Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2018. március 13., kedd

38. rész ~ Beismerés

Harry Styles

Nem tudtam mit gondoljak, amikor azt láttam, hogy Avery milyen jól elbeszélgetett azzal a zselés hajú majommal, aki úgy mosolygott a vele szemben ülő lányra, mint, akit teljesen megbabonázott.
Hát bassza meg!
Szerinte minek voltam bent mindennap a kórházban? Azért, mert unatkoztam? Hát marhára nem..
Viszont Averyt nem tudtam hova tenni. Nem akartam hozzá hasonlítani, mert sosem lehetne a két lányt összehasonlítani, de Avery is azt kezdi játszani, amit régen ő. Miért flangál más pasikkal, amikor napokkal ezelőtt velem csókolózott olyan szenvedélyesen, hogy azóta is felállt, ha csak visszagondoltam rá. Én nyitni akartam felé, mert baszottul volt benne valami, amire a testem máshogy reagált, mint kellett volna.
Nem volt ez normális, tudtam én is, de akárhogy akartam nem tudtam elmulasztani. Tinát és csodás száját sem akartam mindig kihasználni, hogy legalább így enyhítsem az Avery utáni sóvárgásomat. Azt le kellett zárnom. Tinával lévő kapcsolamat, már ha lehetett annak nevezni, minél előbb ki kellett dobnom a kukába, mielőtt még sokat fog belelátni.
Pedig én aztán soha, semmi mást nem akartam tőle csak hogy leszopjon. Lehet, elég ronda ez tőlem, de ez volt az igazság.
Nem csak tőle nem akartam mást, hanem mástól sem. Amióta ő lelépett az életemből egyik lánynak sem akartam örömet szerezni, mert nem érdemelték meg, mert nem voltak rám méltóak.
És mert féltem, hogy csak újra szenvedtem volna. Ezért egy jó ideje már nem dugtam, viszont annál több szájmunkát végeztek rajtam, amiben sosem csalódtam, hiszen mindegyik ugyanolyan volt. Na, jó. Tina azért sokkal profibban csinálta, ezt bevallhattam.
És nem. Senkit még csak ki sem elégítettem az ujjaimmal és a számmal.
Fúj.
Tuti nem nyaltam volna ki olyat, akivel utána még csak nem is szexelek. Meg mint mondtam  soha nem adtam, soha nem szereztem senkinek örömet,én mindig csak kértem, és megkaptam.
Ezért volt olyan kibaszott érzés azt látni, ahogyan Avery nevetgélt azzal a takonnyal, de amikor Ronald felállt, és kis beszélgetés után Avery a kezébe rakta a kezét, és táncolni mente. Itt volt az, amikor már végképp nem tudtam mit tegyek.
Legszívesebben odamentem volna, megfogtam volna Ronaldot és kibasztam volna innen.
De amit tudtam, hogy tennem kellett, ha hagyom Averyt jól szórakozni. Lehet mégsem én kellettem neki, inkább egy olyan, aki jobb parti, aki hát mégiscsak egy orvos és nem egy klubtulajdonos.
De ahogyan táncolni kezdtek, és Ronald keze Avery derekát fogta, ahogyan egymás szemeibe néztek, akkor ott valami mást éreztem. Mint akiben feltámadt a vadászösztön, ökölbe szorítottam a kezeimet és elindultam feléjük. Azt látva, hogy Ronald mindjárt megcsókolja Averyt, akin látszott a rémület és a tanácstalanság, jobban megszaporáztam a lépteimet, az agyamat elárasztotta a szürke köd.
- Ha megbocsátasz. Felkérem a hölgyet táncolni. - Ha akartam volna sen tudtam volna palástolni a hangomban az idegességet és gyűlöletet, amit ez a srác kiváltott belőlem. Viszketett a tenyerem a közelében, és legszívesebben addig vertem volna, amíg a tenyerem felsóhajt, hogy most már jól vagyok.
Avery döbbenten nézett rám, de a szemei mintha felcsillantak volna, amikor meglátott.  Ronald arrébb húzódott Averytől, amit már jó jelnek vettem. Nem is olyan hülye. Biztos kiheréltem volna, ha még közelebb megy hozzá!
- Harry. - Ronald hangja tele volt feszültséggel, és utálattal.
Rávigyorogtam.
1-0 nekem, te faszfej!
- Sziasztok. - udvariasan köszöntem nekik, hogy érezzék a szeretetemet.
- Mit keresel te itt? - Ronald felhúzott szemöldökkel nézett rám. Miért gondolhatta azt, hogy itt ő lesz a kiskirály?
- Avery hívott meg.
- De utána mondtam, hogy ha nem akarsz, ne gyere..
Pici Avery.
Gondoltad, hogy hagyom, hogy ez a kis pöcs fogdozzon téged?!
- Elakartam jönni.
- Honnan tudtad hol vagyunk?
- Adott valaki nekem egy címet, ahol lehet táncolni.
- Rengeteg helyen lehet táncolni. London elég nagy város. - Ronald próbálta leplezni mérges hangját, de nem igazán sikerült neki. Éreztem én is és Avery is a hangjában megbúvó busszóságot.
- Jó forrásaim vannak. - vigyorogtam.
- Honnan tudtad Harry? - Avery belenézett a szemeimbe, amik azonnal átvették a testem felett a hatalmat és tudtam, bármire képes lennék azért, hogy ezt a lányt csak én kaphassam meg.
Milyen csodaszép szemei voltak..
- Segítettek. Ne legyél kíváncsi. - rámosolyogtam, mire az ő szája is felfele kezdett kerekedni. - De itt húzzuk még az időt vagy táncolunk?
- Ronald... - Avery bocsánatkérően nézett a srácra, aki bosszús arccal állt mellettünk.
- Menj csak.. Úgysem tudok mit csinálni, nem igaz?
De nem ám, faszfej!
- De veled is még táncolok! -ígérte neki Avery. Bólintott, és olyan metsző pillantásokat vetett rám, hogy azt hittem ott halok szörnyet.
- Szavadon foglak. - Ronald rámosolygott, odahajolt Averyhez és megpuszilta az arcát.
Most komolyan előttem csókolgatja Averyt?
Hát a pofám leszakad!
Legszívesebben kettévertem volna a fejét, hogy megtanulja egy életre, más tulajdonához soha nem nyúlunk. 
Összeszűkült szemekkel néztem, ahogyan suttogott valamit Avery fülébe, aki ezen elmosolyodott és bólintott.
- Menjünk. - mogorvább volt a hangom, mint terveztem, de már azt is csodáltam, hogy nem vertem be a képét. Milyen faragatlan tuskó!
Megfogtam Avery kezét és a táncparkettre húztam. 
- Tudsz táncolni? - kuncogott.
- Persze. Egyet jobbra-egyet balra az nekem is megy. - még mindig ki lehetett hallani a hangomból a feszültséget. Annyira felbaszta az agyamat az a nyálas fejű doki!
- Mi a baj Harry? - magamhoz húztam Averyt. Szükségem volt arra, hogy megnyugtasson, hogy közel érezzem magamhoz, hogy tudjam, ez a rohadék nem veszi el tőlem, pedig tudtam, nem is volt az enyém. 
- Semmi. - lépkedni kezdtem, mire Avery is felvette a tempót. Kit érdekelt, hogy gyors zene szólt, miközben mi lassan táncikáltunk?
Az számított, hogy kivel, nem az, hogy hogyan. 
- Látszik rajtad, hogy mérges vagy. 
- Nem baj. - megvontam a vállamat.
- Kérlek. - sóhajtott, és olyan ártatlanul nézett rám, hogy megadtam magam.
Nem bírtam, kiöntöttem neki a szívemet.
- Persze, hogy mérges vagyok, amikor az a fasz téged taperol, és sutyorog. - erősebben markoltam Avery derekát. 
