Harry Styles
- Igen. - elvettem tőle a zacskót, és kidobtam az ajtónál található kukába, majd visszaültem az ágy mellett lévő székre.
- Ugye tudod, hogy pihenned kell?
- Visszamegyek dolgozni, Harry
- Na, arról szó sem lehet! - Ez a lány megbolondult. Még hogy dolgozni? Esküszöm az agyára ment ez az orvos!
- Miért nem? Pihentem itt eleget. Nem tudnék annyit ágyban lenni.
- Hát most megtanulnád.
- Harry... - sóhajtotta. - Nem fogok otthon punnyadni.
- Avery. - felültem mellé az ágyra, és megfogtam a kezét. - Borzasztóan aggódtam, aggódtunk érted, és nem hagyjuk, hogy megint bajod legyen. Komolyan kell venni az ájulásodat.
- Túlhajszoltam magam. - Feljebb ült az ágyon, és közelebb hajolt hozzám. Bőre még sápadt volt, haja viszont lágyan omlott le a vállai alá. Kék szemei csillogtak a lámpafényben.
Gyönyörű volt.
Képes volt elérni a puszta létezésével, hogy csak ráfigyeljek. Elérte, hogy nem gondoltam másra csak arra mennyire kibaszott gyönyörű és okos.
Mi a fasz volt velem?
Sosem gondoltam így egy lányra sem, és ez megijesztett. Ezen változtatnom kellett, és nem szabadott hagynom, hogy elpuhuljak.
- Mert rengeteget dolgoztál. - visszatértem a valóságba, ahol semmi sem olyan egyszerű, mint ahogyan én az agyamban elképzeltem.
- Imádom a munkámat.
- Minden áron? - felhúztam a szemöldökömet. Van egy pont, ahol megálljt kell kiáltani, ahol meg kel tanulnia az embernek beletörődnie abba, hogy muszáj megállni, hogy muszáj egy kicsit levegőhöz jutni.
És ez nem csak a munka szempontjából igaz.
- Megpróbálok lelassítani, jó? - olyan lágyan, és érzékenyen nézett rám, hogy nem tudom mi ütött belém, de megragadtam a tarkóját, és magamhoz öleltem. Egyszerűen csak éreznem kellett őt, az illatát, azt hogy itt van, és már jól van, nem lesz baja.
Megfeszült a teste a döbbenettől, de én nem eresztettem, csak még jobban öleltem, ő pedig a derekam köré fonta a karjait. Szorítottam, puszit nyomtam a hajára, miközben elárasztottak az emlékek.
"Mindig szeretni foglak, Harry! Te vagy a mindenem!"
Nevetése a mai napig a füleimben csengett, visszhangzott, kísértett.
"De akkor ígérd meg!"
Emlékszem, ahogyan a kertben ültünk a füvön, és az ölembe húztam őt. Mosolygott, csillogtak barna szemei. Sosem untam volna meg őt nézni.
"Hát még szép, hogy megígérem"
Akartam azt a lányt mindenestül együtt, mindennap magam mellett akartam érezni, szeretni őt, ezért tudtam, hogy amit mondani fogok neki, nem csak úgy a vakvilágba megy.
Egész szívemmel komolyan gondoltam.
"Akkor gyere hozzám feleségül"
Megnémult, ledöbbent, a szemei a kétszeresére nőttek döbbenetében.
Igent mondott.
És pár hét múlva minden rózsaszín, cukormázas lufi kidurrant, elárasztva cafatjaival a szívemet és a lelkemet. Ekkor jöttem rá arra, hogy az emberek nem igazán azok, akik mutatják magukat, és arra, hogy a szerelem a világon sehol sem ugyanazt jelenti.
- Harry.. - Avery próbált elhúzódni tőlem, de én nem engedtem. Csak szükségem volt arra, hogy érezzem őt, hogy tudjam, itt van mellettem.
Még ha nem is volt biztos, hogy mindig itt lesz, de nem számított. Megacéloztam a szívemet, ha ő is összetöri, már nem érdekelt volna.
- Mi a baj? - egy kicsit lazítottam az ölelésén, hogy szemtől szemben üljünk, de a kezeimmel fogtam a vállait.
Még én sem tudtam mi ütött belém, vagyis de..
- Semmi. - kezeim lehulltak a testem mellé, Avery ráncolta a homlokát. Tuti nem értette mi a frászt műveltem, de nem kérdezősködött, bár láttam rajta, hogy rengeteg mindent kérdezne.
- Oké.
Nem tudtam mit csináljak. Annyira tanácstalan voltam.
Legszívesebben magamhoz rántottam volna, és csak csókoltam, és csókoltam volna. De az agyam másik fele, amelyik nem éppen eszméletlenségig csókolta volna Averyt, azt kiabálta, hogy ne, hogy meneküljek, mert ugyanolyan, mint a többi.
És mindegyiket akartam.
Akartam Averyt. A száját, a testét, a mindenét, de nem is akartam csalódni, csak élni akartam az életemet minden szar érzelem, és szerelem nélkül.
Ki az az ostoba, aki szerelmes lesz?
Nem kell a sok rinyálás, és átverés, nem kell az, hogy elhiggyem minden jó, aztán mégsem minden jó, és az egészről kiderül, hogy egy kalap szart sem ér.
Összezavarodtam, mert fogalmam sincs mit tegyek.
Elhívtam már Averyt randizni, de biztos akarom én?
- Hogy a bánatba ne akarnád! - üvöltette az a rohadék hang a fejemben, ami hangosabb volt, mint a többi, és sokkal jobban akartam rá hallgatni.
