43. rész ~ Előrandi

Harry Styles

- Jobban érzed magad? 
Avery, a barátai hollétét foglalkoztató kérdés után egy kicsit kibukott, és megtört előttem. Na, nem mondott el semmit, de úgy elkezdett sírni, mintha most jönne ki belőle minden fájdalom, ami felgyűlt benne az évek alatt.
Szörnyű volt nézni őt úgy.
Az még szarabb volt, hogy semmit sem tehettem ellene, csak ültem és simogattam a hátát.
Azok a rohadékok, akik bántották...azoknak üzenem, hogy ezt lila foltok, és nyolc napon túl gyógyuló sérülések nélkül nem ússzák meg! 
- Igen. - kihúzott egy papírzsebkendőt a dobozból és megtörölte vele a sírástól kipirosodott szemeit.
Mennyi fájdalom egy fiatal lányban...
- Avery, ha kell én itt vagyok neked. Hát barátok vagyunk, nem igaz? - mosolyogtam rá, kezeit az ölembe véve kezdtem az ujjait simogatni.
Annyira puha kezei voltak, amikben úgy éreztem, el tudnék süppedni. Ha az arcomra simítottam volna, olyan puha lett volna mint a párnán. 
Felsóhajtottam.
Azt akartam, hogy ez a kéz majd sokszor simítson végig az arcomon, miközben a tulajdonosa velem csókolózik. Vagy le van szarva a csókolózás. Csak úgy is elkezdheti majd simogatni az arcomat,  mert kibaszott jó érzés lehet!
- A barátok nem viselkednek így. - ajkai huncutul mosolyogtak, az arca kipirult vagy a sírástól, vagy attól, mert tetszett neki ez a helyzet.
Az utóbbira tippeltem.
- Hmm. - rávigyorogtam. - A barátok talán nem. - felemeltem a kezét és belecsókoltam. Hmm, annyira fantasztikusan puha, és selymes! - De azok, akik többek, mint barátok, azok igen. - rávigyorogtam, és megcsókoltam egyesével az ujjait is.
Te szent szar! 
Tuti, hogy kézszadistának fog nézni! Úgy csókolgattam a kezét, mintha még nem láttam volna női kezet! Tiszta hülye voltam!
- Többek vagyunk, mint barátok? - suttogta, és a szemeimbe nézett.
- Te nem érzed? - néztem fel a szemeibe, amik úgy csillogtak, mint az esthajnalcsillag.
Egyedülálló, ragyogó. Mint maga az egész lány.
- De igen. - suttogta, és a tekintete lecsúszott az ajkaimra.
Ó, igen, Avery!
Nagyon, nagyon megakartalak már újra csókolni. Hát most meg is foglak, de úgy hogy évek múlva is emlékezni fogsz rá!
- Mi jár a fejedben? - végig simítottam az ujjait, majd a csuklóját kezdem simogatni. Pontosan az ütőere felett. Hogy pulzált.
- Sok minden. - elvigyorodtam. Hát, ha belém látna, akkor aztán láthatta volna, nekem mennyi minden járt a fejemben. 
Bár örülök, hogy ez nem volt így. Megrémült volna a sok, vadabbnál vadabb pózokon, amikbe raktam volna, ha hanyatt vághatom a kanapén.
- De a csókolózás benne van? - megsimítottam a száját. Teltek, és puhák. 
Csókolnivalóak voltak.
- Az benne. - szemei enyhén szétnyíltak, az ajkai kicsit elnyíltak egymástól, és olyan ártatlanul nézett rám, hogy éreztem a nadrágomban fellépő erekciót.
Jesszusom..
Ez a nézés lesz az, ami hosszú távon ki fog készíteni. A hosszú távú alatt, két percet értettem. 
 Nem gondolkodtam tovább, odahajoltam és a számat a szájára nyomtam. Istenem! Csak maradhatnék így, Avery szájával az enyémen, vagy Avery szájával még más testrészeimen is.
Lassan kezdtem mozgatni az ajkaimat, Avery a vállaim köré fonta és lassan, de mégis érzékien csókolóztunk.
Nyelvemet végig futattam az alsó ajkán, így amikor szétnyitotta nekem a száját, nyelvemmel gond nélkül tudtam becsusszani az ő nyelvéhez.
Hmm. Igen.
Nyelveink simogatták egymást, én pedig őt simogattam. A hátát, a karját, a derekához érve mindkét kezemmel megmarkoltam azt, és az ölembe ültettem.
Éreznem kellett őt. Pontosan ott lent.
Vadabban és akaratosabban csókoltam, mert nem bírtam ki, hogy ne kapjak belőle többet. Pedig tudtam, a vad csóknál tovább nem jutunk. Avery simogatta a tarkómat, nyelve elszántan küzdött a nyelvem ellen, ágyékát a kaményedő farkamhoz nyomta.
Bassza meg!
Avery elhúzódott tőlem, és tágra nyílt szemekkel nézett rám. Nem igaz, hogy nem tudta, mit vált ki belőlem!
- Harry... - lehelte az ajkaimra, de nem hagytam, hogy tovább mondja, újra a szájára tapadtam és vadul megcsókoltam, nyelvemmel behatolva nyálas szájába.
Avery felnyögött, megmozdult alul, nekem nyomta az ölét és keményebben kezdett csókolni.
Megint bassza meg! Mit művelt ez a lány a szájával és a nyelvével? Úgy csókolt, mintha ebből vizsgázott volna kitűnőre! A nyelve úgy mozgott az enyémmel, hogy amikor elhúzódott és végig nyalt a kidugott nyelvemen, már teljesen kemény voltam.
Fájdalmasan kemény.
