Bocsánat a késésért, csak mostanában nagyon el vagyok havazva. :/
De igyekszem nektek úgy részt hozni, ahogyan tudok, és remélem kitartotok mellettem továbbra is!
Én imádlak titeket, és köszönöm, hogy itt vagytok!
Nagyon nagy puszi, és szeretet. Szandi. ♥
Avery Johnson
Tina.
Ki az a Tina?
Na, és miért hívta Harryt?
Harry körülbelül öt perccel ezelőtt kapott egy hívást ettől a lánytól, és pár "Igen"-en, és "Nem"-en kívül, nem értettem semmit sem belőle.
Bár nem mintha akartam volna, csak mégis.. Elvégre minden lányban van egy kis kíváncsiság, ha azt látja, hogy a fiúnk a telefonján egy női név csendül fel. És mivel az anyukáját Anne-nek hívták, az kilőve.
Oké, Avery, állítsd le magad!
Lehet, hogy Harry mégsem akar velem kezdeni? Lehet, hogy mély nyomot hagyott benne az, amikor én Markkal kint "enyelegtem"?
Mi van, ha bosszút akar állni? Ha elhiteti velem, hogy érdeklem őt, aztán meg szépen, amikor már elért, és megkapott mindent, eldob, mint egy rongyot?
Nem... nem gondolhattam ilyenekre. Nem minden fiú rossz, és csak kihasználja a lányokat, vannak aranyosak, akik megbecsülik őket. De vajon Harry melyik csoportba tartozott?
- Avery! - Katy vékonyka hangja aggódóan csengett az ajtóból. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy észre sem vettem őt, és a mögötte álló Tomot.
- Sziasztok. - elmosolyodtam, de aztán az eszembe jutott, hogy ő nekik nászúton kéne lenniük, ezért megvártam, amíg bejönnek és csak akkor kérdeztem meg. - Ti nem vagytok nászúton?
Katy megölelt, majd elhúzódott. Tom rám mosolygott, és megfogta újdonsült felesége kezét, aki válaszolt is a kérdésemre.
- Elhalasztottuk. - kitágultak a szemeim. - Nyugi! Nem volt belőle semmi gond, de nem akartunk úgy elmenni, hogy nem tudjuk mi van veled. Aggódtunk érted.
- Úr Isten! De hát a nászutatok, amit annyira vártatok!
- Semmi probléma, Avery. - mosolygott rám Tom.
- Otthon már megejtettük a nászéjszakát. Nem is egyszer. - Katy pajkosan Tomra mosolygott, aki elvigyorodott, és szerelmesen nézett a feleségére.
Akármilyen nehéz eset volt néha Katy, látszott, Tom imádja.
- De akkor sem kellett volna itthon maradnotok.
- Mi az, hogy nem? A kedvenc esküvőszervezőnk, és barátunk rosszul lett, pár napig aludt, ki nem aggódott volna? Nem tudtunk volna nyugodtan nyaralni, amíg te messze tőlünk fekszel a kórházban.
- De kufircolni tudtatok nyugodtan? - ezt azonban nem kérdeztem meg, mert nem vagyok egy bunkó, aki ilyeneket kérdezzen, szóval inkább magamban tartottam.
- Mindegy is, a lényeg, hogy fent vagy.
- Honnan tudjátok, hogy felkeltem?
- Ó, hát Tomnak a legjobb barátja napi szinten itt bent lógott a kórházban. - vigyorgott Katy.
Harry.
Elpirultam, pedig nem lett volna szabad!
Miért pirultam el ettől?
- Mindennap bejött, hátha felébredtél. - Tomnak nem csak a szája, de a szemei is vigyorogtak. - Sosem aggódott még így senkiért sem.
- Mert magát okolja.. - sóhajtottam.
- Igen, tudjuk, de már beszéltünk vele. - Katy odahúzott az ágyamhoz egy széket, és kényelembe helyezte magát. Tom követte őt, és úgy folytatta a mondandóját. - Megmondtuk neki, hogy akkor is ez lett volna, ha ő ott van. És nem azért estél össze, mert veszekedtetek, hanem mert fáradt voltál.
- És megértette?
- Nem. - nevetett Tom. - De Harry ilyen, ő az életben már nagyon sokszor saját magát hibáztatta bizonyos dolgokért. - Mosolya eltűnt az arcáról, és elmerengett. - De persze sosem jött rá arra, hogy ez hülyeség. Vagyis valahol legbelül biztosan tudja, csak nem akarja bevallani.
- Makacs egy fiú. - sóhajtott Katy. - De a szíve a helyén van.
Nem felejtettem el, hogy Harry és Katy között volt mindig valami kis tüske, valami, ami miatt ez a barátság nem olyan szoros, mint amilyennek lennie kéne. Katy nem úgy viselkedett egy-egy szituációban Harryvel, ahogyan kellett volna, és Harry erre pontosan úgy reagált, ahogyan más is tette volna. Indulatokkal, nem visszafogott szavakkal.
De hát mit tudott csinálni?
Már az első percben sem egy a véleményét magában tartó fiú volt.
- Igen, és ezt ne feledd el. - Tom rám mosolygott, azonban a szemeiben komolyság csillant. - Néha hülye lesz, de eléggé labilis tud lenni egy-két dologban. Ha kedveled őt, akkor elfogadod ilyennek.
- Miről beszéltek? - ráncoltam a homlokomat, mert szó szerint a nullával volt egyenlő, amit értettem. Miért labilis Harry?
Vagy éppen miben labilis Harry?
- Csak ígérd meg, hogy ha egy kicsit is érdekel Harry, akkor nem fogsz az első megingása után elfutni?
- Drogozik? - lehet hülye kérdés volt, de ez jutott először az eszembe.
- Dehogyis! - Katy és Tom egyszerre szólaltak meg, ugyanabban a döbbent hangnemben. Oké. Legalább Harry tuti nem drogozik.
- Az alkoholt van, amikor nem vonja meg magától egy buliban, de a drogot minden téren elítéli. A klubunkban is azért van több biztonsági őr, hogy bármilyen illegális cselekményt kiszúrjanak, és figyeljék, hogy ne legyen terjesztve a Hard-ban drog, vagy bármi ilyen cucc.
Nem is tudtam, hogy Harry ennyire utálja ezeket..
- Szóval nem drogozik, és nem is alkoholista, csak vannak bajok az érzelmeivel, és néha nem tudja mi a helyes lépés, vagy mit kell csinálnia. Gondoltam jó, ha tudod.
- És tényleg. Hol van Harry? Azt mondta itt lesz.
Hmm.
Hát nem mondhattam azt, hogy valami Tina nevű lányhoz/nőhöz ment, mert mégsem láthattam volna a nevet a telefonján, így lerövidítettem az igazságot.
- Telefonált valakivel és el kellett mennie.
- Kivel? - Tom kérdésére majdnem felnevettem. Honnan kéne nekem tudnom ki az a Tina?
- Nem tudom. - megvontam a vállamat. - Nem kötötte az orromra.
- Érdekes. Csak, mert nekünk azt mondta, itt lesz.
- Lehet sürgős volt, Tom. Averynek honnan kéne tudnia kivel beszélt Harry? Ne beszélj butaságokat. - Katy szúrós szemekkel nézett Tomra.
- Oké-oké. - emelte maga elé védekezően Tom a kezeit. - Ne egyél meg.
Katy odahajolt Tomhoz, súgott valamit a fülébe, mire a férfi elvigyorodott, és a szemeiben vágy villant.
Nem akartam tudni mit mondott neki Katy...
- Mit mondanak mikor mehetsz haza? - Katy rám mosolygott, és közben megfogta a férje kezét.
- Holnap, végre.
- És gondolom sok pihenést ajánlottak.
- Hát ennél többet nem lehetne pihenni. - nevettem.
- Avery, kipurcantál! - Katy szigorúan nézett rám.
- Tudom, és odafigyelek magamra. - párszor már megkaptam azt, hogy nem figyelek magamra, így automatikusan tudtam, hogy ez lenne a következő mondat, ami elhagyja Katy száját.
- Mert nem figyelsz magadra.
És megmondtam!
Megforgattam a szemeimet, és sóhajtottam.
- Rendben, tudom, de ne mondjátok el már ti is. Ezentúl odafigyelek magamra.
- Bizony ám. Fontos lettél nekem, és szeretném veled továbbra is tartani a kapcsolatot, mint egy barátnővel.
Meghatott Katy szemeiből áradó melegség és aggodalom.
Jól esett, hogy van valaki, aki foglalkozni akar velem, aki mellettem fog állni, akit felhívhatok majd. Mert ezeket csinálják a barátok, és örülök, hogy újra van valaki, akinek kiönthetem a szívemet, hiszen négy év alatt elég sok minden felhalmozódott a szívemben.
Négy év alatt...
Mióta ő nincs mellettem..
Elhomályosult a látásom, és parancsoltam magamnak, hogy bizony most nem sírhatok. Katy látta rajtam, hogy a sírás szélén állok, ezért Tom keze helyett az enyémet fogta meg, és rám mosolygott.
- Mindent elmondunk a másiknak, számíthatsz rám, Avery. Lehet sokat hisztizek, de ha valaki megoszt velem valamit, az nálam is marad. Számíthatsz majd rám mindig, ha már nem bírod, ha csak kell valaki, aki ott legyen melletted.
Elszorult a torkom, és hagytam a könnyeimnek, hogy szépen kifolyjanak a szemeimből.
Nem is tudom mikor mondott nekem utoljára valaki ilyet, és ahogyan Katy szemeibe néztem, láttam, komolyan gondolja.
Lehetnek hibái, ahogyan minden embernek, lehet néha hisztis, és akaratos, de a szíve az bizony nagy, és bármennyi szeretetet át tud adni.
Talán pont ebbe szeretett bele Tom, ebbe a jellembe, ebbe a kettősségbe, ami sok emberben nincs meg.
Ő rám mosolygott, és felém nyújtotta a kisujját.
- Barátnők?
Elmosolyodtam, és a kisujjamat beleakasztottam a kisujjába.
- Barátnők.
És kisujjbecsszót tettünk úgy, mint gyerekkoromban azokkal az emberekkel, akiket elveszítettem négy éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése