Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2018. március 27., kedd

39. rész ~ Rohadék

Harry Styles

Még mielőtt belelendültem volna, zihálva váltam el Avery finom, puha ajkaitól. Bárcsak ne kellett volna megszakítanom a csókunkat, de már most olyan vágy lappangott a testemben, hogy félő volt, itt helyben elélveztem volna.
Vagy berángattam volna Averyt a mosdóba. 
Igen, az utóbbi határozottan sokkal jobb lett volna. 
Avery kábán, pirosló ajkakkal, és kipirult arccal nézett fel a szemeimben. 
- Hmm. - sóhajtotta, nyelvével végig simította alsó ajkát. 
Bassza meg! Ez kibaszott izgató volt!
Odahajoltam hozzá, és megharaptam finoman az alsó ajkát. 
- Annyira érzéki vagy, és buja. - suttogtam a szájára. Mélyen nézett a szemeimbe, olyan ártatlanul és félénken, hogy hirtelenjében nagyon szűk lett a nadrágom. Hogy a faszba csinálta, hogy egy nézéssel ezt hozta ki belőlem? 
Ez nem volt normális. Istenem, segíts meg! Ez a lány olyan dolgokat hozott ki belőlem, amiket nem szabadott volna!
Nem azért, mert nem vágytam volna rá, a testiségre, egy kapcsolatra, vagy valami olyasmire, de a következményektől tartottam. Attól, hogy a lány talál magának jobbat, Avery esetében a jobb talán pont Ronald. Okos, tanult, orvos, és láthatóan teljesen odavan a lányért. 
Míg én? Mit adhattam neki?
Egy klubot? Azt, hogy sokat kell éjszaka dolgoznom? Azt, hogy nekem is, mint mindenkinek vannak ellenségei, akik nem nézik jó szemmel a sikerét? 
De viszont önző voltam. Ha valami az enyém volt, vagy már éreztem azt, hogy az enyém lesz, nem mondtam le róla, pont mint Averyről. Lehet nem egy tárgy, vagy aminek nincs lelke, de Averyt már saját magaménak tudtam. Csak magamnak akartam akkor is, ha az eszem meg a szívem viaskodott egymással, hogy ennek a lánynak jobb lenne nem mellettem lennie. 
 Megsimogattam az arcát, mire elmosolyodott, és még jobban elpirult.
- Ne érezd magad zavarban. - mosolyogtam rá, majd elvigyorodtam. - Elég jól tudsz csókolni, bár több nyelvet is belevihetnél meg... - A kezét a számra tapasztotta, így nem volt időm befejezni, csak hümmögtem, és vigyorogtam a tenyere alatt. 
- Oké, értem. Ne részletezd. - Arca, mint a paradicsom, olyan piros volt. Elvettem a kezét a szám elől, odahajoltam, és megcsókoltam az ajkait. 
- Holnap eljönnél velem randizni? 
 Nem tudom honnan jött ez a gondolat, azt pedig még inkább nem, hogy miért mondtam ki. De csak jött valahonnan az agyamból, egészen a nyelvemig szavak formájában, és már bukott is ki belőlem ez az értelmes mondat, amit nem akartam ilyen hirtelen, és váratlanul feltenni. 
Avery meglepett arcát látva, nem csodálkoztam volna, ha kiakad, és felpofoz, vagy elmegy, és itt hagy. 
- Mármint... egy rendes randi? - Kérdezhettem volna, hogy miért? Van nem rendes randi is? De csak bólintottam. 
Izzadt a tenyerem, torkomban dobogott a szívem, és koncentráltam csak Averyre, nem arra a kibaszott sok fényre, ami körbevett, és megvakított minket. 
- Szívesen elmennék veled. - Kifújtam a levegőt, amit tartogattam a tüdőmben, és olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, hogy magamhoz húztam Averyt és szájon csókoltam.
- Holnap este nyolcra érted megyek. - suttogtam, és végig simítottam puha karján. 
Az egész lány annyira puhának és törékenynek látszott, hogy elkötelezett szándékom lett rá vigyázni. Megvédeni mindentől, de főleg mindenkitől. 
- Khmm.. - pontosan ő rá gondoltam a mindenki alatt. Erre a kis agyon zselézett, nyálas, fehér köpenyes szardarabra, aki jött, és mindent felkavart, ami amúgy eddig normális volt.
Bachata? Hát persze!
Cuki orvos, aki mindenkit meggyógyít? Naná!
Persze, hogy Avery is hátast dobott tőle, amikor mindenkit elkápráztat a túl fehér fogaival, és orvosi kinézetével. 
- Ronald.. - Avery azonnal felé fordult, és megilletődve nézett ki. Mintha rajta kaptak volna minket valamin. 
- Nem tudtam, hogy ti ketten... - Nézett hol rám, hol Averyre.
Rávigyorogtam a gyerekre. 
Na, ezt kapd ki faszkalapkám! 
- Nem, mi nem vagyunk együtt...vagyis..
- Holnap randizunk.  - segítettem ki Averyt, és egy önelégült vigyort villantottam Ronaldra. Látni az arcán a bosszúságot és a sértődöttséget, minden pénzt megért. Már nem is bántam, hogy le kellett erre a helyre süllyednem. 
- Velem jött ide Avery. Én hoztam el, te pedig idejössz, és elrángatod mellőlem. - fújtatott, mint egy bika, és olyan düh áradt a szemeiből, hogy szerintem nem kellett volna sok, hogy nekem jöjjön. 
- Nyugodj le, haver..
