Harry Styles
- Hello, haver. Mi újság? Hogy van Avery?
Rendben, hogy pasiból voltam, de akkor is hiányzott a legjobb barátom, akit már másfél hete nem láttam, hiszen éppen a nászútját élte meg.
- Éppen helyetted is dolgozok. - újabb papíradagot toltam odébb. Elegem volt minden rendelésből, minden adatból, mindenből, ami papírmunkával járt. A rendeléseken kívül mindent Tom csinált, és utáltam, hogy ilyen elveszett vagyok ennyi kibaszott papír között.
- Hát, ha jó hírre vágysz, akkor elmondom neked, hogy éppen ma jöttünk haza.
- Mi? Mi van, ilyen szar volt a nászút, és máris válni akarsz? - nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjak, és szinte láttam magam előtt Tom dühös fejét, amiért az érzésein, és a házasságán gúnyolódtam.
- Nem fogsz most felhúzni, ezért lerázom magamról ezt a kérdést, és úgy fogom fel, mintha csak rendesen megkérdezted volna, hogy miért. - sóhajtott. Ajajj, kiakadt rám, tuti. - Szóval azért jöttünk haza, mert Katy aggódott Avery miatt, és szerette volna látni, na, meg mert kapott egy ajánlatot, hogy legyen az egyik ruhaüzlet vezetője, és szeretett volna hazajönni, és meghallgatni.
Mivel Katy mindig rajongott a divatért, és mindenért, aminek a ruhákhoz köze volt, nem volt kérdés, hogy ebben fog elhelyezkedni, és nyit egy saját ruha boltot. A legjobb tervezőkkel és beszállítókkal dolgozott együtt, Tom pedig annyit segített neki, amennyit csak tudott.
A klubra nem volt ideje, Katy kis álomvilágára igen.
- Az nagyon király. - nem lehettem újra seggfej, és mondom azt, hogy leszarom mit csinál Katy.
- Ezért döntöttünk úgy, hogy hazajövünk. Lemondtuk a további utazásokat, és egy kicsit most itthon leszünk.
- Szuper. - vigyorogtam, bár nem azért, amiért ő gondolta volna. - Akkor betolod a fenekedet dolgozni? Igazán lehengerlő. - arrébb toltam a papírokat, és hátradőltem a székben. Így, hogy Tom átveszi az uralmat az íróasztalon fetrengő káosz felett, így már nem kellett magamat fárasztanom.
Hát azért volt ő, hogy ezeket megoldja!
- Befogok menni dolgozni, te pedig pihenhetsz.
Azta.
Hát ez tényleg megtörténik? Tom azt mondta, hogy dolgozni fog? A saját klubjába beteszi a lábát? Na, jó! Most jött el az a pillanat, hogy ezt fel kellett írnom a naptáramba.
- Beteg vagy és félrebeszélsz? Mert akkor kezeltesd magad, és ne mondj ilyeneket.
Sóhajtott bosszúsan, de nem tehettem róla! Tom klubba jövetele olyan, mint a Télapó. Azt is csak évente egyszer látjuk.
- Marha vicces vagy.
- Sajnálom, Tom, de akkor sem mostanában voltál dolgozni. Lehet kérnem kell Katytől rólad egy képet, hogy megmutassam a dolgozóinknak, ha netalán elfelejtették volna hogyan néz ki a másik főnökük.
- Nagyon vicces kedvedben vagy, látom.
- Miért? Olyan régen nem dolgoztál már.
- Mert az esküvőm volt, Harry. - bosszantotta az, hogy így beszéltem vele, de engem is bosszantott az, hogy ennyire leszarta a közös bizniszünket, és céljainkat.
- Tudom én azt, de előtte sem voltál túl aktív, pedig akkor még csak az előkészületek voltak.
- Rendben, igazad van. Elhanyagoltam a klubbot. De már minden visszatér az eredeti medrébe. Komolyan.
Tudtam, hogy igazat mond, tudtam, hogy komolyan beszél, de mégis nehéz volt hinni abban, hogy befog nekem segíteni.
- Nagyon sok lett már ez nekem, Tom. - hajamba túrtam. - Esküszöm elfáradtam abban, hogy mindent egyedül csináljak, és éljem az életemet, ami most legalább már beindult. Szeretnék többet Averyvel foglalkozni, és nem csak a klubbal. Gondolom mindig azt hittem, hogy Harry sosem fog komoly kapcsolatba kezdeni, akkor mindegy neki. Csinálja csak a Hard-ot. De nem, Tom. Nekem ennyi elég volt, már azt akarom, hogy vegyél le valamit a vállamról.
Nem voltunk érzelgős barátok, viszont mindig, mindent elmondtunk egymásnak, azt is ha valakinek már nagyon elege volt valamiből, vagy éppen a másikból. Azért, mert fiúk voltunk attól még ugyanúgy megbeszéltünk mindent.
Ezért mertem mindent a szemébe mondani, azt is, ha hülyeséget csinált.
- Sajnálom, tudom hogy pocsék barát voltam.
- Jó barát vagy, csak pocsék cégtárs. - Hát most mit szarozzak? Ha az ember a legjobb barátjának nem meri elmondani az igazat, akkor kinek másnak?
- Holnaptól bent leszek. - hallottam valamit a háttérben, de nem értettem kristálytisztán. - Ez a munkám, mint ami neked is van. Ezt kell csinálnom. - akadozva, de értettem a szavait, amiket valószínűleg Katynek címzett. Aztán nyitódott és csukódott egy ajtó. - Kijöttem a teraszra.
- Katy?
- Igen. Basszus.. nem értem miért nem fogja fel, hogy ez a munkám. Imádom őt, de nem akarja, hogy ne legyek vele.
- Hosszútávon nem jó, ha ennyit vagytok összenőve.
- Tudom, tudom, és neki is mondom, de szerinte hülyeség, mert szeretjük egymást, akkor nem tudjuk egymást megunni.
- Gyárts egy gyereket aztán el lesz. - vigyorogtam, felálltam, és az ablakhoz mentem, ahonnan leláttam a klubba. Az emberek táncoltak, hatalmas sor állt a bár előtt, és a pincérek roham tempóban szolgálták ki az emberek.
Ma is egy kicsivel több kerül a bankszámlámra..
- Haha. - de elnevette magát, és jó volt hallani, hogy a feszültség elkezdett elveszni belőle. - Azt hiszem nekem is és neki is az lesz a legjobb, ha újra belevetem magam a munkába. Nem lehetünk annyit együtt.
- Normálisan beszéld meg vele.
- És mi a helyzet veled és Averyvel? - Tom nagyon otthon volt ezekben a gyors témaváltásokban, én pedig ha olyan kedvem volt, nem faggattam tovább az előző témáról. Biztosan szétszakad a feje Katy nyavalygásától, könnyítek neki azon, hogy nem róla beszélgetünk.
- Minden rendben van. Találkozgatunk, beszélgetünk. Úgy volt, hogy ma este randizunk, de ezek a kretének nem tudták az egyik gépet megnyitni és be kellett jönnöm.
- Sajnálom. - Tom hangja bűnbánó volt. Nem mintha az ő hibája lett volna, hogy az alkalmazottainknak néha nehezére esik gondolkodni, mert bizony azt a gépet egy kis ésszel kellett volna megnyitni.
- Semmi gáz. Avery jól fogadta, és amúgy is reggel már vele voltam, majd bepótoljuk.
- Mit érzel iránta?
- Nem tudom. - végig szántottam a hajamon, majd megdörzsöltem az arcomat, hogy magamhoz térjek. Kibaszott fáradt voltam már. - Csak, hogy jó vele lenni.
- Az nagyon jó. - mosolygott. - Akkor menj és vidd el randizni én pedig bemegyek helyetted.
- Dehogyis. Majd holnap.
- Pihenj egyet, haver. Rád fér.
- Nem akarom őt fáradtan randizni vinni.
- Akkor csak menj át hozzá. - győzködött, de nem akartam neki gondot Katyvel.
- Holnap szívesen, de ma ne. Nehogy Katy bekattanjon.
- De akkor holnap nem mész!
- Ha már így felajánlottad, egy hétig nem megyek. - nevettem.
- Ha már így felajánlottad, egy hétig nem megyek. - nevettem.
De Tom azt mondta, hogy menjek és pihenjek egyet, ő bemegy helyettem egy hétig is akár. Beleegyeztem.
Nem volt az a pénz, se hatalom ami miatt ne egyeztem volna bele! Averyvel több időt tölteni olyan volt, amiről álmodni sem mertem volna így hogy Tom elhanyagolta az egész klubot.
Aztán hívott Avery, és a kétségbeesett, zihált hangjától levert a víz, a szívem úgy dübörgött a mellkasomban, hogy azt hittem meghalok.
Azt mondta siessek, menjek oda hozzá, mert akar valamit. Nem tudtam mi történt vele, hiszen semmit nem mondott, és egészen zárásig olyan feszült voltam, hogy mindenen felkaptam a vizet.
Szegény Jason elejtett egy poharat, és úgy leordibáltam a fejét, mintha az egész pult alkoholtartalmát borította volna padlóra. Ideges voltam, mert féltem, valami baja volt Averynek. Annyira zaklatott volt a hangja...annyira félelmetes.
Amiért lekiabáltam a fejét, adtam Jasonnek egy kis pénzt, és rábíztam a bezárást. Egy percet sem bírtam volna ki tovább a klub falain belül, ezért elhúztam onnan.
Oda kellett jutnom!
Látnom kellett, hogy nincsen baja!
Látnom kellett, hogy nincsen baja!
Még szinte be sem csengettem, amikor megjelent az ajtóban zihálva, kipirulva, szemei könnyektől csillogtak.
- Mi a baj? - nem mondott semmit, hanem behúzott a lakásba, becsukta az ajtót, felém fordult, és az ajkai már a számon is voltak.
Aztakurva!
Hát ezzel a lánnyal meg mi lett?
Szájába nyögtem, hiszen ilyen fogadtatásra aztán tényleg nem számítottam. Amikor felébredtem a sokkból, magamhoz öleltem, és vadul csókolni kezdtem. Nyelvét a számba fúrta, és a csókunk közben markolta és simogatta a bicepszeimet.
Megmarkoltam a fenekét, mire nekem nyomta az alhasát.
Ohhh...
Basszameg! Mit művel ez velem?
- Avery.. - lihegve húzódtam el tőle, mert ez a csókolózás percek alatt lett olyan vad és durva, hogy a nadrágomban kezdtem életre kelni.
- Harry... - zihálta, szemeit kinyitotta, és belenézett a szemeibe. - Ne haragudj.. - arca kipirult, és elkapta rólam a tekintetét. Zavarba jött.
Elvigyorodtam, magamhoz öleltem.
- Ne szégyelld. Tetszett ez a fogadtatás. - vigyorogva pusziltam meg a fejét.
- Elragadott a hév. - nem tudtam mit művelt itthon éjjel, de ha azt amire gondolok, akkor hamarosan totál kemény leszek, és azt fogom tőle követelni, hogy mutassa meg nekem mit művelt egyedül, az ágyában.
- Milyen hév, Avery?
Ellépett tőlem, megfogta a kezemet, és behúzott a szobájába.
Úramistenem!
Tényleg magához nyúlt és azt akarta megmutatni!
De a szobájában az ágyán a laptopján kívül más nem volt az ágyon. Semmi sem utalt arra, hogy pajzánkodott volna percekkel ezelőtt.
- Ez a hév. - a laptopját felemelte és szembenéztem egy repülőjegy értékesítéssel foglalkozó oldallal.
Illetve a visszaigazoló mondatról, miszerint a foglalása sikeres volt.
- Elutazol? - a hangom halk volt. A szívem úgy összeszorult, hogy azt hittem elhányom magam.
Ezért hívott ide?
Ezért támadott le az ajtóban, és csókolt meg olyan forrón, hogy aztán megmutassa, az orrom alá tolja, hogy elutazik?
Olaszországba?
Biztosan látta a szemeimben a csalódást, mert azonnal meglágyultak a vonásai, és megrázta a fejét.
- Nem, te buta. Nézd. - bökött egy részhez a laptopon.
Két fő.
- Veled utazom. - mosolygott rám szélesen, olyan fültől-fülig érő mosollyal, ami már inkább vigyorgás volt.
- Micsoda?
Totálisan lesokkolt, de a szívem felébredt, és újra engedett egyenletesen lélegezni.
- Igen. Élni szeretnék Harry, utazni, világot látni.
- Nem is mondtad.
- Mert hirtelen ötlet volt, akkor találtam ki, amikor hívtalak. - olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek Disneyland-ben.
Erre mit mondhattam volna? Tom itthon volt, én pihenni akartam. Akkor miért ne?
Viszont..
- Nem engedem, hogy mindent te fizess, sőt semmit! Mindent szépen átutalok neked, és én fogok fizetni.
- Ne már, Harry. Nem volt drága. És a repülőjegy van még csak meg, szállást gondoltam ott nézek. Mert, ha nem jöttél volna, akkor is csak maximum a repülőjegyet kellett volna visszamondanom, és a szálláson nem lett volna gubanc, mert egyedül mentem volna.
- Biztos, hogy nem mondasz le semmit, és nem mész egyedül. Ott leszek veled. - vigyorogva megfogtam az arcát, és szájon csókoltam.
- Hova utazunk?
- Comóba.
- Hmm. Csodálatos hely lehet.
- Gyönyörű.
- Csak nem gyönyörűbb nálad. - lágyan megcsókoltam, ízlelgettem egy picit a száját, de aztán elhúzódtam tőle.
- Mikor indulunk?
- Holnap délben. - rám mosolygott ártatlanul, de én csak elnevettem magam.
- Te aztán határozott nő vagy. - vigyorogtam rá.
- És határozottan tudom, hogy a legjobb nyaralásom lesz.
- Nem csak a tiéd. - mosolyogtam rá, miközben apró csókokat hintettem mosolygó ajkaira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése