Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2017. augusztus 19., szombat

16. rész ~ Hétfői reggeli

Sajnos változott a heti programom, ezért csak a mai nap folyamán tudtam hozni a részt. De jövőhéten igyekszem két részt is hozni Nektek. ;)
Jó olvasást, és örülnék, ha többen is írnátok véleményt a részhez. 
Puszi: Szandi. ♥

Avery Johnson

Az emberek, hát szerintem mondhatjuk azt, hogy száz százaléka, de akkor mégse legyek olyan pontos, kilencvenkilenc százaléka utálja a hétfőket. Elkezdeni egy új hetet, már ha nem a vendéglátásban, vagy a kereskedelemben dolgozol, mert akkor aztán így sincs-úgy sincs hétvégéd, na, az maga a kínszenvedés. 
Kiszállni a kényelmes ágyból, ahol lehet a hétvégéd felét töltötted, és csak azért szálltál ki, hogy elmenj bulizni. Szörnyű csapás minden embernek a hétfő. 
Senki nem szereti, mindenki utálja, mégis ki kell bírnunk. Sokszor mondta nekem az egyik rendezvényszervezős kollégám, hogy nem a hétfőt kell utálni, hanem a munkahelyet. Imádtam és imádom is a munkámat, mégis utálom a hét legelső napját. Nálam különösebben érzékeny ez a nap, hiszen általában csak vasárnap volt pihenőnapom, és mire belejöttem volna abba, hogy pihenek, és a semmittevés az életem részévé válhatott volna, bumm, vissza kellett cseppennem a valóságba. 
De most mégsem úgy keltem, hogy semmi kedvem nem volt ehhez a naphoz, visszabújok és alszok, hanem idegesen. Te jóságos ég mekkora görccsel ébredtem a gyomromban!
Azt hittem elhányom magam
Tudom, hogy a napom első részét Harryvel fogom tölteni, és pont ez az, ami eredményezi ezt az idegességet. Hétfő reggel nem a kínkeserves életérzés, hanem a hányinger kerülget..
Meglepődtem, amikor megláttam az üzenetét pénteken, hiszen annyira hamar eltűnt csütörtökön, miután beszéltünk, hogy azt hittem valamiért megharagudott rám. Aztán jön egy üzenet, amiben azt kérte találkozzunk hétfőn, azaz reggelizzünk együtt. Gondolkodtam, bevallom. 
Nem tudtam mit várhatok ettől a reggeltől, na, meg Harrytől, ezért egy kicsi félsz volt bennem az ébredés pillanatában, sőt még a készülődéskor. Na, jó bevallom a kocsiban mellette ülve is ideges voltam.
Mint egy tinilány. Izzadt a tenyerem, alig bírtam feltűnés nélkül a nadrágomba törölni. 
- El is felejtettem mondani, ne haragudj, de nagyon csini vagy. - Harry elmosolyodott, de a szemeit nem vette le az útról. Én csini? Hát ha tudta volna, hogy meddig tartott kiválasztanom a ruhámat, akkor nem ezt mondaná.
Egy fehér, csipkézett mintájú blúzt, fekete bőrkabáttal, valamint kék farmert viselt, aminek az alja szűkített volt, így tökéletesen rátudtam húzni fekete színű magassarkú csizmámat. Sminket nem viseltem. Hétfő volt, és korán. Nem volt kedvem sminkelni, és amúgy sem szerettem az arcomon semmilyen alapozót, korrektort és társait látni. Csak, ha esküvőn voltam, ott is csak azért, hogy ne lássák karikás szemeimet.
- Köszönöm. - elmosolyodtam. Nem tudtam erre mit kell mondani...olyan régen nem bókoltak már nekem. Vagyis igen, de az illető vagy részeg volt, vagy az utca túloldaláról kiabált. 
- Van egy nagyon jó palacsintázó. Jó lesz reggelire?
- Tökéletes.
Harry egy egyszerű szettben ült mellettem, olyanban, amilyenben az eddigi pár találkozásunk során láthattam. Egy kék, laza ingben, fekete szűk szárú farmerben, és a lábain barna csizmával. Laza, de mégis elegáns. Pontosan erre hajaztam én is, amikor reggel tanácstalanul ácsorogtam a szekrényem előtt. Nem voltam sosem izgulós fajta, de most valahogy kifogott rajtam minden..semmi nem volt jó.
Tudtam, hogy nem randi. Mégis kiakartam nézni valahogy.
- Hogy telt a hétvégéd? - Harry rekedt hangja ösztönzött arra, hogy ráfigyeljek.
- Mozgalmasan. Rengeteg esküvő, elintéznivaló. - fújtattam. Még ez a hétvége tele esküvővel, és utána pihenek, végig ez járt a fejemben. 
- Nem vagy fáradt? - egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra.
- De igen. Nagyon. De hát ez a munkám, bírnom kell. 
- Attól kell pihenni. Mindenkinek szüksége van a pihenésre. 
- Tudja a szervezetem, hogy mikor lesz neki pihenés. - mosolyogtam. - Hidd el, utána egy hatalmasat fogok aludni. 
- Bírod?
- Vannak segítségeim, így igen. Szerencsére a menyasszonyok sem hisztisek, legalábbis még nem. - kuncogtam. 
- De legalább szereted a munkádat.
- Mint te a Hardot. 
- Na, igen. - mosolygott.
- Hogy telt a te hétvégéd? Mennyire voltak sokan a klubodban? - amióta megtudtam, hogy a Hard, mint klub, elég nagy név Londonban, azóta folyton azon gondolkodtam, hogyan telhet egy hétvége. Mert abban biztos voltam, hogy a hétköznap ott megforduló emberek száma sem tíz lehet, de akkor mi lehet ott hétvégén?
Rengeteg, rengeteg ember. 
- Nem tudom. Tom volt bent. 
Igen, tényleg. Emlékszek, amikor beszéltem Katyvel és ő össze-vissza csacsogott mindenről, de nem értettem semmit. Ebédről, Tomról, Harryről és a barátságról beszélt. 
- Hogyhogy?
- Kivettem egy kis szabit. Elegem volt már, és hazamentem. 
Erre felfigyeltem, és meg is kérdeztem. 
- Haza? - ráncoltam a homlokomat. 
- Én Holmes Chapelben nőttem fel. - elmosolyodott. 
- Ó. És hogy kerültél Londonba?
- Ide költöztem. - Elpirultam. Na, igen, teljesen logikus válasz volt. 
- Nem hiányzik a családod?
- Dehogynem. És sajnos nem sokat tudok hazajárni a klub miatt, talán most volt egy jó ideig, hogy utoljára otthon voltam.
- Miért?
- Tomnak most minden idejét leköti az a rohadt esküvő. Már bocsi. - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra. Tudtam, hogy nem bántásból és ellenem mondja, ezért nem vettem magamra. 
Legyintettem egyet és megráztam a fejemet, miközben vártam, hogy folytassa. 
- Meg ott a cége, Katy, aki nyavalyog mindenért, és a klubra nincs ideje. De ezt folytassuk bent. - leállította az autót egy palacsintázó előtt.
Az épület a lakások alján volt található, gondolom a tulaj az épület feletti lakásban lakhatott, így könnyen átjutva a munkahelyére. De csak gondoltam, nem tudtam. Londonhoz képest elé csendes kis környéken volt. A falak az elején nem is voltak láthatóak, ugyanis hatalmas, narancssárga ablakok díszítették az épületet jobb,- és baloldalról, középen narancssárga keretes ajtó, szintén üveges. Imádtam, ezt a színt ezen az épületen. A sivár, megszokott lakóházak fehér, barna téglás színei közül kiemelkedett a narancssárga, így felhívva magára a figyelmet. Pontosabban a palacsintázó figyelmét. 
Harry illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, és előre engedett. Ahogyan beléptünk, balra helyezkedett el a pult halvány barna színben, mögötte pedig mosolygós lányok álltak, akiken látszott, élvezik a munkájukat. Jobb oldalon egy kis narancssárga magasított, vékony támlájú kanapé volt, előtte asztallal és székekkel. De a hely minden asztala, széke sötét barna színekben pompázott, mindegyik négyes kialakítással. 
Egy asztal, négy székkel. 
Harryvel leültünk az egyik sarokban lévő asztalhoz egymással szembe. A pincérnő megvárta, amíg helyet foglalunk, és csak utána jött oda, és adott a kezünkbe egy-egy étlapot, valamint itallapot. 
- Sziasztok. Mit hozhatok inni? - gyorsan átfutottam az itallapot.
- Én egy vaníliás turmixot kérek. 
- Neked mit hozhatok? - fordult a lány Harry felé, és láttam, ahogyan szája egy csábos mosolyra húzódott. 
Elfintorodtam. 
- Tejeskávét. - Harry viszonozta a mosolyt egy cinkos pillantással. A lány felkuncogott, és elsétált, a velem szemben ülő fiú végig rám figyelt. Nem nézte a lány fenekének ringatózását. 
- Bejössz neki. - mondtam. 
- Tudom. - vigyorgott. 
- Ne legyél egoista. 
- Tisztában vagyok a képességeimmel, Avery. 
Lehet jobban jártam volna ha el sem jöttem volna vele?
Miért kell neki elrontania az egészet az egoista megjegyzéseivel? Miért nem lehet enélkül beszélgetni?
- Hát, ha ilyeneket mondasz, inkább hazamegyek. 
- De ne már. - megforgatta a szemeit. - Csak az igazat mondtam, ez nem nagy bűn. 
Ez nem, de az, hogy egy lány társaságában flörtölsz, na, az már bunkó dolog. - gondoltam magamban, azonban ezt így már nem mondtam ki. Bár, valószínű kiülhetett az arcomra a gondolatom, mert Harry felemelte a kezeit maga elé, amolyan védekezően. 
- Rendben, befejeztem. 
Bólintottam. Nem fogom megköszönni azt, hogy nem lesz beképzelt idióta. 
A pincérlány kihozta az italainkat, és felvette az étel rendelésünket. Harry karamellás, én pedig málnás palacsintát kértem. 
- Ott tartottam, hogy nincs sok időm hazamenni. - szólalt meg Harry miután belekortyolt tejeskávéjába. 
- Igen, mert Tomnak nincs ideje a klubra.
- Kurvára nincs. Pedig ő is akarta úgy, ahogyan én a klubot. Közös terv volt. 
- Az esküvővel van elfoglalva. 
- Aminek a nagyját te szervezed. Ne védd. - szigorúan rám nézett. - Sőt, te szervezed az egészet, csak Katy minden lében kanál természete nem engedi, hogy Tom élvezze az életet, és azt hogy dolgozzon. 
- A vőlegényével akar lenni. 
- Utána lesz vele eleget, amikor utazgatnak a világban. Mindenki őket nézi, és engem? Persze, mondhatjátok azt, hogy ez nem rólam szól, de a klub jövőjéről igen. Nem fogom egyedül bírni csinálni. Papírmunkák, de legyek bent, intézzem az esetleges panaszokat, csináljam a rendeléseket. Erre nem egy ember kell.  - fakadt ki. Jobban belegondolva teljesen igaza volt. Én sem bírtam azt, hogy mindent nekem kellett csinálnom, és nekem csak szezonális volt az esküvőzés, de Harrynek nem csak három vagy négy hónapig van nyitva a klubja. 
- Gondoltál valami megoldásra?
- Arra, hogy választás elé állítom Tomot. 
- Mire gondolsz? - talán még én is féltem ettől a választól. 
- Vagy többet foglalkozik a klubbal vagy le is út, fel is út. - olyan higgadtan mondta ezt, mintha csak azt közölte volna, hogy kék az ég, és zöld a fű.
- Ki...kirúgnád? - teljesen ledöbbentem. 
De hát legjobb barátok!
- Én nem. Ő szállna ki a buliból. Keresnék a helyére mást, aki jobb üzlettárs lenne. Egy hónapig nem fogom egyedül csinálni, és ha nincs megoldás, akkor az lesz a megoldás, hogy Tom távozik a cégtől. 
- A legjobb barátod! - Úr Isten! Teljesen felpörgött a pulzusom!
- A magánéletben. - nézett a szemeimbe. - Az üzletben nincs barátság, Avery. - kiver a víz, amikor így mondja a nevemet. Ilyen higgadtan, lassan, alaposan. 
- De ezt nem teheted. - hát ez komplett hülye.
- Miért nem? Ugyanannyi részesedésem van benne. Ha pedig nem megy bele, kiszállok. Egyedül nem csinálná, ezért eladná a helyet, akkor pedig megvenném, egyedül az enyém lenne, és keresnék egy üzletvezetőt, aki mindent elintézne. 
 Mióta tervezgeti ezt ő? 
Az arckifejezésén láttam, hogy komolyan gondolta. Kirúgná Tomot azért, mert ő az esküvőjével foglalkozik? Nem lenne ez önző dolog a részéről? 
Jézusom...a barátságuk is tönkre mehet ebben!
- De a barátságotok! - ha nem itt lettünk volna, felkiáltottam volna, hogy végre fogja fel miről beszél. Ez komoly dolog volt!
- Nincs az üzletben barátság. 
- De a magánéletben igen. Milyen lenne az, ha találkoztok és egymáshoz sem szóltok?
- Ez őt minősítené, nem engem. - megvonta a vállát. Hogyan tudja ilyen könnyen ezt az egészet felfogni? 
- Nem foghatod fel így..
- Hát pedig, amint látod, feltudom. Jobb lenne mindkettőnknek. Én nem fáradnék ki, Tomnak nem kéne a nyavalygós Katy panaszkodását hallgatni a klubbal kapcsolatban. 
- Mi a baja Katynek veled? - emlékszem Katyre, amikor megismerkedtünk, akkor is panaszkodott Harryre, és szinte a találkozásaink során, amint felmerült Tom legjobb barátjának a neve, már fújtatott és morgott. 
De sosem értettem az igazi okot. 
- Nem tudom. - megvonta a vállát. Nem tudtam elhinni ezt neki, látszott hogy nem az igazat mondja, és bebizonyította az is, hogy tekintetét elfordította, és inkább figyelte a pincér lányt, aki bájos mosollyal közeledett, és ugyanilyen mosolygósan rakta le elénk az ételt. 
De egyből tudtam, ez a mosoly nem nekem, vagy a munkájáért való rajongósnak szólt. 
Ez Harrynek szólt, aki viszont nem feszegette tovább a klubos témát, habár én szívesen megtettem volna helyette. 
Halkan falatoztuk az ételt. Azon kívül, hogy az járt a fejemben, milyen csodás palacsintát készítenek itt, ott motoszkált az agyamban az a tudat is, hogy Harry megtenné?
Választás elé állítaná Tomot?
Na, meg miért fúj rá annyira Katy? 
Rájöttem, hogy kívül állóként, igenis mindent tudni szeretnék Harryről, Katyről, Tomról és a közös múltjukról.

3 megjegyzés:

  1. IMÁDOOOOM❤🌸💕💗 Annyira jól irsz hogy csak na❤💕 Es nem fogok ide kisregényt irni(pedig tudnék😂), mert akkr sem tudnam elmondani mennyire szeretem a storyd❤💕🌸💗😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww!! ❤️ Imádlak és köszönök mindent! Annyira jól esnek a szavaid. 💖💙💙
      Sok sok puszi: Szandi. 💞

      Törlés
  2. Jaaaj! Nagyon-nagyon köszönöm! ♥♥
    Millió puszi neked. :)
    Ui.: Én már nem járok suliba. :D

    VálaszTörlés

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.