46. rész ~ Belevágunk

Bocsánat, amiért ennyit késtem a résszel, de az életem egy kicsit besűrűsödött. De itt van, megérkezett. :)
Jó olvasást. ♥

Örülnék, ha írnátok nekem megjegyzéseket, mert az esik a legjobban, ha olvashatom ti mit éreztek egy-egy résszel kapcsolatban. 

Avery Johnson

Tudom, hogy hirtelen ötlet volt, és még én sem tudtam honnan merítettem ennyi energiát, de azt éreztem, muszáj élnem! Muszáj mennem világot látni, és tudtam, hogy Harry is ezt akarja. Élni akart ő is. Olyan lett volna, mintha beleláttam volna a lelkébe, vagy mintha mondta volna nekem ezeket, pedig nem, mert sosem beszéltünk ilyenről.

Női megérzések meg miegymás.

De tudtam mi kell nekünk és mindenféle gondolkodás nélkül foglaltam le a repülőjegyeket, mert nem akartam visszakozni. És ha már a repjegy megvolt, akkor a szállás már sima ügy volt, főleg ha rendelkeztünk is anyagi tartalékkal. 

- Avery. - Harryvel a kanapén ültünk, és néztük az Alpokban elterülő Como városának gyönyörű képeit. Ha ilyen volt a képeken, akkor milyen lehetett a valóságban?

Hajókázni akartam, leülni a tópartra, besétálni a mólóra,  hallgatni a sirályokat, és beszívni a friss levegőt. 

Ott semmi más nem fog körbe venni minket, mint a nyugalom. 

- Igen? - gyorsan észhez tértem, és Harryre néztem. 

- Imádom, hogy ilyen határozott vagy, de nekem a munkát el kell még intéznem, nem hagyhatom őket csak úgy ott. 

Kétségbeesetten ránéztem, mert az ezerszáz, hogy nélküle sehova nem fogok menni. Kettőnknek szerveztem, ketten is megyünk. 

Ebből nem engedek!

- Szólj Tomnak, vagy valakinek. De kérlek, menjünk el! Utazgatni akarok, világot látni. - biztosra vettem, hogy a hangom is elárulta mennyire kétségbe vagyok esve, mivel Harry olyan édesen nézett rám, olyan féltőn. 

- Tom és Katy hazautaztak, szóval szerintem elfogom tudni intézni. - az arcán lassan terült szét egy pimasz vigyor. Összehúztam a szemeimet, és megütöttem a mellkasát. 

- Te aljas! Nem is kell elintézned semmilyen munkát! - az arcom nem tudta visszatükrözni azt a bosszúságot, amit igazán éreztem iránta. 

Még pimaszabban vigyorgott, és elnevette magát. 

- Azért gondoltam megnézem mit szólsz hozzá. 

- Szemét vagy. - mellkason legyintettem, és felálltam.

