Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2018. február 2., péntek

33. rész ~ Féltékeny

Harry Styles


Ez a kibaszott Tina komolyan azért elhívott a klubba, hogy fizetés emelést kérjen. Nagyon jól tudja, ha megérdemli, akkor úgyis kap a fizetésére, nem vagyunk hálátlanok, de azt felejtse el, hogy csak ő kap emelést. Ha kapnak, egységesen kapnak. Azért mert párszor leszopott, az még nem azt jelenti, hogy most minden kívánságát teljesíteni fogom. 
Sőt.
Úgysem szabad folytatnom tovább vele a dolgokat, hiába sóvárgok sokszor a szájának munkájára, de tudom, nem lehet, itt van Avery, aki megérdemli, hogy csak az övé legyek, és hagyjam a kapcsolatunkat kialakulni, nem pedig egy ilyen kis Tina félére elpocsékolni az időmet. 
Felvettem a telefont, amikor láttam, hogy Tina hívott, mert nem szokása keresni telefonon, azt sem tudtam, hogy meg van neki a számom. Azt mondta, hogy fontos lenne beszélni, én pedig úgy gondoltam, nem véletlenül hívott, így biztos fontos. Nehezen hagytam ott Averyt, főleg mivel olyan tekintettel nézett, mint, aki a vesémbe lát, de eljöttem. 
Muszáj volt megtudnom mi olyan fontos. 
Hát semmi sem volt az. 
Bő tíz perc alatt lerendeztem Tinát, de még befutottam a boltba, hogy vegyek valami kekszet, és innivalót, valamint csokit Averynek. Senki sem szeret kórházban lenni, gondoltam feldobom a napját valamivel. 
Leparkoltam az épület előtt, ahová, amikor elsőnek kellett jönnöm, borzalmas érzésekkel, lelkiismeret furdalással jöttem. De ma már úgy jöttem ide, hogy hamarosan hazaengedik azt a bizonyos lányt, akit látogatok, és többet ennek az épületnek a közelébe sem jövök. 
 Hiába teltek el napok azóta, hogy Averyt behozták, én még mindig saját magamat hibáztatom, amiért itt kötött ki. Tudtam, sok mindent nem tudtam volna tenni, de akkor is volt bennem egy olyan, hogy kellett volna. Ha időben beszélek Avery fejével, akkor talán pihen, és nem lesz ez. 
Habát tudtam, a múlton már nem lehet változtatni, megtörtént, ami megtörtént. 
De akkor is..
Sóhajtva mentem be a bejáraton, intettem a recepciósnak, aki már nagyon jól tudta kihez megyek, így csak rám mosolygott, ahogyan a napokban mindig. 
Felmentem Avery szobájához, de már az ajtó előtt hallottam nevetését. Elmosolyodtam.
Milyen régen nem nevetett már ilyen felszabadultan.
Mosolyogva léptem be a szobába, de megtorpantam, és elkomorodtam, amikor megláttam kivel beszélget. 
Egy magas, barna hajú faszi állt az ágyánál, akinek a haja két oldalt, pár milliméteresre volt hagyva, és középen normális hosszúságban hátra volt kenve. 
Biztos reggelente órákig áll a tükör előtt, mire a haja minden szála oda kerül, ahová kerülnie kell. Avery nevetett azon, amit az amúgy fehér köpenyes férfi mondott, nekem pedig az ökleim erősen szorították a táskákat, amiket cipeltem. 
Mi a faszt mondott neki, amiért így nevet?
Avery felém fordult, és elmosolyodott.
- Szia. - szemei szélén még mindig ott voltak a nevetőráncok, amiért nem bírta abbahagyni a nevetést. 
- Helló. - az orvosra néztem, aki ránézésre, ha huszonhét éves lehetett, maximum harminc. Nem értem minek engednek ilyen embereket orvosnak... Teljesen eltereli a beteg figyelmét. 
- Harry, meg kell hallgatnod, milyen viccet mesélt Ronald. - kuncogott, és az említett férfire nézett. Semmi Dr. valaki, vagy nem tudom, nem simán a keresztnevén hívja.
Mi a szar?
- Mit? - érdeklődés legkisebb jele nélkül fordultam az orvosra, aki csak vigyorgott, és elmesélte a világ legszarabb viccét. 
- Mi az abszolút kórház? - nézett rám, és szerintem reménykedett benne, hogy nem fogom tudni a választ.
Megvontam a vállamat. - Micsoda? - sóhajtottam. 
- Ahol a bacilusok kezet mosnak, mielőtt fertőznének. 
Avery felnevetett, ez a Ronald pedig csak vigyorgott. 
Most komolyan... Ki a fasz gondolja azt, hogy ez vicces?
De, hogy ne legyek gonosz, próbáltam rávigyorogni, amiből vicsor lett, így gyorsan el is tüntettem az arcomról, és Averyre néztem. 
- Hoztam neked kekszet, meg narancslevet, és csokit, meg gyors kaját. 
- Uhh, egy kis hamburger, meg sült krumpli. Köszönöm. - vigyorogva szétnyitotta a zacskót, és kivett belőle egy szem krumplit, amit gyorsan be is falt. - Köszönöm. 
- Nagyon szívesen. - rámosolyogtam, és figyeltem, ahogyan eszik. 
- Képzeld, Ronald egy csomó viccet mesélt, és Istenem...annyira viccesek voltak. - nevetett. - Régen nevettem már ennyit, és olyan jó volt. 
 Ökölbe szorítottam a kezemet, a körmeim belevájtak a húsomba, de leszartam. Nem akartam arra gondolni, hogy ez a tükör előtt órákig álló pasas miatt nevetett ennyit Avery.
Nekem kellett volna így megnevettetnem. Nem neki.
- Mesélj még egyet, de amit nem ismerek én sem, vagyis, amit még nem mondtál. 
Nem is várt sokáig a doki, már mondta is. 
- Mikor ujjá születtem két dolog közül választhattam: vagy ronda leszek, vagy szép és jóképű, de feledékeny. De hogy mit választottam, arra már nem emlékszek...
 Avery felnevetett, én pedig megforgattam a szemeimet. 
A baromarcú biztos tisztában volt azzal, hogy a nők a kórházban csorgatják a nyálukat utána, és ki is használta. Csak rá kellett nézni!
- Már nem is akarok hazamenni innen. - kuncogott Avery, és elkezdte enni a hamburgerét. 
Alig hittem a füleimnek. 
Még délelőtt azt mondta, már szeretne hazamenni, most meg emiatt a kis doki miatt, itt akar maradni?
Mi ez bazdmeg, hotel?
- Márpedig, ha minden jól megy, holnap hazamehetsz. - mosolygott a doki.
Avery szemei felcsillantak, szélesen elmosolyodott. 
- Komolyan hazamehetek?
- Komolytalanul is. - vigyorgott Ronald. Megforgattam a szemeimet, de le kellett állítanom ezt a mozdulatot, még mielőtt fent akadnak a szemeim. 
Annyit meg még ez a doki sem ért..
- De az előbb még azt mondtad nem akarsz hazamenni. - nevetett az orvos Averyre. - Most pedig már alig várod. 
- Kár, hogy veled csak ilyen keveset találkozhattam, de jó lesz hazamenni végre. 
- Hát majd bejössz, és meglátogatsz. - az összes foga látszott, ahogyan vigyorgott. 
Komolyan mondom, ha nem fejezi be, beverem az arcát. 
Avery a páciense, tartsa is tiszteletben. 
De már nem maradtam csendben. 
- Sokkal jobb lesz neked otthon Avery. Nyugodtan tudsz majd pihenni.
- Tudom, csak jó volt egy olyan orvossal beszélgetni, aki nem köti az ebet a karóhoz, aki beszélget is a betegekkel, aki viccelődik. 
- Ilyen aranyos páciensekkel nem nehéz. - mosolygott Averyre Ronald. 
 Megfeszült a testem. Lehet, hogy Avery nem volt az enyém, de azt akartam, hogy az megtörténjen és nem hagyhattam, hogy ez a balfácán közém és a terveim közé álljon.
- Minden betegénél ennyi időt tölt? - lehet ingerültebben szólaltam meg, mint kellett volna, de mit tehettem, ha irritált a pasi?
Ronald a szemeimbe nézett, biztosan érezte a felé irányuló utálatomat.
- Igen. Fontos az, hogy a betegek jól érezzék magukat ezekben az unalmas kórtermekben. Ha nem beszélgetünk velük, megfognak bolondulni. Rendben, Avery csak pár napot volt itt bent, de aki heteket van itt?! Szerinted annak olyan könnyű elviselni az unalmat? Hát nem.
 Elakarta érni, hogy rosszul érezzem magam, de nem érdekelt mit hadovált össze. Csak menjen innen, Avery kórtermétől minél messzebb, és nekem már nem is lesz semmi bajom.
- Harry. - Averyre nézett, akinek a szemei összeszűkültek.
- Itt hagylak titeket, majd este még bejövök, megbeszéljük a holnapi hazameneteledet.
- Rendben van. - Avery mosolyát viszonozta a doki, aki felém csak bólintott, és kiment a kórteremből.
- Mi a bajod? - csattant fel Avery. - Úgy néztél rá, mint aki mindjárt megöli!
- Mert az is éreztem.
- Mégis mi a bajod? Tudod milyen normális orvos?
- Pontosan ez.. - motyogtam magamban.
- Mit mondtál? - Avery szemöldökei középen összefutottak, ahogyan összehúzta őket. - Az a bajod, hogy normális?
- Meg ahogyan nézett rád!
- Hogyan?
- Nem tudom...nem úgy, ahogyan egy orvos a betegére néz.
- Hmmm. Mert tudod, hogyan néz egy orvos a betegére?
- Igen. - a kezeimet a combomra csaptam. Csípett, de leszartam.
- Na és hogyan? - Avery szája felfelé görbült, ahogyan elvigyorodott. Most mégis mi ilyen mulatságos? 
- Nem így, ahogy ő. - mormogtam.
- Harry. Te.. te féltékeny vagy? - szemei elkerekedtek, próbálta a vigyorát, ami az előbb még az arcán ült, visszafojtani.
- Dehogy vagyok az! - nevettem.
Miért lennék féltékeny? Azért, mert ez a srác így megnevetette és ez Averynek be is jött?
Hogy ez a szarházi orvos biztos nem a betegeként tekint Averyre?
Ugyan...semmi okom nem volt a féltékenységre.
- Hát jó, akkor nem vagy az. - kuncogott, és ette a hamburgerét, közben rám nézett, de én csak ültem ott feszülten és szívem szerint a doki után mentem volna, hogy egy kis illemre tanítsam.
Nem voltam féltékeny! 
Meg mi az, hogy féltékeny?
Amikor valaki szemet vet a te kiszemeltedre és neked elborul az agyad és legszívesebben péppé vernéd?
Vagy hogy a legszívesebben odahajoltam volna a doki előtt Averyhez és úgy lesmároltam volna, hogy azt sem tudja mi az a levegő.
Ahogyan újra, és újra meghallottam Avery nevető hangját a fejemben visszhangozni, elkapott a düh, és törtem-zúztam volna.
Bassza meg!
Néztem ezt a lányt, ahogyan nyammog a kajáján, ahogyan szőke haja lehull a karjaira, és nem akartam mást, csak megcsókolni. Éreztetni vele kihez tartozik, hogy kihez fog tartozni.
Mert igen, ó igen, bassza meg!
Kibaszott féltékeny voltam!

1 megjegyzés:

  1. Casino Kings Online - JTM Hub
    The 김천 출장안마 latest casino, JM's Casino Kings, has partnered with 원주 출장안마 the 김해 출장안마 world's leading casino. Slot Machines, Roulette, 서산 출장샵 Video Poker, Video Poker. 제천 출장샵

    VálaszTörlés

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.