Nem értettem az érzéseimet, nem értettem azt, hogy miért éreztem ilyen jól vele magam. Miért váltott ki belőlem teljesen más érzelmeket, mint amit a többi lány. 
Összezavarodtam, és tudtam, kezdenem kell ezzel az egész szituval valamit.
- Nem taperolt, táncoltunk csak. 
- Aha, persze. - felnevettem. - Akkor csak viccből hozott pont el erre a helyre, ahola  világ legerotikusabb táncát táncolják, ugye?
- Ezt tanulja. - vágta rá teljesen nyugodtan. - Most jár ilyen tanfolyamra.
- Nem érdekel. - mormogtam. - Akkor is elvihetett volna máshova, nem ide, ahol minden tiszta erotika. 
- Te pedig morcos. 
- Persze, hogy ideges vagyok, amikor taperol téged, és tudom, hogy arra játszik, hogy minél jobban közelebb férkőzzön hozzád.
- És az téged mért zavarna? - nézett a szemeimbe. Nem látszott úgy, mintha komolyan gondolta volna a kérdést, inkább incselkedni akart. 
Rámosolyogtam, és végig simítottam puha karján. 
- Azért, mert nem fogom hagyni, hogy vadidegen pasik fogdossanak téged. Neked sem kellett volna benne így megbíznod. Lehet valami elmebeteg vagy bármi. Nem gondoltad, hogy hagyom, hogy más pasival legyél?
 Az arcához hajolva súgtam neki ezeket. A légzése felgyorsult, láttam a tekintetében a csillogást. 
De megcsókoltam volna!
- Nem akartál jönni..
- Nem tetszett ez az egész, de azt sem hagytam volna, hogy kettesben legyetek. Alapból nem szimpi ez a srác. 
- Mi a bajod vele? - Avery a kezeit a mellkasomra simították. Olyan lágyan, és finoman érintett meg, hogy egy pillanatra lehunytam a szemeimet. 
Hmmm
- Csak az, hogy téged akar. Ez pedig pont elég ahhoz, hogy utáljam. 
Fürkészte az arcomat, szemei kikerekedtek és mosolyra húzódtak az ajkai. 
- Te féltékeny vagy Harry?
Ugyan!
Ez meg miről beszélt?

- Dehogyis!
Elvigyorodott.
- Azért voltál mérges, azért néztél úgy, amikor odajöttél az asztalhoz. 
- Nem néztem sehogy. - makacskodtam. 
- De igen.- kuncogott. 
- Nem, nem. Csak beképzelted magadnak. 
- Oké, akkor visszamegyek hozzá, és táncolok vele, hogy taperolhasson tovább. - rám vigyorgott, elhúzódott. - Ha megbocsátasz... - amint elindultam, már rántottam is vissza, megfordítottam, magamhoz húztam, és belemarkoltam a hajába. 
- Harry.. - sóhajtott, felnézett a szemeimbe. 
- Kibaszott féltékeny voltam, legszívesebben bevertem volna a fejét, ahogyan azt láttam, hogy téged taperol, és sutyorog neked. - ziháltam, azt éreztem, hogy muszáj ezt a sok energiát valahogyan levezetnem. - Én akarlak magamnak. Soha nem adnálak senkinek, még annak a kis orvosnak sem. - nem bírtam tovább. Olyan hévvel estem Avery szájának, hogy felnyögött, és pár pillanat után körém fonta a karjait, és ugyanolyan hevesen kezdett csókolni.
Markoltam a haját, szorítottam a derekát, hogy megmutassam ki az akié lesz ez a lány, hogy Ronald láthassa, nem lesz az övé. 
De nem neki szólt ez a csók. Ez a mienké volt, és még inkább elmélyítettem, nyelvemmel átcsúsztam a szájába, hogy bebizonyítsam neki, mennyire igaza volt. 
Kurva féltékeny voltam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.