Akartam.
Akartam mindenét.
De a csalódást nem, azt senki sem akarja.
- Harry jól vagy? - Avery arcára kiült az aggódás, ahogyan az én gondterhelt, semmit sem tudó arcomat figyelte.
Hogy jól voltam-e?
Kibaszottul nem, és ennek csak ő volt az oka. Ő és az egyénisége. Ő és a belseje, a külseje, a mindene. Az kibaszott cuki mosolya, az a gyönyörű, csókolni való szája.
Bassza meg!
Magamhoz rántottam az arcát, és durván lecsaptam az ajkaira. Kellett a figyelemelterelés, kellett az, hogy ha lemondok róla, tudjam mit veszítek, kit veszítek.
Avery nyögött, próbált elhúzódni, de nem engedtem.
Beszívtam az alsó ajkát, ő sóhajtott, és azonnal felvette a ritmust az ajkaim mozgásával. Vadul faltuk egymás száját, kiéhezve, és nem foglalkozva semmivel, senkivel. Nyelvem azonnal megtalálta az övét, és simogatni kezdtük egymást. Belemosolyogtam a szájába. Olyan kis ártatlan lány, aztán meg kiderül róla, hogy olyan száj -, és nyelvmozgása van, amilyen a világon nincs másnak. Úgy mozgatta a száját, és a nyelvét, hogy azonnal még többet akartam. Közelebb húztam magamhoz, hajába túrtam, és egy kicsit meghúztam, mire a számba nyögött.
Az a nyögés..
Totál elvesztettem az eszemet, elborított mindent a fekete köd, és még durvábban csókoltam. Belemarkolt a hajamba, másik kezével a felkaromba markolt, és tartotta az ütemet. Beszívta a nyelvemet a szájába, aminek hatására az egész testem megremegett, a farkam pedig keménykedett a bokszeremben.
Ha így folytatja, tuti nem állok le. Akkor leszarom hol vagyunk, de neki esek, és akkorát fogunk szexelni, hogy az egész kórház hallani fogja.
Elhúzódtam tőle, rátértem a nyakára, amit szívni és nyalni kezdtem felváltva, és hogy még könnyebb dolgom legyen, Avery oldalra hajtotta a fejét. Milyen kis szende lány volt, de ha a vágy felcsapott a testében, akkor aztán már őt is nehezen lehetett megállítani.
Megharaptam a nyakát, ő a karomat markolászta, a hajamat túrta, majd hátra rántotta a fejemet, és vadul lecsapott a számra.
Nyelv találkozott a nyelvvel, nyál a nyállal, és addig csókolóztunk, amíg mind a kettőnk levegője el nem fogyott, amíg mind a kettőnk tekintete fekete volt a vágytól.
- Harry.. - Avery vággyal telt hangja volt a pont az i-re.
Nem bírtam tovább gondolkodni, elfektettem az ágyon, felé másztam, és újra megcsókoltam. Nyelvem mélyen a szájába került, faltam, és szinte megdugtam a száját. A csípőmet az övéhez nyomtam, és a testeinket elválasztó hálóing, takaró, nadrágomon át is érezte mennyire kemény vagyok.
Nyögött, belemarkolt a hajamba, én pedig még mélyebben csókoltam.
Bassza meg!
Te jó ég mennyire akartam ezt a lányt, itt az ágyon, most azonnal.
- Harry.. - lihegve húzódott el tőlem, ajkai olyan duzzadtak voltak, hogy muszáj volt rajtuk végig nyalnom.
- Le kell állnunk.. - nyöszörögte, hátra hajtotta a fejét, amikor a szám megtalálta a nyakát. Csípőm a csípőjébe simult, és tudtam mennyire fel van izgulva, mert belemarkolt a fenekembe, és még közelebb vonta magához a csípőmet.
- Bassza meg, Avery. - felnyögtem, és mozgattam a csípőmet. - Annyira akarlak. - szemeibe néztem, de ő nem szólt semmit, csak keményen megcsókolt.
Úr Isten!
Úgy csókolt, hogy azt hittem a gatyámba élvezek. Markolta a fenekemet, nyelve felfedezte a számat, én pedig csak koncentráltam arra, hogy ne menjek el, ami elég nehéz volt.
Úgy csókolt, hogy azt hittem a gatyámba élvezek. Markolta a fenekemet, nyelve felfedezte a számat, én pedig csak koncentráltam arra, hogy ne menjek el, ami elég nehéz volt.
A takarót lejjebb húztam, és Avery combján végig simítottam. Körém fonta a lábát, aminek hatására a hálóinge felcsúszott, hosszú combját egészen felfedve.
Csak egy kicsit kellett volna helyezkednem, és érezhettem volna mennyire nedves..
Simogatta, markoltam a combját, miközben vadul smároltunk.
- Harry... - újra elhúzódott, lihegett, de a szemei csukva voltak. - Le kell állnunk...
Igaza volt, de annyira akartam őt, annyira belé akartam hatolni, érezni a melegségét.
- Kibaszottul gyönyörű vagy. - nem tudom miért mondtam ezt neki, csak kicsúszott, ő pedig döbbenten nézett rám, de aztán elmosolyodott. Azonnal megcsókoltam újra, nyelvemmel utat törtem a szájába, és a nyelve imádta a viszontlátást.
Legszívesebben megadtam volna neki mindent itt, helyben, hogy láthassa megérdemel engem, én pedig őt.
Mert nem csinálna azt, amit másik.
Akivel ma ünnepeltük volna az esküvőnk újabb évfordulóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése