15. rész ~ Testvéri biztatás

Bocsánat a késésért, de sajnos elég kevés időm volt az elmúlt két hétben, de visszatértem, és már hozom a részeket. :)

Jó olvasást. ♥

Sok puszi: Szandi. ♥

Harry Styles

- És mi van a lányokkal? - még mindig Gemma szobájában feküdtünk, csak azzal a kivétellel, hogy nővérem már nem volt a karjaimban, hanem szorosan mellettem elheverve pihent. 

- Mi lenne velük? - melyik földi lény nem utálja ezt a kérdést? Mondja meg nekem valaki, hogy a kérdező félnek miért kell ezeket kiejtenie a száján?

Rühelltem ezt a kérdést.

Mi köze van bárkinek is, aki nem a közvetlen családom, hogy mi van nőügyben. Igen, Gemma megkérdezhette, de amikor egy olyan ember kérdezte, akivel aztán alig beszéltem, na, azon totál kiakadtam. 

Senkinek semmi köze hozzá. De Gemma persze kivétel. Ő mindenben kivétel volt. 

- Valaki van a színen? 

- Se a feketén, se a fehéren. - felé fordítottam a fejemet és rávigyorogtam. 

- Jaj, milyen kis vicces vagy. - megforgatta a szemeit. Oldalára fordult, úgy figyelt engem. 

- Az esküvőszervező lány?

 Pff. 

Megint vele jönnek!

Röpke pár órával ezelőtt anyu azt kérdezte tetszik-e nekem Avery. Most pedig Gemma utal rá burkoltan. 

- Averynek hívják. 

- Akkor Avery. Ő vele mi van?

Megfeszült a testem, ahogyan elképzeltem, hogy lehet folytatták Willel, amit tegnap este elkezdtek. Már, ha volt bármi is amit elkezdtek. 

De minek megy Will segíteni neki?

Miben tudna neki az a nyálgép segíteni?

És miért is ne használná ki a helyzetet? Biztos vitt neki bort, kaját, csokit, mindent ami kell a romantikus szarsághoz. 

Szép szavak, kedves gesztusok, és második randi. Ennyi az egész, aztán irány az ágy, ahol Will mindent megtehet Averyvel, amit csak szeretne. 

Oké..nagyon, nagyon gyorsan el kellett a fejemből űznöm ezeket a képeket, mert még a végén visszamegyek Londonba, lerángatom róla Willt, és agyonverem azt a szarházit. 

Mit reagálod túl? Lehet nem is volt köztük semmi!

Ja. De csak lehet!

Meg mégis mi közöd van hozzá, ha igen? Avery nem a tiéd. 

- Túl elgondolkodtál. - Gemma belevágott a gondolataim sötét rendszerébe. Belenéztem a szemeibe. 

- Jól van. - miért húzom fel magam ennyire, hogy Avery Willel volt? Semmi közöm hozzá!

- Mármint, hogy vele sincs semmi kialakulóban?

Sóhajtottam. 

- Nincsen, Gemma. 

- Tetszik neked? - vigyorgott szélesen. 

- Nem.

- Perszee. Engem nem versz át. Tetszik, mi? Szép?

- Igen. 

- Okos?

- Igen, okos. - bólintottam. - Hát esküvőszervező. - mosolyogtam rá. 

- Jaj, öcsi, akkor meg hajrá. Szedd fel!

- Nem, köszi..

- Ne az miatt ne merj megnyílni, ami történt. Az a múlt, ez itt a jelen és a jövő. Hívd el valahova. 

- Mégis hova?

- Ebédelni, vagy reggelizni. A vacsora nagyon randi fílingű. Maradjunk a reggelinél.

- A nagy szerelem doktor. 

- Hát, ha szerelem lesz belőle, akkor felveszem a doktor titulust. - vigyorgott. 

Ledermedtem. Levert a víz, és a hideg futkosott a hátamon. 

Szerelem?

Nem. Én aztán nem soha nem leszek szerelmes, nem kell nekem az azzal járó hülyeség.  Inkább csak megdugom Averyt, egy darabig találkozunk, és szépen lassan kiverem őt a fejemből. 

De biztos, hogy ebből nem lesz szerelem!

Meg van hibbanva a nővérem.

- Jól van, oké. - Gemma valószínű szembesült az arckifejezésemmel, és azonnal abbahagyta ezt a témát. - De attól még..
- Gemma! - szigorúan néztem rá. 
- Oké-oké. Tényleg abbahagytam!
Sóhajtottam. Néha nagyon kiakaszt ez a lány. 
- Vissza kell menned Londonba?
- Mi? - nem értettem a kérdését. Ott lakok, teljesen logikus, hogy haza kellett mennem. Pontosabban a második otthonomba. 
- Szeretem, amikor itthon vagy, csak az olyan kevésszer van.
- Tudom. - sóhajtottam. - Rám szakadt a klub. 
- Tom?
- Tom el van varázsolva. Katy elveszi az eszét. Olyan, mint te.. - megforgattam a szemeimet. Gemma nevetve válaszolt a szerelemmel kapcsolatos vélemény nyilvánításomra. 
- Szerelmeeees. - húzta el a szót vigyorogva. 
Nagyot sóhajtottam. 
- Mindent rózsaszínben lát.
- Nem. Mindent szebben, és jobban lát. 
- Milyen bölcs lettél. 
- Ezt teszi az emberrel a szerelem. - sóhajtott boldogan. 
Utáltam ezt a szerelem szót! Az elmúlt három percben ezerszer hallottam, és ezerszer jobban bebizonyosodott, hogy nem akarok én is ebbe az állapotba kerülni. 
- Oké, hagyjuk ezt a témát. 
- Ott tartottunk, hogy Tom el van varázsolva. - váltott témát Gemma, pontosabban visszakanyarodott az eredeti témához. 
- Igen. - bólintottam. - Nem foglalkozik a klubbal, Katy teljesen elvarázsolta vagy nem tudom. - arról Gemmának inkább nem akartam mesélni, miket mondott nekem Katy. 
Az csak rám, rá és Tomra tartozik. 
- Szervezik az esküvőt. 
- Már minden le van szervezve. Nekik már csak meg kell jelenniük.
- Harry. - nevetett Gemma. - Ez egy lánynak nem ilyen. Ő az utolsó percig aggódik, hogy minden rendben legyen.
- De hát van esküvőszervezőjük. 
- De még az az esküvőszervező sem biztosítja azt, hogy a pap nem késik el, és a zenekar nem kerül dugóba vagy akármi. 
- Akkor minek esküvőszervező? Ők is megtudták volna szervezni. 
- Mert akkor te nem ismerted volna meg azt a lányt. - mosolygott sejtelmesen. 
Milyen igaza volt.
De csak megforgattam a szemeimet, és morogtam. 
- Akadj le erről a témáról. 
- Abszolút nincs senki lány az életedben?
- Te és anyu.
Gemma elmosolyodott, és megpuszilt. - Rajtunk kívül, persze.
- Nincs, és nem is kell. 
A saját nővéremnek mégsem mesélhettem el azt, hogy a lányok szeretik, amikor előttem térdelhetnek. Mint Tina.
Úr Isten az a lány!
És a szája!
Abban a szent pillanatban, amikor ott állt előttem az öltözőben, és miután lesmároltam, azért az agyam egyik eldugott szegletében feljött az az érzés, hogy ezt lehet nem kéne. De mivel annyira távol volt ez az érzés, ezért leszartam, és hagytam, hogy minden úgy folytatódjon, ahogyan kell. 
Sosem akartam munkatárssal kikezdeni, Tinával meg pláne nem, de nem tudtam nemet mondani. Szükségem volt a feszültséglevezetésre, és erre tökéletes volt Tina.
Nem ellenkezett, nem morgott, amikor én nem viszonoztam a szívességét. 
A nadrágomat letolta a bokámig a bokszeremmel együtt, és csodálatos szájának a technikájával ajándékozott meg. Úgy mozogtak az ajkai, nyelve és a keze, mint aki mindennap ezt csinálta.
Kibaszott jól szopott!
Te szentséges mindenség!
Próbáltam visszafogni magam, de nem igazán sikerült. Lehunytam a szemeimet, és élveztem minden egyes nyalást, szívást, amit végzett rajtam. Fürge ujjai a heréimet is célba vették, és ott volt végem. Kitörtem, mint egy vulkán, csak sokkal intenzívebben.
Az az arc, ahogyan rám nézett utána!
Látszott rajta, hogy meg volt elégedve a munkájával. Meg volt elégedve azzal, hogy a főnökét orálisan elégíthette ki. Felhúztam magamhoz, és szájon csókoltam, de abban a pillanatban, ahogyan a száján megéreztem saját magamat, már bántam azt, hogy megengedtem neki azt, hogy a szájába vegyen. 
De nem tudtam semmisé tenni. Vadul csókoltam, hogy bebizonyosodjon neki, nem bántam neki. Ha meg is bántam, attól még nem mondhatom azt, hogy nem csinálta jól. 
Mert milyen kibaszott jól csinálta!
Még most is beleborzongok.
- Hmm, főnök. - Tina kezei újra végig futottak férfiasságomon, de elvettem a kezét. 
- Hmm, Tina. - búgtam felé. A füléhez hajoltam, és úgy suttogtam bele. - Milyen tökéletes kis szád van. 
- Már előbb is kipróbálhattad volna. - zihálva hajtotta hátra a fejét. El tudtam képzelni mennyire bizsereg a bugyija, de azt már nem. 
Egyetlen egy szabályom volt. Ha valaki ad nekem, akkor én mért adjak neki?
Valakinek nem világos? Elmagyarázom!
Ha valaki hajlandó arra, hogy letérdeljen, és az ajkait körém fonja, úgy hogy nekem nem kell érte semmit sem csinálnom, akkor én miért okozzak neki orális örömöket? Nem fogom felfektetni az asztalra. Ha ő kielégít, akkor ne várjon viszonzást cserébe. 
De az sosem fog előfordulni, hogy én elégítsek ki egy lányt először. 
- Nem éltem ezzel a lehetőséggel.. - ajkaimat végig húztam a fülén, megborzongott, és a karjaimba kapaszkodott.
- Már nem bírom. - nyöszörgött. - Dugj meg, kérlek. Most. Keményen. - megragadta a péniszemet, és újra dolgozni kezdett rajta.
Jesszusom!
Soha!
Ez a testrész sosem fog Tinába kerülni. 
Mint valami isteni jelként, valaki kopogott az ajtón. 
- Harry. - Sam volt az. Azonnal eltoltam Tinát magamtól, és visszaöltöztem. Ő is rendezni kezdte magát, ajkait megtörölte, haját pedig felkontyolta. 
- Lerázom, és utána kimész. - néztem szigorúan Tinára, aki bólintott.
- Mondjad, Sam. - kiabáltam ki neki. 
- Nem találjuk Tinát. - az említett lányra néztem, aki csak vigyorgott mellettem. 
- Keressétek meg. 
- De mindenhol kerestük. 
- Biztos nem rabolta el senki. - nevettem. - Lehet a mosdóban van. 
- Lehet. Ott még nem néztük.
- Akkor menjetek, én most megcsinálok egy papírmunkát, és lemegyek. 
- Rendben. - Sam lépteit hallottuk már csak. Gyorsan karon ragadtam Tinát, kinyitottam az ajtót, körbenéztem, és kimentem vele a folyosóra.
- Ez soha többé nem fog megtörténni. - a tekintetem kemény volt, mint a kő. Nem érdekelt, ha felmond, vagy egyebek. De nem keltek benne hiú reményeket. 
Tina bólintott, bár csalódott arcát nem tudta elrejteni. 
- Nyomás le. Hazudj nekik valamit. 
- Egy kérdésre válaszolj. 
Szarakodott! Húzta az időt, és az idegeimet is. 
- Mondd. - körbenéztem, hogy nem-e jön valaki. De sehol, senki nem volt. 
- Jó volt?
Minek is hazudtam volna? Így biztos leszáll rólam, ha az igazat mondom. Ha azt mondtam volna, hogy nem, akkor rám nyomult volna, hogy bebizonyítsa, ő igenis jól csinálja. 
De nem hazudtam.
- Kurvára jól csináltad. - szájon csókoltam, amolyan búcsú csókként. Eltűnt a csalódottság az arcáról, aminek a helyét a büszkeség váltotta fel. 
Tudtam, hogy Tina leszáll rólam. 
- Megyek. De azt hiszem az öltözőbe, hogy könnyítsek a bizsergésemen. - kacsintott, és elindult a folyosón. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak utána. 
- Gondolj rám végig. - rá kacsintottam, ő elvigyorodott, és elment az öltözőbe irányába. 
Nagyon nagy késztetést éreztem ara, hogy utána menjek, és megkukkoljam, de valahogy éreztem, hogy semmi extrát nem látnék. 

- Harry! - Gemma meglegyintette előttem a kezét, én pedig azonnal visszatértem a valóságba. Ahol nem volt se Tina, se a Hard, se semmi.
El sem hiszem, hogy Gemma mellett feküdve ilyeneken gondolkodtam!
Felejtsd el Tinát!

Hát az nem lesz nehéz. - gondoltam. 

- Bocsi. Elgondolkodtam. 
- Semmi baj. AZ esküvőszervező lányról? - vigyorgott. 
Sóhajtottam!
- Nem tudsz másról beszélni? 
- Ha elhívod reggelizni abban még nincs semmi, Harry. 
- De miről beszélgessek vele?
- Bármiről. Csak kezdd el, és már menni fog. 
- Egyik nap Willel randizott.. - morogtam.
- Ki az a Will?
- Tom cégénél marketinges, és Tom haverja. Ott volt az öltöny próbán, ami után én, Tom, Katy, Will és Avery elmentünk a Hardba. Már ott is jól elbeszélgettek, de csütörtökön írta Avery, hogy Will átmegy hozzá, és segít neki. 
- Az nem randi. - nevetett Gemma. 
- De találkoztak. 
- Óóó. - vigyorgott Gemma szélesen. - Szóval féltékeny vagy?
- Nem. - felhördültem. Hát ez nem normális! Miért lennék féltékeny? Azért, mert Avery találkozott egy pasival? Ugyan.
- De igen. - nevetett.
- Nem. Vagyok. Féltékeny. - tagoltam lassan a szavakat, de nem tudtam eldönteni, hogy azért hogy Gemma elhiggye, vagy azért, hogy én elhiggyem. 
- Mindegy, nem is számít. - kuncogott, de próbált komolyságot erőltetni az arcára. - Írj neki. 
- Mit?
- Ne legyél már tutyimutyi. - nevetett. - Hát hogy hétfőn reggel elmennél vele reggelizni. Gyerünk, magadra hagylak. - puszit nyomott az arcomra, majd felállt és vigyorogva az ajtóhoz ment. Felültem. 
- Hajrá, öcsi. Most legyél nagyfiú. - nevetett, és kiment az ajtón.
- Kapd be. - kiabáltam utána, de sejtettem, hogy ő már ebből semmit sem hallott. 
Sóhajtottam, és elővettem a telefonomat. Nem gondoltam, csak gyorsan bepötyögtem az üzenetet Averynek.

Szia. Hazautaztam a szüleimhez, de vasárnap este már Londonban leszek. Mit szólnál, ha hétfőn elmennénk reggelizni? Hogy, ha nem szeretnél, az sem baj, csak jó lenne beszélgetni, és ilyenek. Várom a válaszodat.

H. xx

Lehet totál béna az egész üzenet, de hát nem jutott más az eszembe! Mit írhattam volna?
Ha nem Willel vagy, akkor találkozhatnánk?
Vagy azt, hogy hagyd Willt a picsába és találkozz velem?
Idegesen doboltam a lábammal.
Mi van, ha nemet ír? Basszus, biztos van jobb dolga, mint velem reggelizni? Hiszen még jövőhéten van egy csomó esküvője, én pedig ezzel a hülye reggelizéssel nyaggatom. 
Már majdnem küldtem neki egy újabb üzenetet, amiben leírom, hogy mégsem kell találkoznunk, hiszen van millió egy dolga, amikor a telefonom jelezte a beérkezett üzenetet. 
Avery volt az.
A pulzusom megemelkedett, és levert a víz, miközben megnyitottam az üzenetet. 

Szia, Harry. :)
Rá érek hétfő reggel, igen, és örülnék, ha találkoznánk. Mi lenne, ha odajönnél értem mondjuk reggel nyolcra? Az jó neked?

Belement!
Elvigyorodtam, és fürgén írni kezdtem.

Én: Igen, persze. :) Akkor hétfőn találkozunk. És ne dolgozz sokat!


Avery: Csak amennyit muszáj! :D 
Hétfőn. 
Ölellek: Avery.

Sosem szoktam ilyet csinálni, de most belebokszoltam a levegőbe, és hálát adtam az égnek, amiért ilyen okos, és makacs nővérem van. 
Szóval akkor..én hétfőn randizok Averyvel?