De Avery élvezte a helyzetetet és nekem dörgölőzött folyamatosan, miközben a hajamat markolta, és a bicepszemet simogatta.
Egy erősebb nyomást mért az ágyékomra, amitől a szájába nyögtem, és mintha ez megerősítés lett volna neki, sokkal durvábban kezdett csókolni. Eldöntöttem a kanapén, és felette feküdve ugyanolyan nyálasan és keményen csókolóztunk tovább. Lábait szétnyitotta, én pedig  készségesen közéjük férkőztem, hogy még jobban hozzá dörgölhessem magam.
- Harry... - Avery volt az, akinek percek múlva megjött az esze és elhúzódott tőlem, amikor már a pólója alatt a hasát simogattam.
Pedig csak most jöttem bele!
Annyira istentelenül puha volt a bőre. Akkor milyen lehetett ott lent, a lábai között... Felnyögtem a tudatra, és arcomat Avery nyakába temettem.
Le kellett nyugodnom, de ahogyan beszívtam bőrének illatát egyáltalán nem megnyugtatott, hanem inkább még jobban felkorbácsolta a vágyaimat. El kellett innen tűnnöm, mielőtt olyat csinálunk, amit határozottan nem lehetett volna.
Elhúzódtam tőle, felültem és eltekintettem a farmeromban dudorodó farkamról, de amint Averyre néztem, aki azt a szép kis domborulatot nézte tágra nyílt szemekkel, akaratlanul is megrándultam.
Bassza meg! 
Már teljesen kemény voltam!
- Avery... - sóhajtottam. - Ne nézz kérlek így rám, mert esküszöm újra hanyatt váglak, de akkor nem állunk meg itt. 
 Komoly tekintetem láttán újra elővette az ártatlan szemeit. Most komolyan? Tudta ez, hogy milyen hatással volt rám ezzel a nézéssel?
- És ne nézz így rám! Hatalmas önuralom kell ahhoz, hogy visszafogjam magam, és ne dugjalak meg. Teljesen kemény vagyok, Avery, és kibaszottul fáj nem kielégültnek lenni. 
 Tudnia kellett, hogy mit hozott ki belőlem egy érintésével, egy pillantásával, egy csókjával. Nem lehetett ilyen buta, hogy nem vette észre, hogy mit váltott ki belőlem.
- Sajnálom.. - suttogta, és még a hangja is olyan volt, hogy megbizsergett tőle a testem.
Felpattantam a kanapéról.
- Mindjárt jövök. Hol találom a mosdót?
Avery rámutatott az egyik ajtóra, én pedig megkerülve a kanapét besiettem a helyiségbe, becsuktam az ajtót és neki dőltem.
Nagy levegő.
Nagy levegő.
Beszív, kifúj.
Beszív, kifúj.
Nem bírtam ezt. Avery olyan dolgokat váltott ki belőlem, amit még soha senki.
Még ő sem. 
És ez nagyon megrémített. Fogalmam sem volt, hogyan kezeljem azt, hogy ennyire felizgultam tőle. Elég volt egy kis érintés és a testem azonnal égni kezdett a vágytól, amik persze kielégítetlenek maradtak.
Sosem voltam egy lány társaságában sem még ennyire kemény. Persze, csak a szájukkal kielégítettek, de előtte feltüzeltek, és mégsem voltam sosem ennyire kemény.
Még nála sem.
Pedig ő is olyanokat váltott ki belőlem, amit senki, soha, és amint ezekre rájöttem, hogy milyen érzések voltak, és tudtam őket kezelni, vége lett.
Talált magának mást, és boldog lett vele, én pedig ott maradtam egy lúzerként, azon gondolkodva mit basztam el. Ha boldog volt velem, miért ment máshoz? Miért futott más karjaiba? Ha problémája volt miért nem velem beszélte meg?
Rengeteg kérdés, ami az évek alatt csak sokszorozódott, de nem volt bátorságom neki feltenni, mert nem akartam hallani a válaszokat. Nem akartam arra választ kapni, mekkora lúzer voltam, még ha a lelkem legmélyén tudtam is, hogy nem én vesztettem többet. 
Hanem ő.
És ezt anyu, apu és Gemma is megmondták. Márpedig én, akiknek hiszek, azok ők voltak. Àtlátták azt a kapcsolatot közte és köztem, és amíg ők azt látták, hogy az egyik rajongásig imádja a másikat, én azt láttam, hogy mind a ketten egyformán imádjuk egymást.
De persze, hogy az igazi verzióban én voltam az, aki rajongásig imádta a másikat...
Hogy mért volt velem?
Nem tudom. De szerintem csak azért, mert ezáltal a közelébe tudott férkőzni.
Nem, Harry! Nem jöhetnek elő ezek megint, nem okolhattad újra magad azért, amiért nem te voltál a hibás! 
De akkor is újra, és újra eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha észrevettem volna a jeleket, és tettem volna valamit?
Megementettem volna magunkat, megmentettem volna magamat a szívfájdalomtól.
- Harry.. Minden rendben? - Avery lágy, aggódó hangja szólalt meg az ajtó másik oldaláról, és nem értettem miért, de hangjától azonnal olyan nyugalom szállt rám.
Elmosolyodtam.
Miért foglalkoztam én azzal, aki már a múlté, amikor itt volt nekem ez a lány?
- Most már igen. - szorosan magamhoz öleltem, fejemet a fejére hajtottam.
Csak szükségem volt arra, hogy itt érezzem magam mellett. Hogy tudjam, ő talán nem lesz olyan, mint a másik.
- Mi lesz a randival? - suttogta a mellkasomra. Megsimítottam a haját, felemeltem a fejét az állánál és lágy csókot nyomtam a szájára.
- Ez volt az előrandi. - rámosolyogtam, és lágyan megcsókoltam.