást. Biztosan Harry volt az. Ő ennyire gondoskodó. 

Elmosolyodtam és bár hunyorogva, de körbenéztem a szobában. Leolvadt a mosoly az arcomról, amikor megláttam a mellettem álló gépeket, a virágokat a sarokban, a fotelt, és..és az anyámat!

Camille..

Hogy a szentségesbe kerültem én egy kórházba?

Hogy kerül ide Camille? 

És miért nincs itt Harry?

Jesszusom...Mit csináltak velem Oliver szülei? Megvertek, mert megöltem a fiúkat, és kórházba kerültem?

De akkor hol van Harry? Biztosan csak kifutott vizet venni, vagy a mosdóba, vagy kávét vesz, hogy bírja még tovább fent.

- Avery. Istenem, kislányom. - az anyám hangja annyira furcsa volt. Nem a megszokott hang, sokkal..sokkal érzelmesebb, és lágyabb. 

Pedig ő sosem volt lágy hangú, mindig kimért, és akaratos nő volt. Mióta voltak neki érzései?

Vajon mit szóltak Harryvel egymáshoz? Hogyan fogadta anyám azt, hogy nem Richard barátnője lettem, hanem Harryé vagyok? Tuti, hogy ette a méreg, amiért nem az ő kiszemeltjét választottam. 

Halványan elmosolyodtam, és anyámra néztem. Kisírt szemei, összefogott haja, sminknélkülisége olyan látvány volt, amit a huszonkét évem alatt nem sokszor láttam. Amikor még kislány voltam sokszor volt smink nélkül, és összefogott hajjal, de amikor már nőttem, és nagylány lettem, azt érezte, hogy muszáj megmutatnia hogyan kell egy igazi nőnek kinéznie.

Talpig csinosan, makulátlan hajjal, és tökéletes sminkkel. 

De én már akkor tudtam, hogy nem ilyen egy igazi nő. Egy igazi nő olyan, mint ő most. Kimeri mutatni az érzelmeit, mer smink nélkül élni, és mer pulcsiban lenni. 

Megtanultam, hogy akkor is lehetsz nőies, ha farmerban és pólóban vagy. A nőiesség belülről fakad, nem kívülről.

- Istenem..végre. - síró hangja, ugyanúgy ahogyan megjelenése, megdöbbentett.

Az anyám előttem nem szeretett sírni, nem akarta, hogy gyengének lássam. Szerinte egy nő, sőt egy férfi sem lehet gyenge. 

Pedig de! Sosem szabad mindig erősnek lenni, mert abba belerokkanunk. 

- Hívom is apádat, annyira boldog lesz! - nevetve halászta elő a táskájából a telefonját, és mikor megtalálta, a kezébe fogta, rám nézett, és melegen rám mosolygott. - Nagyon szeretlek, Avery. - megszorította a kezemet, és a könnyeivel küszködve hívta apámat. 

 Nem sokszor hallottam régebben anyukámtól azt, hogy szeretne. Az ő elve szerint a szeretetet éreztetni kell, nem mondani. De anyukának a lánya mellett kéne állnia, és ott lenni vele a nehéz helyzetekben. Hol volt ő, akkor amikor meghalt Oliver és szükségem lett volna rá?

Csak hozzám vágta, hogy nem volt hozzám való és majd találok mást. De akkor csak azt éreztem, hogy nekem csak Oliver kell, senki más. Ez mára már persze változott, de akkor is. Neki segítenie kellett volna átvészelni azt az időszakot. És lehet hogy most kedves, de akkor sem tudja kitörölni a fejemből azt, hogy nem volt ott, amikor ott kellett volna, hogy legyen. 

Egyedül kellett szembenéznem a fájdalommal, nem volt senki, akire számíthattam. Elengedett, hagyta, sőt már szinte kényszerített, hogy menjek a magam útjára. Úgy, hogy közben tudta, borzasztóan fájt a szívem. 

- Apád hamarosan jön. - letörölte a könnyeit, a telefonját a kis éjjeliszekrényre rakta. 

 Apa..

Ő mindig más volt. Ő nagyon sokszor mellettem állt, csak az volt vele a baj, hogy nem mert szembenézni anyával. Mindig azt csinálta, amit anya mondott, és ha mégsem azt, akkor abból veszekedés lett, amiből persze mindig anya jött ki győztesül. 

 Sosem állt ki mellettem, ahogyan kellett volna. Nem szólalt fel, mert nem akarta, hogy a felesége rá haragudjon. De így rám haragudott, és apu is, mert miattam balhéztak. 

 Már a végén, egyikőjüket sem szerettem úgy, ahogyan kellett volna. 

Nem mutatták meg mit jelent igazi szeretetet adni. 

Nem tudtam meg mit jelent igazi szeretetet kapni. 

- Felkelt? Hogy érzed magad, Avery? - egy afroamerikai, fehér ruhás nő jelent meg, az arcán egy széles mosollyal, amitől szerintem a világon bármelyik embernek jobb kedve lenne.

Még nekem is. Rámosolyogtam.

- Nagyon fáj a fejem. - megtapogattam a fejemet, amin nem a hajamat éreztem meg, hanem a kötés puhaságát. Döbbenten kaptam a szemeimet anyámra, aztán a nővérre. - Mi történt?

Miért volt bekötve a fejem?

- Semmi baj, már jobban vagy. - anyu megsimogatta a kezemet, és rám mosolygott. - Már szépen begyógyult a sebed.

Milyen seb?

Mi a fene történt?

- Nyugodj meg, Avery. Anyukád majd mindent elmond, jön máris a doktor és megvizsgál, rendben? - a nővérke, akinek a névtábláján a Caroline név állt, megint rám mosolygott, azzal a varázs mosollyal, én pedig megnyugodtam. 

Mert hittem neki. Mert tudtam, hogy bízhatok benne, hiszen nővérkének tanult. Arra adta az életét, hogy beteg embereken segít, ami egyenlő azzal, hogy biztatja őket. 

- Na, csak felkelt a betegünk. - a hang olyan ismerős volt, hogy a tekintetemet azonnal az ajtó felé irányítottam, ahol Ronald jelent meg, ugyanazzal a kedves mosolyával, amivel napokkal ezelőtt, a klubban mosolygott rám. 

- Ronald. - rámosolyogtam, ő pedig kedvesen odajött, és felültetett az ágyon. 

- Most megvizsgállak, jó? A szemeidet nézem meg, vérnyomást mérünk és felteszek pár kérdést. - mosolygott, Caroline rám rakott egy vérnyomásmérőt, és az eredményt feljegyzetelte. Ronald megvizsgálta a szemeimet, és olyanokat kérdezett, hogy hányadika van ma, mi az utolsó emlékem, hány éves vagyok, és ilyenek. 

Én kérdeztem, hogy mi történt, de nem mondták el. 

Lehet Oliver anyja leütött az ajtóban és  kórházba kerültem? Nem csodálnám, ha ennyire haragudna rám. 

- Pihenj, Avery. Még este visszajövök, és megvizsgállak. 

- Szeretnék valamikor elmenni újra táncolni. - a szobában lévő három ember érdeklődve hallgatott. - Úgy, mint egyik nap. Még mindig szereted a bachata-t ugye? - néztem Ronaldra. - Tudom, hogy elég erotikus, de szeretnék megint elmenni. 

 Ronald arca értetlenkedést tükrözött, de egyszerre volt döbbent is. Vajon lebuktatta Caroline előtt? A nővér nem tudja, hogy mi Ronald hobbija?

Istenem, mekkora egy kretén vagyok, amiért nem tudom befogni a számat! Biztosan nem akarta, hogy megtudja a nővér, hogy volt velem valahol, mert akkor nem foglalkozhat velem, hiszen személyeskedés lenne, megkülönböztetés. 

- Jaaj, ne haragudj, szerintem valakivel összekevertelek, csak mert van egy másik Ronald ismerősöm, és most még fáj is fejem.. Komolyan. Ne haragudj. - úgy hadartam, ahogyan életemben még soha, mert kiakartam magamat, és őt is menteni ebből a szar helyzetből. 

- Semmi baj. - rám mosolygott, és Caroline-ra nézett, akivel váltott pár szót, elköszönt és kiment. Caroline megmérte a lázamat, és amikor nem talált semmi változást, rám mosolygott és ő is elhagyta a szobát. 

Jóságos ég. 

Így beégetni magamat az orvosom előtt!

- Hogy érzed magad? - anyu végig simította az arcomat, és mellém ült az ágyra.

Szörnyen. Persze ezt nem mondtam neki. Most tényleg erősnek kellett lennem. 

- Egész jól. De elmondanád nekem, hogy mégis mi történt? Oliver anyukája leütött, és kórházba kerültem?

 Anyu homlokán olyan mély ráncok keletkeztek, hogy félő volt, hogy sosem tűnnek el onnan. 

- Oliver anyukája? Mikor találkoztál vele?

- Mielőtt bekerültem ide. Harryvel elmentem hozzá, mert bátorított, hogy beszéljek vele, hiszen nem kerülhetem el egész életemben, és muszáj volt túllépnem a félelmemen, és a szemébe néznem. 

 Anyu értetlen tekintete arra engedett következtetni, hogy semmit nem ért abból, amit mondok. Hát persze, hogy nem. Aki nincs ott a lánya életében..az ne is várjon mást. 

- Ki az a Harry?

Nem ismerte meg?

Nem találkoztak a kórházban?

 Így elkerülték egymást?

- Nem találkoztatok a kórházban? Biztosan akkor volt itt, amikor te elmentél, és ezért nem láttad. Harry a barátom, és egy nagyszerű fiú. Ha jön, akkor bemutatom neked, és tudom, hogy nem Richard, de..

- Avery. - anyu leállított, és megfogta a kezemet. - Én mindennap itt voltam az elmúlt egy hétben, amíg volt a látogatási idő. Szörnyen szégyelltem magam, amiért pocsék anya voltam, és ide kerültél. Muszáj volt itt lennem veled, ahhoz, hogy lássam, nem lesz semmi bajod. - csak néztem rá, és az elmém minél kacifántosabb lett. - De azt komolyan megmondom neked, hogy egyetlen nap sem volt itt Harry nevű fiú. Caroline mindig tájékoztatott, hogy kik voltak itt, de Harry névről egyszer nem hallottam. 

 Amilyen őszintén nézett a szemeimbe, még akkor is ha sokszor csúnyán bánt velem, és elárult, de akkor is tudtam, hogy most nem hazudik. 

De akkor hol volt Harry?

Miért nem látogatott meg? Ennyire el volt foglalva a munkával, hogy rám nem volt ideje?

Ennyit jelentettem neki? Pár alkalmat, amikor megkapott a nyaralás alatt, és utána vége? Tudta, hogy Oliver szülei rosszul fognak rám reagálni, és így lekophatott?

De miért?

 Zsongott a fejem a sok megválaszolatlan kérdéstől, de mégis volt egy, ami most jutott el a tudatomig. 

"mindennap itt voltam az elmúlt egy hétben..."

Anyu alig egy perce mondta ezt el. 

De mégis milyen egy hét?

A szíve, őrült sebességgel kezdett dobogni a mellkasomban, a fejem lüktetett, és azt hittem elhányom magam az idegességtől.

- Anyu.. mi történt? - megszorítottam a kezét, éreztem, hogy az arcomból minden szín kifutott, pedig még el sem mondta mi történt. 

Egy hétben..

Anyu megszorította a kezemet, mesélni kezdett, és közben lágyan simogatta a kézfejemet. 

- Katy és Tom esküvőjéről eljöttél, mert nem érezted jól magad. Mark, a munkatársad mondta, hogy nem engedted neki, se másnak, hogy elkísérjen. Igen, Harrynek! Neki sem, de hogy Harryvel veszekedtetek, mert azt hitte, hogy Markkal kikezdtél. - erre emlékszek. Kimentem, Mark utánam jött, és Harry azt hitte, azért nem mentem ki vele, mert Markkal akartam lenni, és azért nem ültem mellé, hogy Markkal enyeleghessek. 

Ezekre emlékszek én is. De miért nincs itt Harry?

 Bólintottam, hogy eddig felfogtam a dolgot, anyu pedig folytatta.

- Autó baleseted volt, Avery. - kifolyt egy könnycsepp a szemeiből. - Elaludtál a volán mögött, annyira kimerült voltál, és belecsapódtál egy fába. Szörnyű állapotban voltál az nap éjjel.. - letörölte kibuggyanó könnyeit, aztán folytatta. - Egy hétig kómában voltál, de szerencsére nem történt komolyabb bajod. Valószínű a stressz, a kimerültség, és persze a fejedet ért ütés miatt voltál ennyi ideig kómában. Aludtál mélyen, de Ronald is csak azt mondta, hogy fel fogsz kelni. 

 Most már tényleg azt éreztem, hogy kidobom a taccsot. 

Kómában voltam?

Egy hétig?

Nem. Nem. Nem. 

Nekem ott volt Harry, Como, a fülledt éjszakák. Nem lehetett ez...nem!

Nem, és nem!

Betapasztottam a füleimet, és vadul ráztam a fejemet, miközben mást sem hajtogattam, csak hogy ez nem lehet igaz, ez nem lehet igaz.

- Avery, kérlek. Meg kell nyugodnod. - elrántottam anyutól a kezemet, és már nem tudtam erős lenni. Sírtam, sőt zokogtam, ahogyan az agyamat elárasztotta az undorító valóság.

Álmodtam. 

Nem volt valós a Harryval való kapcsolatom. Azért nincs itt, mert nincs miért itt lennie. 

Felzokogtam, eltakartam az arcomat, és azt kívántam bárcsak meghaltam volna. Még az sem lenne ennyire fájó, mint az, hogy rájöjjek, nem volt igazi a kapcsolatunk. 

Ronalddal a bachata...

Ezért nézett úgy rám! Hiszen honnan tudnám, hogy ő táncol, amikor nem is beszéltünk?

De álmomban Harry Tinával is kavart..vagyis nem kavarás volt, hanem annál sokkal undorítóbb. 

Mindent csak álmodtam? Az érzéseket, a boldogságot?

Mindent?

- Kislányom, meg kell nyugodnod. 

Nem bírtam, nem tudtam. 

Nem akart megszűnni a mellkasomat nyomó fájdalom, a fejem pedig annyira dolgozott minden információn, hogy szó szerint azt éreztem, szétszakad. 

Hogyan lehetett ilyen szépet csak álmodni?

Miért játszik velem így a Sors?

Ziháltam, kapkodtam levegő után, mert minden testrészemet szorongatta a fájdalom, amely nem akart múlni, csak egyre erősödött, amikor ráeszméltem, hogy senki sem szeret. Senkivel nem éltem azt a csodálatos boldogságot, amit Harryvel. 

Álmodtam..

Kómában voltam..

Semmi sem volt valós..

- Hívok egy nővért. - anyu megnyomott egy gombot az ágyam mellett, és simogatni kezdte a karomat. - Avery, vegyél mély levegőket, nyugodj meg. 

 Honnan tudná ő, hogy mi a legrosszabb fájdalom?

Elvesztettem a barátomat a való életben, és elvesztettem azt is, akiről azt hittem valós. Akivel boldog voltam, akivel igazán élőnek éreztem magam. 

Caroline-nal együtt apu is megjelent, akinek mosolya lefagyott az arcáról, amikor meglátott pánikrohamom javában. 

- Avery! - Caroline mellém állt és a szemeimbe nézett. - Hallasz engem? Nyugodj meg, és utána segítünk neked. Csak vegyél nagy levegőket. 

 Nem bírtam magam összeszedni, nem bírtam nagy levegőket venni, holott tudtam, nekem is akkor lesz a jó. 