- Nem vagyok a haverod, és Isten ments, hogy az legyek! Ilyen barát nem kéne, de még csak ismerős sem. Milyen rohadék vagy te, hogy jössz és beleszólsz az esténkbe? Én hoztam el Averyt, én hívtam meg, én velem találkozott, és nem veled. Ha te balfasz vagy, mert nem bírod őt sehova elhívni, akkor így jártál, de akkor sem kéne mások estéjébe belepofátlankodnod. 
 Elszégyelltem volna magam, de annyira nem érdekelt, amit mondott. Avery akkor is az enyém lesz!
- Sajnálom Ronald.. - Avery bűnbánóan nézett Ronaldra, és lehajtotta a fejét. Na ne már, hogy még neki legyen lelkiismeret furdalása! 
- Ne akard elérni, hogy Avery rosszul érezze magát miattad. Sajnálom, ha nem bírod felfogni, hogy nem érdekled őt! Az már a te problémád, ha az agyad nem tud ennyi információt bevinni, és ezeket nem vagy képes megérteni. 
- Én nem tudok információt bevinni? - nevetett fel. - Hát ne nevettess már! Őszintén hány lánnyal csináltad már meg ezt? Hányszor történt az, hogy tetszett neked valaki, és odamentél lecsapni más kezéről? Persze, még azelőtt mielőtt egyáltalán esélyük lett volna jobban megismerni a másikat. - Averyre nézett, aki mintha megérezte volna, hogy őt nézi Ronald, felnézett, és szembe találta magát Ronald csalódott arcával. 
Úgysem fog neki bedőlni! 
Annyira puhány az egész gyerek, és annyira piperkőc. Avery nem ilyen pasira vágyik. 
Úgy-úgy. Küldd csak el ezt a szarházit. 
- Igazad van. - suttogott. Szavai akármilyen halkak voltak ebben a hangzavarban, akkor is megértettem mindent, eljutottak az agyamig és leblokkoltatták minden sejtemet. 
Mi a fasz?
- Neked hogy esett volna, ha elhozlak ide, és odamegyek egy másik csajhoz, téged pedig itt hagylak egyedül? Ó, de amúgy mellékesen még azt is végig kell nézned, ahogyan csókolózok vele. Jól esett volna, igaz?
 Avery küszködött a könnyeivel, aminek láttán már nem bírtam visszafogni magam, és közelebb léptem Ronaldhoz. 
- Fejezd be, te rohadék! Nem vagy senki sem, hogy elrontsd Avery estéjét. 
- Amire velem jött ide? - gúnyosan nevetett. - Ennyit ér neked Avery, igaz? Hogy elszúrd az estéjét. Gratulálok, Harry. Nem ismerlek személyesen, de szerintem addig a jó. Mert lehet nem egy találkámon csináltad volna ezt meg. Áruld csak el, őszintén. Hány barátod elől nyúltad le a csaját? Mert hát minimum kettőt kinézek belőled. - Olyan lesajnálóan nézett, hogy nem bírtam tovább, felé lendítettem a kezemet, azonban még mielőtt az öklöm abba a nyálas arcába csapódott volna, Avery megállította a kezemet. 
- Ne, Harry. - leengedtem a kezemet, Avery a szemeimbe nézett. - Igaza van. Vele jöttem ide, és mégis nálad kötöttem ki. Pedig Ronald volt, aki idehívott, aki azt mondta, hogy jöjjünk el táncolni. - Az említett személy felé fordult. - Ne haragudj. Nem szándékoztam ott hagyni téged csak..csak nem is tudom mi vitt rá. Ne haragudj, Ronald. 
 Ronald halványan elmosolyodott, és megsimogatta Avery karját. 
- Táncolj velem, jó? Élvezzük ezt az estét, még ha nem is lesz semmi. - Hátra nézett rám Avery válla felett, majd vissza a vele szemben álló lányra. 
Nem mehet vele, Avery!
Az ki van zárva! Zúgott a fülem, úgy ökölbe szorítottam a kezeimet, hogy a körmeim belevájtak a húsomba. Remegett a belsőm a dühtől, amit éreztem ez iránt a fasz iránt. 
- Avery ne menj vele..
- Harry.. - felém fordult, és megfogta a kezemet. - Holnap, ha még áll a randink, akkor elmehetünk, de ide Ronald hívott meg, és semmi jogod nem volt közbe avatkozni. 
- Azért neked is tetszett, ahogyan csókolóztunk.. - mormogtam. 
- Igen, tetszett. És, ha Ronaldhoz nem is vonzódom, akkor is eltölthetek vele egy kellemes, táncos éjszakát. - A szemeimbe nézve megkérdezte azt, amit nem akartam, hogy megkérdezzen, de tudtam, hogy ez a nyálas képű a fülébe ültette a bogarat. - Volt már olyan lány az életedben, akit lenyúltál az egyik barátodtól?
- Nem. - nem haboztam a válaszadással, hiszen tényleg nem volt ilyen barátom.
- Rendben. De most szeretnék Ronalddal táncolni, és kikapcsolódni. Kérlek. 
- Azt akarod, hogy elmenjek?
- Igen. - bólintott. - Úgy lesz a legjobb. - megszorította a kezemet, majd odahajolt, és nyomott egy lágy puszit az arcomra. Szinte alig éreztem, de attól még piszkosul jól esett. - Holnap este viszont még áll a randink. Nyolckor. 
- Nyolckor. - suttogtam, ő megsimította az arcomat, rám mosolygott, és Ronalddal bevonultak a tömegbe. 
Beletúrtam a hajamba, és sóhajtottam. 
Valamit nem mondtam el neki, mert nem akartam, nem mertem elmondani neki.
Azt, hogy viszont olyan barátom volt, aki előlem nyúlta le a lányt. 

1 megjegyzés:

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.