- Héj. - felállt, és megfogta a kezemet. - Ne legyél ilyen. Csak vicceltem. - magához ölelt, de én nem viszonoztam az ölelését. Szenvedjen csak!
- Naaa. - az orrát a nyakamhoz dörgölte. - Ne legyél ilyen. 
Néha nem tudtam Harryn kiigazodni, hiszen egyszer ő volt a faszagyerek, aki aztán sosem lesz szerelmes, és még előttem is megjátssza magát, aztán a másik percben pedig már egy bújós kisgyerek, aki kimutatja az érzéseit. 
Szerintem határozottan kijelenthetem, hogy a bújós Harry százszor nagyobb kedvencem. 
- Akkor ne verj át, mert én tényleg utazni szeretnék. 
- Utazni is fogunk. - maga felé fordított, és megfogta az arcomat. Az elmúlt időben, amióta ilyen észrevehetetlenül közelebb kerültünk egymáshoz, nagyon megkedveltem Harryt.
És ezeket az apró dolgait, mint az arcsimogatás, és úgy alapjában véve a kedvessége. 
Hatalmas szíve lehetett, csak nem igazán mutatta ki, és ilyenkor jövök rá, hogy lényegében még nem is sok mindent tudtam róla. 
De nem baj. A nyaralás alatt ez mind megfog változni. 
- És a munka?
- Tom majd átveszi, ha már itthon van. 
- Hogyhogy itthon vannak? - ahogyan emlékeztem még bőven a nászútjukon kellett volna lenniük. 
- Katy kapott egy lehetőséget egy ruházati boltban, és kihasználja. 
- Igaza van, utazgatni utána is tudnak. - elgondolkodtam, és olyan váratlanul tettem fel Harrynek a kérdést, hogy még magam is meglepődtem rajta. De tudtam, régóta megakartam kérdezni. - Igazából miért utálod Katyt?
Láttam az arcán, ahogyan megdöbbent a kérdésemen. A kezeit leeresztette, vállai is meggörnyedtek. Olyan lett hirtelen az egész fiú, mint aki a világ legnehezebb terhét cipelné magán. 
- Nem utálom.. - felnézett rám. - Csak csalódtam benne. 
- Miért? - halkan beszéltem, mert féltem, hogy ha hangosabban beszélek, akkor megtörik, és nem fog mondani semmit. Újra visszahúzódik a páncéljába. 
- Most nem akarok róla beszélni, jó? - puszit nyomott a homlokomra, és elhúzódott tőlem. Éreztem, hogy rossz helyre tapintottam, azonban érdekelt mi áll a dolog hátterében, de nem erőltettem. Ha nem akart róla beszélni, akkor én nem fogom kipuhatolózni. 
Biztosan valami olyan, amiről csak Harry tudott, és nem akarta Tomot megbántani? Azaz Katy megcsalta Tomot? De az biztos nem.. Katy nem olyan.
Vagy mégis?
- Rendben. - rámosolyogtam. 
A mosolyom mögött azonban óriási nagy kíváncsiság rejtőzött. Miért nem akart róla beszélni? Ennyire durva történet volt, és nem akarta hogy esetleg csalódjak Katyben?
Nem rágódhattam ezen, majd ha akarja úgyis elfogja mondani. 
- Fel kell hívnom Tomot az utazás miatt. - elővette a telefonját a zsebéből, leült a kanapéra és tárcsázta Tom számát. Végig engem nézett, ahogyan bementem a konyhába vízért, és még akkor is amikor mellé ültem. Rámosolyogtam, ő pedig magához húzott. 
- Szia, Tom. - köszöntötte legjobb barátját Harry. A fejemet a karjára fektetve hallgattam őt, ahogyan beszélget Tommal, és elmondja neki mit találtam ki, közben pedig végig azon gondolkodtam, hogyan kerültünk mi ennyire közel egymáshoz. 
Hiszen semmi előjele nem volt. Nem bírtam az elején azért, amiért ennyire nagyképű, és beképzelt volt, mert pontosan tudta mit vált ki a nőkből a gödröcskéivel és a gyönyörű szemeivel. 
Mert igen. Csodálatos szemei voltak, de ezt neki biztosan nem mondtam volna el, mert jött volna valami nagyképű beszólással. Hiszen hiába volt néha aranyos, ő nagyon jól tudta azt mitől döglik a légy. Pontosabban a női nem. 
De visszatérve arra, hogy nem tudtam hogyan jutottunk el ideáig...tényleg nem tudtam, és őszintén? Nem is érdekelt. 
Jól éreztem magam vele, bár mindig ott volt bennem az, hogy ha egyszer ennek a valaminek vége lesz, akkor az piszkosul fog fájni. 
Ahogyan az ezelőtti is.
Nem akartam csalódni, ezért is próbáltam meg az elején nem közel engedni magamhoz, de ő minél inkább kúszott-csúszott a lelkem és az életem felé, időt sem adva nekem arra, hogy reagáljak, és most pedig itt voltam Harryvel a lelkemben, aki mintha nem is akart volna innen mozdulni. Pedig megfogadtam, hogy nem engedem meg magamnak a szenvedést.
De, ha nem engedem magamhoz közel honnan tudhatnám meg, hogy szenvedni fogok?
- El van minden intézve. 
 Rémülten néztem Harryre, amikor megszólalt. Annyira elmerültem a saját gondolataimban, hogy éles váltásnak bizonyult a való világba belecsöppenni.
- Minden rendben? - Harry aggódva nézett rám. 
- Persze. - elmosolyodtam, és felhúztam a lábaimat, így akaratlanul is eltávolodtam Harry kezétől, amin pihent a fejem. - Mit mondott Tom?
- Azt, hogy elintézzük, csak Katynek ne mondjam, mert ki lesz akadva, és majd őt elintézi ő. De persze azonnal beleegyezett hiszen tudja mennyi mindent megteszek a klubért.
- Jó fej. - elmosolyodtam. Hiányoztak az ilyen barátok, mint amilyen Tom volt Harrynek, vagy éppen fordítva. Mint amilyen Harry volt Tomnak.
- Ennyit igazán megtehet, ha non-stop én viszem azt a helyet. - nevetett, és lehunyta a szemeit. 
- Fáradt vagy?
- Nem vészes. - rám nézett, és megdörzsölte az arcát. - Hazamegyek összepakolni.
Izgatott borzongás futott végig rajtam, ahogyan tudatosult bennem, hogy mi holnap tényleg elutazunk. 
Nem tudtam leplezni mennyire izgatott vagyok, és szélesen elvigyorodtam, a szívem pedig dörömbölt a mellkasomban. 
- Elutazunk. - vigyorgott rám Harry és magához húzott egy gyors arcra puszira. 
- El sem hiszem. - kuncogtam, és a szemeibe néztem. - Annyira régóta szerettem volna elmenni Olaszországba, és most sikerült. Alig várom, hogy ott lehessek, macskaköves utcákon sétáljak, hallgassam az emberek hangját, és élvezzem a kedvességüket. 
- Imádni fogod. - mosolyogva megsimította az arcomat, majd felállt. - Megyek haza, holnap hányra jöjjek? Azaz ma. - kuncogott.
- Mi lenne, ha itt aludnál?
Nem tudtam honnan jött ez a mondat ki belőlem, csak úgy kibukott belőlem, és már el is ért Harry fülébe, aki nagy szemekkel nézett rám. 
- Nem azért...csak hát..úgy sokkal kényelmesebb lenne elindulnunk, meg nem kéne felvenned.. - zavarban voltam, ezért olyan gyorsan beszéltem, ahogyan csak bírtam. Harry kuncogott, felemelte az államnál fogva a fejemet, és csókot nyomott a számra.
- Sietek vissza. Délután pedig belevágunk. - az ajkaival együtt a szemei is mosolyogtak. 
- Belevágunk. - suttogtam, és nem bírtam nem az ajkát nézni. 
Megadta, amire vágytam, és lágyan megcsókolt, nekem pedig végig az járt a fejemben, hogy hamarosan utazgatni fogok, bejárom a világot, és élni fogok. 
Nem érdekelt az, hogy mi lesz ha minden balul sül el, és Harryvel nem közelebb, inkább távolabb kerülünk egymástól, nem foglalkoztam azzal a tudattal, hogy lakva ismeri meg egymást az ember. Mert élni akartam, utazni, felfedezni. 
Belevágok Harryvel ebbe a kalandba!
Belevágunk!