- Prücsök. - felzokogtam, amikor meghallottam apukám szájából azt a becenevet, amit kislány koromban mindig mondogatott. 

Rá volt szükségem. 

Az apukámra.

- Csak álmodtam. Apa, az egészet álmodtam. - zokogtam, ziháltam, de amint apukám odalépett és szorosan magához ölelt, feltört belőlem minden érzelem. 

Szorosan öleltem, hagyta, hadd zokogjak, hadd sírjak, ő pedig csendben simogatta a hátamat.

- Ne haragudj. - suttogta a fülembe, és puszit nyomott a halántékomra. - Kérlek, bocsáss meg nekem. Amint kijöttél innen, elmegyünk valahová és megbeszélünk mindent. Nagyon szeretlek, és anyád is, csak nem jól mutattuk ki ezt. Szörnyen sajnáljuk mind a ketten. 

 Amikor már kezdtem megnyugodni, elhúzódtam tőle, és rámosolyogtam, még ha ez nagyon nehezen is ment. 

- Rendben, apa. - megsimogatta a fejeme, és Caroline segítségével eldöntötték az ágyat. 

- Pihenj egyet, Avery. - anya átölelte apa derekát, és úgy nézett engem. 

Nem aludhatok!

Mert megint álmodni fogok, és fel kell kelnem belőle! 

Nem akartam Harryvel álmodni. 

- Olyan valós volt. - a könnyeim végig folytak az arcomon, le a nyakamig, és eltűntek a párnában. - Harry és én boldogok voltunk, romantikus volt, és azt hittem igazi. De kiderült, hogy az egészet álmodtam. - zokogtam, megmarkoltam a takarót, és azt éreztem, hogy legszívesebben mindent összezúznék.

Harry csodálatos szemei csak álom volt. Nem nézett úgy a szemeimbe sohasem, nem hívott Gyönyörűnek, nem csókolóztam vele, és egyszer sem feküdtem le vele. 

Harry, és bármi amihez neki köze volt, csak álom volt. 

Anyu, apu és Caroline összenéztek, majd apu megsimogatta az arcomat, és megpuszilta a homlokomat.

- Most aludj egyet, majd ha felkelsz megbeszéljük, de muszáj pihenned.

- Nem lehet, nem akarok álmodni!

- Nem fogsz! Ha nem akarsz, akkor nem fogsz. - megpuszilta a fejemet, és dúdolni kezdett nekem, amitől elálmosodtam, de nem tudtam elaludni mélyen. 

Hallottam, ahogyan kimennek a szobából, ahogyan azt is, hogy Caroline azt mondja nekik, most mellettem kell lenniük. 

Apa tévedett. 

Álmodni nem csak akkor fogunk, ha akarunk, és akkor nem fogunk, ha nem akarunk. Ezt nem tudjuk generálni. Mindennap álmodunk, csak valamelyikre nem emlékszünk, mert olyan rövid volt, vagy az agyunk eldugta a "Nem kell emlékezni ezekre" zugba. 

Apu nem tudta milyen érzés a valóságban elveszíteni azt, aki szeretsz, és utána elveszíteni valakit, akiről azt hitted valóság, és akibe valahol legbelül már kezdtél beleszeretni. 

Pokolian fájt, de abban igaza volt, hogy pihennem kell.

Az agyamnak egy kicsit nyugton kell lennie, mert szétfog szakadni, azt pedig nem akartam. 

Mire elaludtam volna, halk hangokat hallottam a folyosóról, aztán azt, ahogyan nyílik az ajtó, és valaki az ágyamhoz sétált. 

Összerándult a gyomrom, ahogyan megéreztem azt az illatot, ami éreztem az esküvő előtt, amit éreztem az álmomban. Ez az ő illata. Az a finom, férfias parfüm, ami keveredik a ruhái friss illatával. 

Harry...

Itt volt a szobámban, és most tényleg nem álmodtam. Abból már felkeltem, és újra nem álmodhattam. 

Kinyitottam a szemeimet, az első amit megláttam fekete, félig begombolt inge volt, ami alatt ott voltak a tetoválásai. 

- Avery.

Igen, ő volt az!

Az a rekedt, mély hang, amely nem csak álmomban dobogtatta meg a szívemet, hanem most is. 

Követtem a hangot felfele, a mellkasán át, az arcáig.

 És akkor megláttam, belenéztem abba a ...

                               gyönyörű pillantásba. 

52. rész ~ Régmúlt (+16)

Jaaaj, lányok! 

Először is nagyon sajnálom, hogy ennyit csúsztam, de borzasztóan kevés időm volt bármire is...

Másodszor pedig... ez lenne itt az utolsó rész,  de nincs kesergés, még hátra van az epilógus. ☻

Jó olvasást!

Ezer millió hála nektek! ♥

Avery Johnson

"Érezte, hogy nagyon hasonlítanak egymásra.
Két magányos ember repül a szélben, mint a pitypangmagok, és cipelik egymás kívánságait. Persze, megijedt az érzései miatt. A hite minden morzsájával szemben állt ez az érzés, de hiába próbálta, a szíve mégis gyorsabban kalapált, amikor a bőrük egymáshoz ért, és nem bírta megállni, hogy ne keresse, ha úgy gondolta, a közelben lehet. Nem tudta megakadályozni, hogy megszállja a gondolatait. 
Akkor is a karjai közé keveredett, ha nem tárta ki őket. Hívatlanul állított be, mégis kinyílt előtte minden ajtó, újra meg újra. Vonzotta a jelenléte, vonzották az érzések, amelyeket kiváltott belőle, vonzotta a csend, és vonzották a szavak. 
Beleszeretett. "

(Cecelia Ahern - Bárcsak láthatnál)

Senki sem szereti az ébredést. 

Az a világ legszörnyűbb dolga, amikor csörög az óra, vagy csak felkelsz az álmodból, és egy új nap indul, új teendőkkel, és ahhoz sincs semmi kedved, hogy kinyisd a szemeidet, és rájöjj, bizony felébredtél, el kell kezdeni a napot. 

De Harry karjaiban? Nem érdekelt, ha felkeltem, mert tudtam, hogy ha kinyitom a szemeimet, ugyanazt látom, mint az álmomban. 

Harryt.

Karjai szorosan körém fonódtak, a lábát átrakta a lábaimon, és úgy satuba fogott, hogy ha akartam volna sem tudtam volna elmozdulni az öleléséből, de nem is akartam. 

Fantasztikus volt feküdni, miközben átölelt, nézni gyönyörű arcát, puha ajkait, amit be kell valljak nehéz volt megállni, hogy ne csókoljak meg. 

De nem tettem, mert szívesebben nézelődtem benne, mintsem hogy felkeltsem. És így is elég mozgalmas, valamint fullasztó éjszakán voltunk túl, aminek az emlékeibe is szinte beleremegtem, és elpirultam. 
Csodálatos volt vele mind a három orgazmust átélni, és annyira biztonságot éreztem mellette, hogy a szívem megtelt mindenféle érzelemmel, miközben mozgott bennem, átölelt és a szemeimbe nézett. 
- Ne nézz ennyire. - Harry mély, és rekedt hangja arra ösztönzött, hogy levegyem a tekintetemet a szájáról és felnézzek rá. 
Szemei csukva voltak, csak egy kis résen át nézett rám, az ajkai szélén kis mosoly bujkált, amitől én is elmosolyodtam, és szorosabban hozzábújtam, mert már így is fent volt, szóval már nem tudtam felkelteni. 
- Nem néztelek, csak egy picikét. - feljebb csúsztam meztelen felsőtestén, a melleim az ő kemény mellkasába nyomódtak, amitől egyszerre sóhajtottunk fel mindketten. 
- Hmmm. - addig helyezkedett, amíg az oldalára nem fordult és úgy húzott közel magához, bele a testébe. 
Jóságos ég..
Ahogyan az én puhaságaim az ő keménységeihez nyomódtak..
Ahogyan az a testrészem pont az ő teljes keménységébe..
Harry szemeibe néztem, és elállt a lélegzetem, amikor egy kicsit jobban megmozdult, így merev péniszét pont a lábaim közé csúsztatta. 
A pupillája úgy kitágult, hogy a szeme zöldje szintén fekete volt már. Beszívtam a levegőt, megmarkoltam a felkarját. 
- Ezt váltod ki belőlem. - jobban hozzám nyomta magát, miközben a fenekembe markolt. Halk nyüszítés csúszott ki a számon, és egy pillanatra lehunytam a szemeimet. 
Ez a srác annyi mindent képes volt kiváltani a testemből, hogy még én is megijedtem. 
- Annyira kibaszottul gyönyörű vagy, Avery. - suttogta a számra, és megnyalta az alsó ajkamat. Elnyíltak az ajkaim, és a nyelvemmel végig simítottam az ajkamat ott, ahol az előbb ő nyalta meg. 
Harry szemei kitágultak, és vadul az ajkaimra tapadt. Annyira hirtelen ért a csókja, hogy muszáj volt tőle elhúzódnom. 
- Harry.. - lihegtem, hiszen nem igazán jutottam levegőhöz. Amúgy is túl közel voltunk egymáshoz, ami már önmagában levegőhiányt okozott nálam, és akkor még ez a durva csók.. Kudarcot vallott az, hogy én levegőt vegyek mellette. 
- Muszáj megcsókolnom téged, és újra éreznem téged.. - a nyakamhoz hajolt, amit lágy csókokkal kezdett kényeztetni. Hátrahajtottam a fejemet, és simogatni kezdtem a hátát, közben a lábaimmal rászorítottam a péniszére. 
- Az éjjel..nem volt elég? - ziháltam, ő pedig nem teketóriázott, közénk nyúlt és simogatni kezdett. Felnyögtem hangosan. 
- Sosem lesz belőled elég. - csókot nyomott a nyakamra. - Minél többet fogok akarni belőled. - a fülem alá is csókot nyomott, majd a szám sarkába. - Nem foglak tudni megunni, nem fogok veled tudni betelni, Avery. - szemeimbe nézett, és ujjait felcsúsztatta az alhasamon keresztül az oldalamra, ahol lassan végig simított, majd megfogta a fenekemet. - Ezért akarom, hogy a barátnőm legyél, hogy együtt legyünk mindennap, mert kellesz nekem, akarlak és szükségem van rád. - olyan mélyen nézett a szemeimbe, hogy a gyomrom görcsbe rándult, és a szívem a torkomban kezdett dobogni. 
Tényleg azt akarja, hogy a barátnője legyek?
Elnyíltak az ajkaim, de nem jött ki hang a torkomon. 
Harry? Mint az én barátom? 
Mindennap vele kelhetek és vele feküdhetek? Vagy ha ez nem is, akkor én ölelhetem meg, én csókolhatom meg, és én lehetek vele együtt? Kisajátíthatom magamnak, és megvalósíthatom azt az álmomat, amióta megláttam a Hard-ban azokat a szobákat, hogy berángassam a vörös szobába? Hogy a vörös szobában tegyen a magáévá a lehető legtöbb módon?
Mert mellette kimondhatom, amit akarok, és nem kell szégyellnem a legmocskosabb gondolataimat sem, de azokat tudtam jól, hogy akkor sem mondanám ki neki, mert zavarba lennék.
De a vörös szobát? Na, azt bármikor felhoznám Harrynek. 
- Avery? - Harry homloka ráncba szaladt, amiért még mindig nem válaszoltam neki és csak néztem őt. Elvigyorodtam, és egy hosszú, forró csókot nyomtam a szájára. 
- Csak elgondolkoztam, de persze. Nagyon szívesen lennék a barátnőd. 
Harry ráncai kisimultak, elvigyorodott, és mohón megcsókolt, amiből már nem húzódtam el, és készségesen visszacsókoltam. 
Pár perc múlva zihálva húzódtunk el egymástól, Harry erekciója a nőiességembe nyomódott, és nem akart onnan szabadulni.
- Kell egy kibaszott óvszer. - motyogta a számba, majd a nyakamra tapadt. Nyöszörögtem, a felkarját markolni kezdtem, miközben ő ellenem nyomta a csípőjét. 
- Harry.. - ziháltam, és szorosan magamhoz öleltem. 
- Lehet már nincs is óvszer. Várj egy picit. - forró csókot nyomott a számra, és felült az ágy szélére és a pénztárcájában matatott. Nem tudtam nem azokat a csodás hátizmait bámulni, muszáj volt odanyúlnom, és megérintenem. Az ujjbegyeimet finoman végig húztam a bőrén, majd odahajoltam, és apró csókokat kezdtem rá hinteni. 
Harry hátra nézett rám, és elmosolyodott, de a levegőt gyorsabban szedte. 
- Ez kurva jó érzés. Abba se hagyd. - mivel pont felnéztem, még láttam, ahogyan lehunyta a szemeit, és a fejét hátra döntötte. Elmosolyodtam, mögé térdeltem, és a vállait hintettem tele puszikkal, miközben a hasánál összekulcsoltam a kezeimet. 
- Hmmm. - Harry elégedett sóhajai, és szapora légzése elárulta, hogy jó az, amit csináltam. Mosolyogva csókoltam meg a nyakát, majd a füle alatti gyenge pontját. - Nem biztos, hogy ezt folytatnunk kéne. - suttogta, hátranyúlt és a hajamba túrt, fejemet jobban a nyakára nyomva. 
Szóval szerette ha a nyakát csókolgattam. Akkor rajtam nem múlott. 
Megszívtam, és megnyaltam a nyakát, amitől felnyögött, és megremegett a teste. 
- Bassza meg, Avery. - nyöszörgött, megfogta a kezemet és kemény péniszére vezette. - Érzed? Egész éjjel kemény voltam, mint a beton, és most azt érzem bármelyik pillanatban szétrobbanhatok, ha így csókolgatsz. - légzése nehéz volt, hangja rekedt a vágytól, és a tenyerem alatt lüktető vastagsága bizonyította, hogy igazat beszél. 
Számba harapva kezdtem őt lassan simogatni. 
Felnyögött, és megragadta a kezemet. 
- Nem lehet. Nincs óvszer, és nem fogok a kezedtől elmenni. Még nem. 
Még nem?
Remélem minél előbb eljön a pillanat, amikor én izgathatom őt, mert éjjel sem akarta megengedni, de engem mindenhogyan, ahogyan lehetett, kielégített.
A csodás nyelve és az ujjai olyan élményt biztosítottak, amit sosem fogok elfelejteni, és így hogy a barátnője voltam, tudtam, hogy minél többször átfogom élni. 
- De én akarlak. - suttogtam a fülébe, és már csak azért is elkezdtem őt lassan izgatni. 
- Avery.. - nyögte, és a kezemet eltolta magától, megfordult, lenyomott az ágyra, rám feküdt és a karjaimat a fejem felé emelte és lefogta. Készségesen szétnyitottam neki a lábaimat, és hozzá dörgölőztem. 
Nyögtünk és vágyakoztunk egymás iránt. Akartuk egymást. 
- Nincs óvszer. Elhasználtuk az éjjel, és ez is csak az volt, amit elhoztam, hátha lesz valami. 
- Szóval tervezted ezt?
- Ne gondolj rosszra. - csókot nyomott a számra. - De éreztem a kettőnk közötti kémiát, így tudtam, hogy valamikor az enyém leszel, és akartam hogy az enyém legyél. Ezért akartam, hogy legyél a barátnőm, ami már meg is történt. - elmosolyodott, lehajolt, és megcsókolta a mellemet. 
Sóhajtva simultam alul jobban hozzá. 
- Nem érdekel, ha nincs óvszer. - Harry belenézett a szemeimbe és olyan vágy tükröződött benne, amilyet még soha senkijében. 
- Biztos vagy benne? - rekedt volt a hangja, és remegett a visszafogott vágytól. - Kihúzom időben, esküszöm. - megcsókolta a nyakamat. 
- Nem kell. - súgtam, és amint kiejtettem a szavakat a számon Harry rám kapta a tekintetét, és kitágult szemeivel figyelt engem. 
- Nem kell?
- Nem csak te készültél. - kihúztam a kezeimet a kezei szorításából, és rámosolyogtam. Bizony azért beszereztem esemény utáni tablettát biztos, ami biztos alapon. Harry homloka összeráncolódott, de ahogyan rájött miről beszélek elvigyorodott, és azonnal a számnak esett. 
- Istenem, Avery. - csókolta a nyakamat, és szívogatta. - Teljesen érezhetlek téged. Kibaszott izgató már csak a tudat is, hogy a teljes forróságodat érezhetem magamon, és nem azon a szar gumin keresztül. - mellbimbómat finoman megszívta. - Most akarlak érezni. Annyira szomjazom rád, Avery. 
 Lehúztam magamhoz, mohón megcsókoltam, és mind a ketten egyszerre nyögtünk fel hangosan, amikor Harry belém hatolt és bőr a bőrrel találkozott, és váltunk eggyé, már minden zavarótényező, azaz óvszer nélkül. 

~~~~

- Még mielőtt bemennél, egy valamit árulj el. Amikor megkérdeztem tőled Comoban, hogy lennél-e a barátnőm, miért pirultál el annyira?

 Como..

Az a gyönyörű hely, ahol három napot töltöttünk el, és azt a hármat rendesen ki is élveztük. AZ óvszer nélküli reggel után Harry elment a boltba, ahol vett egy jó pár darabot, így nem kockáztattunk az esemény utáni tablettával. Megígértem neki, hogy ha hazamegyünk, elkezdek gyógyszert szedni. 

Egy nap áthajóztunk a Como-i tó egyik szintén mesés városába, Bellagio-ba, ahol ugyanúgy, mint Como városában, előttünk terült el az egész Alpok. 

Mesébe illő látvány volt, és mind a ketten éreztük, és hangot is adtunk Harryvel annak, hogy nem akarunk hazamenni ebből a mesebirodalomból. 

Éjjelente általában mindig egymásnak, pontosabban egymás testének szenteltük az időt, és Harry néha megengedte, hogy a kezemmel izgassam őt, de akkor sem az orgazmusig. 

De elhatároztam, hogy ma éjjel nem fogok ebből adni, és én fogok neki olyan örömet okozni a számmal valamint a kezemmel, amilyet még soha senki. 

 Nos, igen..

A vörös szobában történő szexet nem említettem neki, de többször is az eszembe jutott már, hogy elmondom neki, de még nem mertem. Láthatta rajtam, hogy akkor elpirulok, és elbambulok, de nem hozta szóba, vagyis csak egyszer, de akkor elhárítottam. 

Azonban most már nem tudok előle menekülni, és mielőtt szembenéznék a múlttal, muszáj valahogyan a saját hangulatomat is jobbá tennem. 

Itt ültem Harry autójában, Oliver szüleinek a háza előtt. Mert megegyeztem Harryvel, hogy bátor, és erős leszek, és leülök beszélni a szüleivel. Ezért eljöttem hozzájuk, mert tudom, a távolból Harry majd küldi nekem az energiát, hogy minden rendben legyen. 

Iszonyúan ideges voltam, és majdnem kidobtam a taccsot, de erős vagyok, és ez miatt a fiú miatt megcsinálom. 

Mert ő bízott bennem, így saját magamnak is bíznom kell magamban. Muszáj találkoznom Oliver szüleivel, és megbeszélni az elmúlt éveket.

Na, meg Oliver halálát. 

- Nem lényeges.. - és ismét elpirultam, ahogyan becsúsztak a fejembe azok a képek, amint Harry hátulról tesz a magáévá a vörös szobában, miközben az emberek lent szórakoznak. 

Uram Isten..

Hirtelen szörnyen meleg lett a kocsiban..

- Aha, ha nem lenne lényeges nem pirultál volna el, és nem zártad volna össze a combjaidat. - tenyerét a combomra tette és lassan végig simított rajta. - Mondd el. 

Alsó ajkamat beharaptam, és a szemeibe néztem. 

De gáz, hogy ilyenre gondolok!

- Hogy mi lenne, ha.. - a fejem, mint a paradicsom, olyan lehetett, és olyan melegem volt, hogy egy kicsit muszáj volt leengednem az ablakot. - ..ha kipróbálnánk a klubban a vörös szobát.. - Na, ha eddig a fejem olyan volt, mint a paradicsom, akkor most már nem is tudom milyen lehetett.

Égett.

Égetett. 

Szörnyen zavarban éreztem magam, pedig tudom, hogy csak Harry volt az, aki az arcával már befészkelte magát párszor a lábaim közé, aki kóstolt, nyalt engem, és élvezett belém. 

Nem lehetne ilyen témáról nem beszélni, de mégis csak arra kértem, hogy dugjon velem a klubjában. 

Kaján vigyorra húzódtak ajkai, megfogta a tarkómat és magához húzott, hogy végig nyaljon az ajkaimon, és az ajkaimra suttogjon. - Ma éjjel, bébi. Felviszlek a vörös szobába. 

 Te szentséges!
Bébi.

Most hívott így először, és ahogyan kiejtette a száján ezt a nevet, mindenem beleremegett, és minden vágy az alhasamba tódult. 

Uram anyám!

Ma éjjel tényleg a magáévá tesz a klubjában? A vörös szobában?

- Minden fantáziádat valóra fogom váltani. - súgta érzékien és rekedten az ajkaimra. Gyorsabban kezdtem szedni a levegőt, megmarkoltam a felkarját. - Mit szeretnél? Hátulról akarod? - nyakamhoz hajolt, és végig húzta rajta az orrát. Kitalálta a legbensőbb gondolatomat. Igen, igen, igen! Pontosan úgy akartam! - Neki akarsz dőlni meztelenül az üvegnek, hogy a melleid neki nyomódjanak, és azt akarod nézni, ahogyan az emberek táncolnak, miközben én hátulról keményen duglak? Ezt akarod, bébi? - megszívta a nyakamat, felnyögtem, és szorosan zártam össze a lábaimat.

- Igen, pontosan ezt akarom. - lihegtem, markoltam a felkarját, oldalát, mindenét, amit elértem. Beletúrtam a hajába, hogy a fejét a nyakamra nyomjam, mert nem volt elég a kényeztetéséből. 

Azonban Harry lassan elhúzódott tőlem, és éhes szemekkel végig mért. Beleborzongtam abba, ahogyan nézett.

- Megkapsz ma éjjel mindent. Visszajövök érted, amikor hívsz, hazaviszlek, elmegyek a klubba és tízre gyere oda. És bevonulunk az egyikbe. Vitetek fel pezsgőt, meg amit szeretnél, de ne öltözz fel nagyon. - csókot lehelt a számra, és végig simított a combomon, de én csak zártam össze szorosan a lábaimat, mert azt éreztem, minél jobban nedves leszek. Ez a srác teljesen kikészített!

- De most menj. - nyelves csókot adott, és elengedett. - Éjjel bébi, rendesen megdolgozlak, de addig is menj, és ess túl a beszélgetésen. Semmi gáz nem lesz. 

- Tuti? - sóhajtottam. 

- Biztos. - rám mosolygott, és egy lágy csókot nyomott a számra. Elmosolyodtam, és az ő mosolyából merítettem erőt. Ha ő bízott bennem, akkor én miért ne bíznék magamban?

 Lágyan megcsókoltam, majd kiszálltam az autóból, és integettem neki, majd az ismerős családi ház bejáratához sétáltam. 

Annyi, de annyi időt töltöttem itt, hogy nem felejtettem el a mai napig a fehér faajtót, amit mindig egy fából kivágott virág díszített, hirdetve a feliratot, hogy "Érezd magad otthon"

Mindig mosolyogtam, és örültem neki, mert tudtam, ha bemegyek a házba, tényleg mindenki olyan lesz nekem, mint a családom. Oliver családja mindig tárt karokkal várt, és a kapcsolatunk legelején már otthon éreztem magam.

Na, de most?

Mi van, ha nem akarják, hogy otthon érezzem magam, és inkább elküldenek?

Mi van, ha haragszanak rám, mert miattam halt meg a fiúk, akit már nem láthatnak többé felnőni?

Igaza volt Harrynek abban, hogy nem hibáztathatom magam, de ez elég nehéz volt. Magamat éreztem ludasnak, és ebben csak az segíthetett, ha szembenézek a múltammal. 

Bekopogtam és vártam, bár legszívesebben elfutottam volna, annyira ideges voltam. Szemtől-szemben állni Oliver szüleivel, akiket már évek óta nem láttam, nem az az élmény volt, amit hányinger nélkül kibírhattam volna. 

Szörnyen melegem lett, és levert a víz, az ájulás szélén voltam, és muszáj volt mélyeket lélegeznem ahhoz, hogy ne essek össze. 

De nem sikerült. 

Azonban  jobban felgyorsult a szívverésem, és gyorsabban kezdtem venni a levegőt, amikor hallottam a lépteket az ajtó túloldaláról, és aztán szembenézhettem a múltam egyik kedves, és fontos alakjával, Oliver anyukájával. 

Csak a pillantását láttam, amint meglátott engem. 

Azt a döbbenetet a pillantásában. 

- Avery? Avery...

51. rész ~ Gyönyörűm (+18)

Meg is érkezett a legújabb rész, amiben már végre egymásra talál Avery és Harry..testileg. :D

Na, de viszont már csak nagyon pici van hátra a blogból...talán még két rész a légvégével együtt..

De hát majd még meglátjátok mi lesz itt, szóvaaaal.. ;)

Jó olvasást! ♥

Harry Styles

- Harry.. . - Avery motyogva húzódott el tőlem, és így sajnálatos módon a számtól is, amikor már a csókunk annyira túlhevült, hogy a kezem egyre feljebb csúszott a combján. 

Tudtam, hogy meg kell állnunk, de a vágy erősebb volt a józan észnél, és Avery mellett nagyon sokszor volt már merevedésem. Olyan gyönyörű és izgató nő volt, hogy lehetetlenség volt mellette nyugodtan maradni. 

- Hmm? - nem bírtam ellenállni, muszáj volt megcsókolnom a nyakát és a füle mögötti bőrt. 

Mindenhol annyira puha lehetett.. minden bőrfelülete maga a puhaság. 

- Emberek sétálnak körülöttünk mi meg így csókolózunk.. - akármennyire is ellene volt a nyilvános szexnek, a fejét oldalra döntötte, hogy jobban hozzá férjek a nyakához.

Elvigyorodtam, és megmarkoltam a combját. 

- Nem találkozunk már velük soha többet.. - lassan végig simítottam a combján, és még közelebb hajoltam hozzá. Csókot nyomtam a szájára.
- Csak feljelentenek minket, amiért egymásnak esünk szinte.
Felsóhajtottam, hiszen ha tehettem volna nem csak szinte, hanem teljesen neki estem volna. 
- Akkor menjünk vissza a hotelbe, és ott egymásnak eshetünk. - a szemei kikerekedtek, az ajkai elnyíltak, nekem pedig muszáj volt belecsókolnom. Muszáj volt mindig valahogy közelebb érezni őt magamhoz. A szája pedig elég csókolni való volt.
- Mármint...hogy...mi... - az arca még a holdfényben is világított, így lehetett látni mennyire elpirult, még csak a gondolatától is, hogy neki akarok esni. 
Na, jó hát persze nem neki esnék, hanem lassan csinálnék, de mindent kiélveznék, és minden bőrfelületét megízlelném. Annyira kívántam, és annyira bizsergett érte mindenem, hogy már nem tudtam volna várni.
Akartam ezt a lányt. Testestül-lelkestül.
- Gyönyörűm.. - megsimogattam az arcát, hogy oldjam a feszültségét, és kisimítsam az arcáról az aggodalmat. - Felnőtt emberek vagyunk, én kívánlak téged, és nem csókolnál ilyen isten igazából, ha nem kívánnál engem. De nem fogok fájdalmat okozni, ezt most megígérhetem. 
- Én nem vagyok már... - elfordította a tekintetét, hogy ne kelljen a szemeimbe néznie, amikor kimondja a szűz szót. - szűz.
- Még akkor sem fogok neked fájdalmat okozni. - félre tettem azt a tényt, hogy valaki már megérintette, megízlelte Averyt. És ez a valaki, biztosan Oliver volt, akire hát még csak haragudni sem haragudhatok, mivel halott, meg amúgy is. Ki okolható azért, ha Averynek nem tudnak ellenállni? Gyönyörű, okos és szerény. Ha előbb találkoztam volna vele, biztos meghódítottam volna, és nem gátolt volna meg az sem, ha van barátja. 
- Tudom. - visszanézett a szemeimben, és halványan elmosolyodott. - De nem cselekedünk rosszul, ugye?
- Akarod, Avery? - megsimogattam az arcát, éreztetve vele, hogy semmit sem kötelező. Ha ő nem szeretné, akkor nem kell, én pedig bevonulok a fürdőszobába. De akkor viszont biztosan kértem volna egy másik szobát, mert nem bírtam volna ki vele egy szobában, egy ágyban meg aztán pláne nem.
- Igen, csak...nem helytelen amit teszünk? - suttogott, és lenézett a combján lévő kezemre. Megszorítottam a lábát, hogy rám nézzen, és amikor ez megtörtént, megcsókoltam a száját. 
- Miért lenne helytelen? Nem élünk senkivel párkapcsolatban, jól érezzük magunkat egymással, és őszintén megmondom neked, hogy szeretném, ha valami több lenne ez. Nem csalod meg Olivert, Avery. Ő is azt akarná, hogy boldog legyél.
- Tudom.. - elmosolyodott, és hozzám bújt. Szorosan magamhoz öleltem, és megcsókoltam a feje búbját. Avery mocorgott, belecsókolt a nyakamba, és a fülemhez hajolt. - Mikor megyünk vissza a hotelbe?

Ha valaki siet valahova, és egy hosszabb útra elég szűkös az időkorlát, akkor annak azt tanácsolom, hogy elindulás előtt a barátnője, barátja érje el nála, hogy felizguljon, mert akkor villámgyorsan fog menni, hogy minél előbb letudja a dolgát, és húzzon haza. 
Pár perc alatt visszaértünk a hotelbe, hiszen ahogyan Avery a fülembe suttogott, nem is kellett sok ahhoz, hogy oda a padra lefektessem. 
Te szent szar, milyen érzékien beszélt!
Lehet nem volt nála tudatos, de hogy nálam elérte, amit el lehetett, az biztos. 
Felmásztunk a szobánkba, amihez csak két emeletet kellett megtennie, és jobbnak láttam, ha nem liftezünk, mert az túl szűk lett volna kettőnknek, és a vágyainknak. Így maradtunk a lépcsőnél, de amint felértünk, és az ajtót becsuktuk magunk után neki estem Averynek. 
Innen már senki és semmi nem érdekelt, csak ő és az, hogy csókolhassam durván, miközben a számba nyög, és próbálja felvenni a tempót a számmal és a nyelvemmel. 
- Harry... - lihegve elhúzódott, mert annyira hirtelen érte őt a letámadásom, hogy nem bírt reagálni. Én pedig nem vagyok az, aki tudjon várni, így magamhoz rántottam a derekánál, és vadul megcsókoltam. Újra.
A kezét összekulcsolta a nyakam körül, neki simult a testemnek a testével, és annyira vadul csókolóztunk, amennyire csak tudtunk. A nyelveink érzékien kényeztették egymást, amikor megálltunk a csókolózásban és hagytuk, hogy kiéljék a vágyaikat a nyelveink. 
Még a kibaszott nyelve is isteni finom volt!
Megmarkoltam a fenekét, magamhoz rántottam alul, és hozzá dörgölőztem. Kellett nekem ez a lány, és az a tervem, hogy lágyan fogunk szeretkezni, már most dugába dőlt. Ha ő is akarja, már pedig akarni fogja, mert annyira ki van éhezve ő is, mint én, akkor biztos hogy mozogni fog alattunk rendesen az ágy. 
Régen nem szexeltem már senkivel, és érzem magamon a szex hiányát. Azért, mert Tina alkalomadtán leszopott, az még nem jelentette a teljes örömöt, mert nem érezhettem magam senkibe, azt a melegséget, és azt a puhaságot.
De most majd Averyben...Biztosan a legcsodálatosabb dolog lesz a földön. 
- Istenem.. Harry.. - zihálva húzódott el tőlem, és annyira belemerültem a csókolózásba, hogy már az ágyig eltoltam, és lelöktem rá, én pedig fele feküdtem. 
Ez a csaj elveszi minden eszemet!
- Mit művelsz velem te nő? - feltérdeltem, és végig néztem rajta. Ott feküdt előttem farmerban, pólóban, zilált arccal és még így sem érnek fel hozzá azok, akiket fehérneműben láttam. - Gyönyörű vagy. - a pólója alá nyúltam, és végig simítottam a hasán, fel egészen a melléig, amit szintén megsimogattam melltartón keresztül. 
- Harry... - nyöszörgött alattam, és mocorgott. Rávigyorogtam, lehajoltam hozzá, és vadul megcsókoltam. Komolyan mondom, hogy elvette az eszemet, és nem tudok gondolkodni. 
Éreznem kellett őt, ezért simogattam mindenhol, ahol csak értem, de ő sem tétlenkedett, megfogta a pólóm alját és húzta felfele. Segítettem neki, elhúzódtam tőle, levettem a pólómat, és félre dobtam.
- Oh.. - sóhajtott, ahogyan meglátta tetovált felsőtestemet. Feltérdeltem, megfogtam a kezét, és a mellkasomra vezettem. Ujjai simogatni kezdték a mintákat, amiket alaposan megnézett magának, és bár nem kérdezte, de tudtam, érdekli melyik mit jelentett. Elfogom neki mondani, de nem most. 
Rámosolyogtam, és lassan elkezdtem felhúzni a pólóját, amiben szívesen segített, és átbújtatta a fején, majd az én pólómra dobta rá. Ott feküdt alattam egy darab csipkés melltartóban. 
Bassza. Meg.
Felnyögtem, arrébb térdeltem, őt pedig felrántottam magamhoz. Kiültem az ágy szélére, hogy az ölembe ültessem, és közelebb legyek a testéhez. A mellei közé hajoltam, és megnyaltam a mellei közötti kis völgyet. Nyögött, és megremegett az ölemben. Hajamba túrt, fejemet jobban a melleire nyomta, hát én pedig jó kisfiú lévén teljesítettem, amit kért. Szívtam, és nyalogattam a melltartóból kilátszódó bőrét, amit Avery annyira élvezett, hogy erősen hozzám dörgölte magát. Felszisszentem, hiszen nem voltam éppen puha, sőt..és már kezdett nagyon feszíteni a gatya. Megfogtam a csípőjét, és megállítottam. 
- Bébi.. - nyakába csókoltam, közben az ujjaim megtalálták a melltartó csatját. - Túl kemény vagyok ahhoz, hogy ezt elviseljem. Nem mocoroghatsz ennyire.
- Sajnálom.. - sóhajtott, amikor kicsatoltam a csatot, az anyag elengedett, ő levette rólam a kezét, hogy a melltartót a többi ruhadarabhoz dobta.
- Ne sajnáld. - de nem tudtam betelni a mellei látványával, és a mellbimbója látványával, ami úgy csúcsosodott felém, hogy muszáj volt odahajolnom, és megnyalnom. Avery száját hangos nyögés hagyta el, amikor rácuppantam a melleire, és mindegyiket szívni, és nyalni kezdtem. A számat a bimbója körül tartottam, és csak a nyelvemmel izgattam merev bimbóját, valamint a körülötte lévő részt. 
Avery mocorgott, nyöszörgött, erősen túrta a hajamat,  és éreztem, hogy már nem bírja sokáig. 
Mintha sokkal jobban fel lett volna izgulva, mint én!
- Harry! - felnyögött, amikor a fenekébe markoltam, és pont ráhúztam őt a kemény farkamra. - Annyira kemény vagy.. - lihegett, és mocskos módon elkezdte hozzám dörgölni magát.
Basszus!
Kicsinál engem!
Felnyögtem, belemarkoltam a hajába, és mohón szájon csókoltam. Megkapaszkodott a vállaimban, miközben ütemesen elkezdte hozzám nyomni magát, és olyan mélyen csókolt, hogy már szinte biztos voltam benne, hogy szexuális vágyai az egekben voltak, amik csak arra vártak, hogy lecsillapítsam őket. 
Az ágyra fektettem, felálltam és elkezdtem levenni a nadrágomat. Avery figyelő tekintete, és vággyal telt szemei árulkodtak arról, hogy folytassam, és ne hagyjam abba.
- Vetkőzz le. De csak a nadrágot vedd le magadról. - miközben kiléptem a farmerből egy pillanatra sem vettem le a szemeimet róla, ahogyan elterülve feküdt, csupasz, gyönyörű mellekkel, és hegyes bimbókkal. Nem bírtam ki, gyorsan odahajoltam, és a számba vettem az egyik bimbót, hogy szívogassam, és nyalogassam. A másik mellét a kezemmel markolásztam, bimbóját morzsolgattam. Avery hangosan nyögött, hátamba markolt, és nekem nyomta a csípőjét. 
- Harry, kérlek...annyira kívánlak. - kínoznám még, ha én nem kívánnám őt ugyanannyira. De már csak arra vágyom, hogy mocskosul megdugjam, és megízleljem, ezért nem szarakodtam. Cuppogva kihúztam a számból a bimbóját, ami már nyálas volt a sok szopogatástól. Avery szemeibe nézve még a másikon is nyálasan végig nyaltam, és csak utána húztam le róla a farmerját. Végig néztem rajta, és a csipkés bugyija látványa annyira elvette az eszemet, hogy eljött az a pillanat, amikor már leszartam, és amikor már siettem. 
Sürgetett a vágy. 
Sürgetett az Avery szemeiben látszódó vágy. 
Lehajoltam, végig nyaltam a rózsaszín, csipkés anyagon, és felnyögtem. A kurva élet!
Még bugyin keresztül is éreztem mennyire nedves!
 Avery teste megremegett, nyögött és belemarkolt a hajamba.
- Majd veszek neked egyet. - néztem a szemeibe, ő pedig összeráncolta a homlokát. 
- Mi?
Kajánul rávigyorogtam és erősen meghúztam a bugyit, ami hála a vékony kis anyagnak hamar elengedte magát, és letudtam szedni Averyről. 
Aztán ott volt ő előttem. Teljesen meztelenül.
Muszáj volt a lábaim közé nyúlnom, és párszor megsimítanom magam, hogy a farkam nehogy kilövelljen, hiszen annyira szörnyen kívántam, hogy tudtam, ha egyszer belekerülök, nagyon hamar vége lesz. 
Felhajoltam Averyhez, az arcát hintettem tele csókokkal, majd a vállát, végül a melleit, amikkel nem bírtam betelni. Hihetetlenül vonzó lány volt, és szerintem ezalatt a nyaralás alatt ki sem szállok vele az ágyból. A nap minden percében benne leszek vagy a farkammal, vagy a nyelvemmel, vagy az ujjaimmal. 
- Letépted a bugyimat... - zihált és kikerekedett szemekkel nézett rám. 
- De le ám. - vigyorogtam, végig simítottam a hasán, amíg el nem értem a legnedvesebb testrészéhez, amin párszor végig simítottam, és már nedvesek voltak az ujjaim. - Bébi, te tocsogsz a nedvben. 
Avery nyöszörgött, és mocorgott alattam. Simogatni kezdtem az ujjaimmal, majd lassan az egyik ujjamat belecsúsztattam a hüvelyébe. Avery akkorát nyögött, hogy a farkam megrándult a bokszeremben. 
- Harry... - nyögte a nevemet, és ez olyan ködöt nyomott az agyamra, hogy már képtelen voltam gondolkodni. Muszáj volt minél előbb a magamévá tennem. Ziháltam már én is, ahogyan az ujjamat elkezdtem benne lassan mozgatni. 
- Figyelj rám, bébi. - Avery felé hajoltam, és a szemeibe néztem, de az ujjam egy percre sem hagyta abba a mozgást. - Nem igazán bírok már magammal, ezért ha bármi fáj, vagy valami, szólj. Rendben?
Avery nyöszörgött, nőiességét jobban az ujjamra nyomta.
- Avery. Rendben? - végig simítottam a haján, ő felnézett a szemeimbe, és bólintott. Rámosolyogtam, megcsókoltam a száját, és a lábai közé buktam. 
Lassan végig nyaltam őt a nyelvemmel. Istenem...teljesen nedves volt. Ez a lány már teljesen készen volt. 
Kényeztetni kezdtem őt lassan, miközben az ujjam lassan járt a hüvelyében. Felnéztem rá, de Avery elnyílt ajkakkal, és halk, valamint néha hangos nyögésekkel, és mocorgó testtel élvezte a kényeztetést.
Ahogyan itt feküdt előttem széttárt lábakkal, miközben én munkálkodok rajta, hát ez valami kibaszott izgató volt. Még több ilyet akarok, még jobban érezni akarom őt.
A csiklóját kezdtem lassan izgatni, és a beszívtam a számba. Avery felnyögött hangosan, hajamba markolt, és felkönyökölt. Nyaltam és szívogattam a csiklóját, majd a kisajkait vettem a számba és húztam meg finoman. 
- Harry! - Avery sikította a nevemet, és ha eddig végem volt, akkor most már tuti meghaltam. 
Annyira kibaszott izgató volt! 
De nem élveztem őt ki teljesen, mert elhúzódtam tőle egy utolsó nyalás után, hiszen annyi mindent akartam még vele tenni, hogy most már csak benne akartam lenni. 
Az ujjamat is kihúztam belőle, ő nyöszörgött, és olyan ártatlanul nézett a szemembe, hogy felnyögtem. 
- Baszki, bébi ne nézz így rám. - ziháltam, és letoltam magamról a bokszert. A farkam komolyan felsóhajtott, ahogyan kiszabadult. - Muszáj volt abbahagynom, mert éreznem kell téged. Éjjel majd rendesen kinyallak, de most muszáj téged megdugnom. 
 Avery elpirult a mocskos szavaktól, valamint a farkamtól, ahogyan ott ágaskodik mereven és vastagon. 
- Tetszik? Mindjárt benned lesz. - a farmeromból elővettem egy óvszert, amit kibontottam, és felhúztam lassan, végig Avery szemeibe nézve, aki zihált, és a lábait nyomta összébb, csillapítva a vágyát.  Ráfeküdtem a testére, lehajoltam a szájához. 
- Nagyon kívánlak, ezért lehet durvább leszek, de ha fáj, szólj. 
Avery bólintott, és hátra csuklott a feje, amikor belé dugtam az ujjamat és gyorsan mozgatni kezdtem benne azt.
- Harry...kérlek.. - nyöszörgött, és tolta felém a csípőjét. 
- Mire kérsz? - megcsókoltam a száját, majd a nyakát.
- Hogy..- zihált, ajkai elnyíltak, felnyögött, amikor mélyebben belé nyomtam az ujjamat. - Magamban akarlak érezni. 
 Én pedig magamat akartam benne érezni. 
Gyorsan kihúztam az ujjamat, és egy lökéssel már bele is hatoltam. Mind a ketten egyszerre nyögtünk fel. Avery a lábait a derekam köré fonta, és hagyta, hogy mélyen elvesszek benne. 
- Sajnálom, amiért nem élvezlek ki eléggé, de annyira kívántalak már. - ziháltam a szájára, miközben csípőmmel mélyebb és gyorsabb mozdulatokat végeztem. 
Avery hangosan nyögött, markolta a hátamat és a vállaimat. 
- Jól vagy, gyönyörűm? - súgtam a szájára, Avery pedig csak bólintott egyet.
- Harry. - hangosan nyögött, amikor gyorsítottam, és a csípőjét markolva még mélyebbre hatoltam benne. 
- Igen..igen..csodás vagy. - nyakát csókolgattam, és szívogattam, majd a füléhez hajoltam, és végig nyaltam rajta. Muszáj volt őt folyamatosan éreznem, pláne, hogy már éreztem, mindjárt robbanok. 
De hát a kurva életbe! Csak most hatoltam belé!
Innen látszik, hogy mennyire kívántam őt. Hogy már az elején felrobbanok.
- Avery.. - nyögtem a nevét, és még gyorsabban mozogtam benne. Annyira nedves volt már, hogy a farkam csattogott a hüvelyében, és a gyors tempó miatt még az ágy is mozgott alattunk. 
- Harry...Harry! - Avery hangja minél hangosabb és élesebb lett, és ha nem lenne durva, biztosan az lenne a csengőhangom, ahogyan nyögi vagy sikítja a nevemet. 
Nem bírok betelni vele!
Kemény csípőmozdulatokat végeztem a szűk kis hüvelyében, amit láthatólag ő nagyon élvezett. 
Hangosan nyögött, markolta a hátamat, és néha a számba csókolt. 
Éreztem, ahogyan megrándul a farkam, és elveszíti ő is a teljes önuralmát. Hangosan nyögtem, fogtam Avery csípőjét, miközben hosszan élveztem.
 - Ezután rendesen megfoglak ízlelni, bébi, és addig foglak nyalni, amíg szét nem esel. - szétfeszítettem Avery lábait, és keményen nyomtam belé többször a farkamat, hogy ő is átérezze ezt a csodálatos érzést. Hangos sikítása jelezte, hogy átélte, remegő teste pedig jelezte, hogy intenzíven. 
Csodálatos látvány volt hallani és látni Averyt elélvezni pontosan körém. Mindenünk csupa izzadtság volt, ő pedig teljesen nedves volt alul. 
Ziháltunk, csókokat hintettem a nyakára, és lassan kihúzódtam belőle. 
- Amíg kidobom az óvszert, addig pihenhetsz, de aztán beváltom az ígéretemet, és nem sietek el semmit. - megnyaltam a melleit, Avery a fejemet magához húzta, és szenvedélyesen szájon csókolt. 
- Csodálatos volt. - suttogta a számra, és a szemeimbe nézett.
- A legcsodásabb, de akkor is kifoglak élvezni, de utána ha szeretnéd, ugyanilyen vadul megduglak. 
Avery a szájába harapott, és a szemeiben lévő huncut csillogásból látszott, hogy ő is durván akarja. 
Rávigyorogtam, szájon csókoltam, és bevonultam a fürdőbe. 
Amikor visszamentem, Avery ott feküdt összezárt lábakkal, zilált hajjal. Rávigyorogtam, visszamentem hozzá, ráfeküdtem és érzékien megcsókoltam. 
És tényleg beváltottam az ígéretemet. 
Avery minden testrészét szétcsókoltam, és szétnyaltam az éjszaka alatt.