Uram Isten! Ez a nő kikészített engem. Nem tudom mi volt velem, de azt éreztem, hogy azonnal kellett nekem, azonnal az ágyamban, pontosabban alattam akartam tudni. Vagy felettem. Mindegy. A lényeg az, hogy meztelen legyen, és a teste minden pontját méltó módon kényeztessem.
De viszont akármennyire is tomboltak bennem a hormonok, meg kellett arról győződnöm, hogy akarja-e. Lehet csak pillanatnyi fellángolás volt a teste részéről, bár ezt nagyon, nagyon nem szeretném. Hiába tagadnám, kurva csalódott lennék akkor.
Egy pillanatra ránéztem, és visszafordítottam a tekintetemet az útra. Nem vagyok jó emberismerő, így csak tippelni tudtam, hogy az arcán idegesség látszott, és talán a vágy is. Igen, mind a kettő. Akart engem, de izgult is.
- Ígérem Avery, a legcsodásabb éjszakád lesz. - na, persze ezt hangosan nem mondtam ki, mert nem akartam, hogy tudja min jár az eszem, de nem volt hülye, érezte ő is azt a rengeteg vágyat az autóban. Belőlünk áradt, a testünkből, mert kívántuk egymást.
Azt hittem a táncparketten teszem a magamévá, amikor megsimogatta a fenekemet. Jóságos ég! Micsoda érintés volt az, és amikor ránéztem, láttam az arcán az ártatlanságot, a csillogó szemeit, és végem lett. Nagyon sok önuralom kellett ahhoz, hogy ne cibáljam fel a vörös szobába.
Így sem tudtam hogyan fogok neki állni...a lányokat csak arra használtam eddig, hogy forró szájukkal kényeztessenek, de a szex...na, az már régen volt..
Amint odaértünk hozzám Avery azonnal a házamat kezdte figyelni, melynek fehér, magas falait betonkerítés és egy rácsos kapu óvta az emberek kíváncsi pillantásaitól.
A garázsba parkoltam, kiszálltam és kinyitottam Averynek az ajtót. Rám mosolygott, és követett az ajtóhoz, amelyen keresztül be lehet jutni a lakásba, pontosan az előtérbe. Megvártam, amíg lepakolt, de már nem bírtam uralkodni magamon. Amint a cipőink a padlóhoz értek, nekinyomtam Averyt a falnak, és mohón a szájára tapadtam.
Hmm...ez az.. Erre volt szükségem! Csókolnom kellett őt, megízlelni újra a nyelvét, és játszani vele. Meglepődött a hirtelen lerohanásomon, ugyanis a számba nyögött, de én rendületlenül csókoltam tovább, nyelvemmel ingerelve az ő nyelvét. Lehet megakarta volna nézni a házat, de nem érdekelt. Csak azzal foglalkoztam, hogy minél előbb belé hatolhassak, és érezhessem őt...
Elhúzódott tőlem és a szemeimbe nézett.
- Harry... - zihált, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, én pedig mint egy ragadozó, nem bírtam magammal. Azonnal szüksége volt az ajkaimnak a bőrére.
Nyakához hajoltam, és lágy csókokkal kezdtem izgatni, meg-, megszívva a felületet, ahol ajkaim jártak. Nyöszörgött, fejét oldalra hajtotta, és nekem ez jel volt arra, hogy folytassam, ne hagyjam abba.
Márpedig én nem terveztem, hogy abbahagyom.
Egyik kezemmel a hajába markoltam, másikkal simogattam a derekát, csípőjét, és egyre lejjebb, mígnem elértem formás fenekét, amit megmarkoltam. Felnyögött, feje hátracsuklott, és nekem nyomta az ölét.
Bassza meg..már így is kurva kemény voltam!
Ziháltunk mind a ketten, a csendes lakásban izgató volt hallgatni a nyögéseinket és a zihálásainkat. Csak a miénk volt a ház, úgy ereszthettük ki a hangunkat, ahogyan csak akartuk. Megszívtam a nyakát, persze úgy, hogy semmi ne látszódjon, hiszen tudtam, hogy az Averynek nem tetszene, és nem szerettem volna ha kiakad. Bár amilyen izgalmi állapotban volt, lehet le is szarta volna.
Simogatni kezdte az oldalamat, és a mellkasomat, majd a hasamat, minden apró, gyengéd mozdulatával növelve a férfiasságomat. Ha ezt sokáig csinálná, biztos elélveznék..de akkor lenne igazán ütős, ha meztelenül mellettem térdelne.
Bassza meg!
Újra lecsaptam a szájára, durván és hajszoltam őt, hogy vegye fel a ritmust velem. Nyögött, lendült a csípője, én pedig magamhoz szorítottam őt alul, hogy érezze mit művel velem.
Érezte.
Határozott, erős mozdulatokkal kezdte magát hozzám dörzsölni, amitől elpattant az agyam. Elhúzódtam, és hangosan felnyögtem, de hagytam, csinálja csak. Kibaszott jó érzés volt, és tudtam, az ő vágyainak a csillapítására is csinálja. Lökte, és lökte a csípőjét, miközben lehunyt szemekkel és elnyílt ajkakkal állt előttem. Érzékien megcsókoltam, beszívtam az alsó ajkát, és csókoltam tovább.
Itt a falnál akartam megdugni gyorsan és keményen, aztán majd felcipelem a hálóban, ahol méltón megízlelem testét és annak nedveit..
Ráharaptam a szájára, és meghúztam azt. De Avery teste megfeszült, és azonnal elhúzódott a csókunkból. Fájt neki? Lehet túl meghúztam a száját?
- Mi a baj? - suttogtam, és kinyitottam a szemeimet. Belenéztem gyönyörű szemeibe, amik csalódottságot tükröztek, és bánatot.
- Sajnálom... - suttogta.
Mit?
És egyáltalán a vad vágyból hogyan jutottunk a szomorúsághoz?
Totál összezavarodtam...
- Micsodát? - összeráncoltam a homlokomat. Nem bírtam már néha követni. Hol belelendül, hol abbahagyja. Máskor meg rám akad ki.
Mi van? Senki nem érti a nőket, és szerintem néha még ők sem magukat.
- Nem folytathatjuk. - nem mert a szemeimbe nézni, azonban én megfogtam az állát és ösztönöztem arra, hogy belenézzen a szemeimbe.
- Mármint mit?
Megijedtem. Nem akar már velem találkozni? Azt akarja, hogy elfelejtsem? Nos, ez elég nehéz lenne, tekintve, hogy különleges lány volt.
Nem tudom miért, de képtelenség lenne őt elfelejteni.
- Ezt...túlhevült minden. Sajnálom, de én erre nem állok készen.
- Nem kívánsz?
- Nem...vagyis de, csak még nem.. - beharapta a száját, zavarában elpirult. - Azt érzem, hogy ez nem lenne helyes.
Valami olyasmit éreztem, hogy melegem lett, és szükségem volt arra, hogy ellépjek Averytől. Igen...azt hiszem csalódtam, de nem tudom miben. Benne volt a pakliban, hogy megállunk, mert túl gyors lenne, de akkor sem értettem miért csalódtam..
Talán azért, mert mocskosul akartam őt, és elutasított. Engem pedig még soha, senki nem utasított el..
- Ne haragudj. - sóhajtott az arcomat látva, amire biztos kiült a csalódottság.
- Semmi baj. - legyintettem és a nappalin keresztül a konyhába siettem, ahol elővettem a hűtőből egy flakon hideg vizet, és meghúztam. Igen! Ez kellett nekem, kell a forró testemnek a lehűlés.
- Azt éreztem, hogy ha tovább megyünk...na, hogy nem szabad tovább mennünk.
- Semmi baj. - felé fordultam, és megkínáltam vízzel. Adtam neki is egy flakonnal, amiből ő már kisebb kortyokban kezdett inni.
- Hazamegyek. Hívok taxit, és hazamegyek az a legjobb.
Lehet az lett volna a legjobb, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy hazazavarjam, így hát azt mondtam, hogy: - Ne menj. Aludj itt. - Avery csodálkozva, és nagy szemekkel nézett rám.
- Mármint nálad?
- Igen. - eltűnt a komorságom és felnevettem. Milyen hülye kérdés volt már ez!
- Nem hiszem, hogy...
- De, igen. Jó ötlet! Aludj itt. Van vendégszoba, választhatsz is hol alszol. Ruhát adok még mielőtt azzal a kifogással jönnél, hogy nincs miben aludnod.
- Nem tudom...
- Miért mennél már haza?
- Holnap esküvőre megyek.
- Nem baj, reggel korán felkelünk és hazaviszlek. Kérlek, aludj itt. Nem akarod, hogy ennyit vezessek, ugye? Úgy, hogy alkohol is van a szervezetemben.
- Van taxi. - felhúzta a szemöldökét.
- Nem adsz ki pénzt taxira! - bosszankodtam. - Miért nem tudsz itt aludni?
- Rendben, oké. Itt alszok.
- Nem csinálok semmit. - felemeltem a kezeimet, és a hűtőhöz léptem. - Kérsz szendvicset?
- Igen, köszönöm.
Végre. Valamiben legalább nem kell harcolni vele. Elővettem minden hozzávalót, és gyorsan két egyszerű szendvicset összedobtam, amiket egy-egy tányérra raktam, melyből az egyiket Avery elé tettem.
- Jó étvágyat. - megköszönte, és falatozni kezdtünk.
Nekem azonban ott volt egy kérdés a fejemben, amelyre muszáj volt tiszta választ kapnom.
- Miért nem mehet veled el Will az esküvőre?
Avery lenyelte a falatot, ivott, és rám nézett. Nem hőzta az időt a válaszadással.
- Téged azért vittelek el, hogy lásd milyen jó egy esküvő. De Will tudja, szereti az esküvőket. Neki nem kell bebizonyítanom azt, hogy nagyon jó egy esküvő!
Elvigyorodtam.
- Szóval csak engem ért ez a megtiszteltetés? - rávigyorogtam. Elpirult és lesütötte a tekintetét.
- Hát...igen. - halkan felelt.
- Ez nekem nagyon jó hír, Avery. Ne szégyelld. - vigyorogtam rá.
- Akkor ne vigyorogj. - bosszankodott, amikor felnézett rám. Elnevettem magam, és megfogtam a kezét.
- Oké-oké. Jófiú vagyok.
- Ja, persze.. - megforgatta a szemeit, és némán tűrte a kezemet a kezén.
- Most miért? Az, ami az előbb az előtérben volt...na, azt te is akartad.
Megint elpirult, azonban állta a tekintetemet.
- Igen, mert fantasztikus volt. - basszus, basszus...ez a tekintet, ez a kiejtés...amikor már kezdett volna csillapodni a vágyam, bumm újra akcióba lendülök.
Csak menjek tusolni...akkor elégtételt veszek Averytől. Még ha csak fejben is..
- Szerintem is. - rámosolyogtam, és megsimogattam a kezét.
Befejeztük a vacsoránkat, a tányérokat csak a mosogatóba tettük. Felkísértem Averyt az emeletre és bevezettem az egyik vendégszobába. Semmi extra nem volt. Csak egy kis komód, szekrény, egy hatalmas nagy fakeretes ágy, fehér ágyneművel, melynek két oldalán egy-egy éjjeliszekrény volt, valamint tartozott hozzá fürdő is. Amíg felfedezte a szobát, addig én szedtem össze neki egy pólót, és egy bokszert, amiben tud aludni.
- Ebben aludjak? - elvette, és nézte a póló tetején lévő fehér alsónadrágot.
- Igen. Mi a problémád vele? Ki van mosva. - vigyorogtam.
- Neeem, csak hogy a te bokszeredben.
- Kényelmes, ahogyan az én pólóm is. - vigyorogtam rá. - Reggel majd felkeltelek, megreggelizünk és elviszlek haza.
- Köszönöm. - rám mosolygott, amit viszonoztam, és indultam volna a hálómba, amikor még hallottam, ahogyan a nevemen szólít. - Harry?
- Tessék? - felé fordultam.
- És ne haragudj.
- Semmi baj. - rámosolyogtam. - Jó éjszakát, Avery. - kimentem a szobából, becsuktam az ajtaját és nekidőltem. Kifújtam a levegőt, kinyitottam a szemeimet, és megpillantottam velem szemben a szobám ajtaját. Vigyorogva sétáltam be, levetkőztem és beálltam a tus alá. Langyos vizet engedtem, hiszen tudtam, hamarosan forró lesz a levegő.
Avery testének látványával a fejemben, nyelvének és szájának ízével a számban álltam a zuhany alatt, hogy életemben először, miután felizgatott egy nő, saját magamnak a kezemmel okozzak hatalmas, hangos orgazmust...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése