Harry Styles
Biztos azt érezte Avery, hogy könnyen elengedtem őt, és átadtam Ronaldnak, aki úgy táncolhatott vele, ahogyan csak akart. De ez nem volt igaz!
Majd' szétvetett az ideg, ha csak arra gondoltam, hogy az a nyálas hajú átöleli és fogdossa Averyt. Egyszer mertem hátranézni, miközben mentem ki, de azt is megbántam, látva, hogy Avery nevetett azon, amit Ronald mondott neki.
A kis pöcsfej!
Morogva, és dühösen mentem ki ebből az érzékiséggel megtelt helyből, ahol az emberek összesimultak, vagy éppen a másik személy torkán nyomták le a nyelvüket.
Undorító volt. Undorító volt belegondolni, hogy mi van, ha Avery is csókolózik Ronalddal? Mert a hely közege, a sok kanos pasi, meg a vágytól izzadt nő, őket is megihletik egy kis egymásnak esésnek.
Nem. Nem. És nem. Erre még gondolnom sem szabadott. Avery megígérte nekem a holnapi randit, és azt mondta, Ronaldhoz nem vonzódik. De akkor hozzám vajon igen? Vagy velem is ezt fogja tenni, mint azzal a dokival?
Egy kicsit elhiteti velem, hogy érdeklem, aztán, ha jön egy jobb, az én esetemben dögösebb pasi, akkor ennyi volt? Egy kicsit ezzel, aztán azzal és majd meglátja ki lesz a befutó?
Beültem a kocsimba, aminek bevágtam az ajtaját, és sóhajtva hátra dőltem. Nem tudtam mit tegyek, nem tudtam mi járt Avery fejében. És mégis az elején miért nem tudta elmondani nekem, hogy; - Figyelj, most Ronalddal vagyok, és tartsd tiszteletben.
Behülyített. Megcsókoltam, visszacsókolt, de olyan kibaszott jól, hogy még most is bele bizsergek. Akkor kellett volna mondania, akkor kellett volna gondolkodnia.
- A kurva életbe! - ingerülten elkiáltottam magam, és rávertem egyet a kormányra. Fújtattam, lihegtem, olyan dühöt, és ingerültséget éreztem, amitől sürgősen meg kellett szabadulnom, különben vagy felrobbanok, vagy kinyírok valakit.
És most lehet az utóbbi győzött volna. Ronald személyében.
Annyira ideges voltam vezetés közben, hogy a kormányt olyan szorosan markoltam, amitől az ujjaim elfehéredtek, és már nem láttam mást csak a szürke ködöt.
Tudtam hogyan vethetek ennek véget. Volt nekem egy tökéletes módszerem arra, hogy megnyugodjanak az idegeim, és ezt most igénybe fogom venni. Elnyomtam az agyamban azt a gondolatot, hogy ezt mégsem tehetem Averyvel, ha már szeretném komolyabbra fordítani a dolgokat, de pont leszartam mindent. Nem érdekelt senki, Avery se. Ha ő ott enyeleghet azzal a piperkőccel, akkor én is tehetem azt, amit kedvemre való.
Visszamentem a klubba, ahol amint beparkoltam a szokásos helyre már téptem is fel az ajtót, és rohantam be az épületbe a hátsó ajtón keresztül.
Jason pont ott állt kint, és cigizett.
- Főnök. - mosolygott. - Véget ért a bachata?
- Akkor nem lennék itt, nem igaz? - felhúztam a szemöldökömet.
Ilyen hülye kérdést feltenni? Lehet, hogy a bachata nem ért véget, de neki ahhoz semmi köze, hogy én mit csinálok. Még mindig én vagyok az ő főnöke, és nem ő az enyém.
- Nos, ez igaz. - nevetett, és beleszívott a cigarettájába, majd kifújta a füstöt, ami büdösen, és undorítóan lebegett közöttünk. - Milyen volt?
- Tűrhető. - na, persze. Kibaszott szar volt! - De többet nem.
Jason nevetett, elszívta a maradék cigijét, amit a falra rögzített fém vödörbe dobott.
- Pedig elég jó. Olyan érzéki és túlfűtött, hogy hát azt kell mondanom nem egyszer volt, amikor beindultam. - vigyorgott. - De pasiból vagyok, mentségemre szóljon, nem tudom nem kimutatni ha valaki lázba hoz. - vigyorogva merengett el a távolban, majd újra rám nézett. - Ha rám hallgatsz főnök, akkor otthon táncolsz a csajjal. Ott sokkal érzékibb, és jobb. Akár meztelenek is lehettek, na, ott meg aztán bármi lehet. Tapasztalat. - rám vigyorgott, és bement vissza a klubba, hogy ott folytassa a munkáját, ahol abbahagyta.
Elgondolkodtam azon, amit mondott.
Hmm..
Hogy Avery táncoljon velem meztelenül a lakásomban? Vagy éppen csak ő? Valami kis apró fehérneműt viselne először, aztán lassan, miközben a szemeimbe néz, venné le magáról a ruhadarabokat, és közben táncolna, ringna a csípője, a feneke.
Hmm..
Már csak az agyamban vetített képektől is felforrt a vérem, és azt akartam, hogy ez igaz legyen! Azt akartam, hogy Avery táncoljon nekem, táncoljon velem meztelenül. Felkapnám az ölembe és miközben mozognék vele, megdugnám lassan.
Jézus Isten.. Ezek a képek lesznek a vesztem, hiszen már most felizgatott ez az egész. Azonnal kellett a segítség, muszáj volt magamat lehűteni, még ha nem is Avery fog nekem segíteni.
Beléptem a zsúfolt bárba, ahol a tekintetemmel kerestem azt a lányt, aki megoldást tud nyújtani a problémáimra, és amint észrevettem az emelet felé biccentettem a fejemmel.
Tudta, hogy az irodámba kell jönnie. Rám vigyorgott, és megnyalta a száját, de akármilyen fura, semmit nem éreztem ettől a mozdulattól, csak megint elképzeltem, ahogyan Avery csinálja, és máris feszített a nadrágom, és még jobban kívántam Averyt.
A kurva életbe!
Annyira kívántam őt! De nem kaphattam meg, mert ott rázta magát azzal a kis Ronalddal.
"Ne tedd Harry! Megfogod bánni"
A szívem harcolt velem, azt akarta, hagyjam, és ne legyek felelőtlen. De nem tudtam tisztán gondolkodni, így felmentem az emeletre az irodámba, ahol tudtam mit fogok csinálni, mégsem foglalkoztam azzal, hogy tilos. Mert vágytam a feszültség levezetésre.
Éppen meglazítottam a nadrágomat, amikor megjelent ő, széles, kéjes vigyorral a száján.
- Feszült vagy? - közel lépett hozzám, végig simította a felsőtestemet.
Nem volt kurva, mert senkivel nem feküdt le, és tisztességes lány volt. Csak én voltam a barom, hogy kihasználtam, amiért bejövök neki. Ő pedig barom volt, mert hagyta, hogy kihasználjam.
- Nagyon. - hajába markoltam, a nyakához hajoltam, és beleharaptam, mire ő felnyögött. - Az a csodás szád.. - súgtam a fülébe.
- Megkaphatsz bármit, Főnök. - lehelte, és hátra vetette a fejét, hogy jobban tudjam csókolni a nyakát. Nem fog tőlem semmit sem kapni, de mégis muszáj volt egy kicsit kiengesztelnem azért, amiért mindig kihasználni.
A hajánál fogva húztam magamhoz, és mélyen Tina szemeibe néztem.
- Úgy szopj le, hogy azt se tudjam ki vagyok. Akárhányszor csinálhatod, csak csináld, feledtess el velem mindent.
"Ne tedd! Fordulj vissza, menekülj! Meg fogod bánni!"
Leszartam a hangokat. Nem figyeltem rájuk.
"Szinte megcsalod Averyt! Ha ilyen sokat jelent neked, akkor menj vissza hozzá!"
Ő küldött el, most igya meg a levét.
"Neked hogy esne, ha ő csinálná ezt Ronalddal? Biztosan nem néznéd tétlenül!"
Nem hát.
De most Tinát néztem, aki rám vigyorgott, letérdelt, és olyan szájmunkával kezdett dolgozni rajtam, hogy hangosan felnyögtem.
Te szent szar! Ez a csaj, ha valamit tudott, akkor azt, hogy hogyan szopjon le.
És, ami jó, és élvezetet okoz az sosem rossz, nem igaz? Hagytam, hadd csináljon velem, amit csak akar, és valahol a kéj és a meleg nyál birodalmában elhittem, hogy ez sosem lesz rossz döntés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése