36. rész ~ Vágyakozás

Harry Styles

Dühös voltam Averyre. Rettentően dühös. Nem akarta, hogy vele menjek arra a táncos lószarra, de gondolom a kis Ronald gyerekkel vígan fog táncikálni, arra nem is gondolva, hogy engem majd szétbasz az ideg.
Én meg a tánc? Elég nevetséges páros vagyunk tekintve, hogy sosem volt ritmusérzékem, sem tánctudásom. Az egyet balra, egyet jobbra még ment, de a komolyabb táncolás, na, az már nem.
Avery meg konkrétan közölte, hogy nem akarja, hogy ott legyek, mert akkor csak ülnék komoran, de ő jól akarja érezni magát, így én csak hátráltatnám.
Hát bassza meg!
Márpedig akkor is odafogok menni és megnézem ezek ketten mit művelnek, na meg megbizonyosodok arról, hogy Ronald mocskos kezei nem tapizzák Avery testét, és nem nyúl olyan helyre, amihez csak nekem van jogom!
Amúgy is legszívesebben agyonvertem volna azt a faszfejűt. Még hogy tánc.. Na, persze. Egyáltalán nem arra ment ki a játék ugye, hogy közelebb férkőzzön Averyhez.
Biztosan nem, ugyan. Hova is gondoltam..
Eldöntöttem, elmegyek arra a helyre, de elsőnek meg kellett tudnom hol van. 
Kimentem az irodámból, le a bárpulthoz, ahol magamhoz intettem a serényen dolgozó Jasont.
- Oliver! Vedd át pár percre Jason munkáját! - mivel láttam Jasonön, hogy nem akarta ott hagyni a koktéljait, és a vendégeit, ezért muszáj volt intézkednem. Szerettem ezt a hozzáállást, amikor a munka még nálam is előrébb való volt. Amikor nem ugrottak azonnal, ahogyan szóltam, hanem inkább a vendégek kéréseit lesték, akik szerették volna minél hamarabb megkapni italukat, hogy visszamehessenek bulizni, ellenben velem, akinek pedig volt ideje.
Oliver átvette Jason helyét, aki kijött hozzám a pult oldalához. 
- Főnök. Mi a helyzet? - sosem érdekelt, ha az alkalmazottaim ilyen lazán bántak velem. Persze, a tiszteletet megadták, abban sosem volt hiány.
- Segítséget akarok kérni tőle. - Jason meglepett arca tanúskodott arról, hogy nem sokszor kértem tőlük bármit is, segítséget meg pláne nem. 
- Oh.. Mi lenne az? - nem tudta leplezni döbbenetét, amin jót mosolyogtam. 
- Te sokat táncolsz, nekem pedig kéne egy hely, ahol valami bechata izé van. - Homlokát ráncolta. Vagy gondolkodott a helyeken, vagy nem tudta hová tegye azt, hogy én táncról érdeklődtem nála. 
- Bachata-ra gondolsz?
- Igen!
- Hát azt elég sok helyen nyomják, de van olyan, ahol ezt nagyobb mennyiségben. Rengetegen járnak oda, mert letisztult, van hangulata, kinézete, és nem egy tömegnyomoros hely. 
- Írd le nekem a címét. Most.
- Nem biztos, hogy az az. Lehet másik helyet keresel. 
Tuti az volt az. Éreztem a zsigereimben!
Ez a lenyalt hajú doki nem fogja valami utolsó putriba cipelni Averyt, olcsó alkohol, és cigifüst közé.
Ha pedig mégsem oda vitte, akkor felhívom Jasont, és az összes helynek elkérem a címét.
Amit persze egyenként felkeresek!
- Tessék. - Jason a kezembe adta a cetlit. Elolvastam a rajta található címet, és már gondolkodni is kezdtem azon, hogyan juthatok oda a leggyorsabban. Az agyamban előjött a londoni úthálózat térképe, rajta az autómmal, ahogyan végigszáguldunk a városon, meg sem állva addig a szaros kis épületig. 
- De főnök... Minek neked ez?
- Mert kell. - Nem gondolja, hogy majd neki fogok magyarázkodni? - De ajánlom, hogy senkinek egy szót sem!
Jason bólintott. 
Okos fiú volt, tudta, hogy nem hagynám annyiban, ha eljárna a szája. Nem, nem vertem volna meg, de elbeszélgetettem volna vele, és a fizetése is megcsappant volna egy picit. 
- Harry.. Biztos oda akarsz menni?
- Igen, oda kell mennem, de nem fogok neked magyarázkodni, és ha most megbocsátasz, mennék. 
- Várj... Te bachatát akarsz táncolni? 
Felnevettem, és visszafordultam felé.
- Jason. Nem tartozok neked magyarázattal. 
- Oké-oké, nem is azért kérdeztem. Csak, mert hát...tudod mi az a bachata?
Hát majdnem elröhögtem magam. Mi az a bachata? Hogy a faszba ne tudtam volna?
Egy táncfajta!
- Persze, egy tánc. 
- De.. - Megállítottam. Nem érdekelt a többi hülyesége, a lényeget odaadta. 
- Jason, mennem kell. Muszáj odaérnem és kösz a segítséget. 
Intettem neki, felrohantam az irodámba a cuccaimért, és már siettem is ki az autómhoz, hogy minél előbb odaérhessek, még mielőtt ezek ketten valami olyat csinálnak, ami nekem egyáltalán nem tetszett volna. 
 A hely kívülről semmi extrát nem nyújtott, ugyanolyan volt, mint a többi klub, annyi különbséggel, hogy ez földszintes volt, és hosszan nyúlt végig az utca sarkán. Három bejárata volt, persze az oldalsót és a hátsót a biztonsági emberek védték a besurranóktól, ahogyan az elsőt is, de ott tudtál bemenni, és jegyet vásárolni, mert hát semmi sem volt ingyen. A hosszú épület sárga falán, a bejárati ajtó fölött villogott a BACHATA felirat, ami nem is jelezhette volna jobban, mit csinálnak az emberek eme falak mögött. 
Bementem a klubba a belépő megvásárlása után. Az első, amit megláttam az az, ahogyan a párok egymáshoz simulva táncoltak, és olyan erotika lengte be az egész helyet, hogy elgondolkodtam azon, mit keresek itt.
Aztán egy csapásra rájöttem mindenre. 
Már értettem miért kérdezte Jason, hogy tudom-e mi az a bachata. Most már értem Ronald miért idehozta Averyt!
Ez egy kibaszott erotikus tánc!
Na, azt már nem. Ez a nyálas senkiházi biztosan nem fog itt táncolni Averyvel, sőt sehol sem! Meg még mit nem? Majd így fognak összesimulni mi?
A bárpultnál kértem magamnak valami erőset, ami most kellett, hogy egy kicsit lenyugodjak. A srác lerakta elém a piát, elvette a pénzt, és miközben felmértem a terepet, lehúztam az italomat. 
Néztem Averyt. Kerestem szőke haját, vagy füleltem, meg-e hallom édes hangját. Az egész termen, az ülő embereken át, a vonagló párokig mindenkit megnéztem, amikor megakadt a szemem a sarokban lévő bokszba.
Hát persze..
Nem is Avery lenne, ha nem akarna kibújni. Figyeltem őt ahogyan nevetett ezzel a sráccal, ahogyan szőke haja lófarokban hullott előre a vállára, amit ruhája vastagabb, csillogó pántja takart.
Tuti szoknyában volt!
Ronald mondott valamit és vigyorgott, Avery pedig elnevette magát.
Az a kis rohadék!
Már épp mozdulni akartam az asztalukhoz, hogy megverjem egy kicsit az orvosunkat, aki majd aztán segíthet saját magának a rendbehozatalán, azonban megszólalt a műsorvezető, aki felkonferált egy csajt és egy srácot. 
A lányon egy fekete harisnyaféle volt, fehér toppal, amiből kilátszott a hasa, valamint olyan magassarkú, amiket a táncoslányok felvesznek.. A srác farmert, és pólót viselt, semmi extra. Bár nem mintha a lány érdekelt volna. 
A lány, aki érdekelt ott beszélgetett azzal a mitugrásszal!
Elindult a zene, ami lassabb volt, de ritmusos, és a páros lassan egymás felé lépkedett, hogy aztán a srác magához ölelje a csajt, aki totál lazán kezdte mozgatni a csípőjét jobbra-balra, úgy hogy a srác egyik lába a lány lábai között volt. 
A csaj még mindig a fiú lábai között állva, előre-hátra kezdte ingatni a csípőjét, és vele együtt a fenekét is, de olyan profi mozdulatokkal, hogy nem bírtam máshová figyelni. 
A testük időnként egymáshoz tapadt, a srác keze a lány csípőjét simította végig, aki úgy mozgatta a fenekét, hogy biztos voltam benne, az ágyban is hasznosíthatja ezt a képességét. 
Bassza meg..
Kimelegedtem, ahogyan néztem őket, és elképzeltem, ahogyan Averyvel otthon táncolok így, még ha táncolni nem is tudtam. Ő a kis szoknyájában, én csak egy farmerben, a bőreink összeérnek, ő mozgatja a csípőjét, és már alig bírunk gondolkodni..
Olyan összhangban és kecsességben táncolt ez a két ember, hogy a levegő megtelt erotikával, és vággyal. A lány tekerte a csípőjét, néha közelebb kerülve a fiú ágyékához. De a másik fél sem teketóriázott. Simogatta, érintette a lány testét, úgy fogta, mint valami drága porcelánt.
Az a tűz, ami körbevette őket...automatikusan Averyre néztem, aki tátott szájjal, kipirulva figyelte az eseményeket. 
Vajon mi járhatott a kis fejében? 
Vajon azt képzelte el, amit én? Hogy ketten, így összesimulva, ő határozott csípőmozgásokkal simul hozzám?
Elvigyorodtam, és kértem még egy kört, de már csak Averyt néztem. Nem érdekelt ez a két erotikával túlfűtött valaki. Átakartam ezt élni!
Muszáj volt megtudnom milyen érzés volt ez a srácnak, mire gondolhatott közben, ahogyan így összesimultak, ahogyan pörgette a barátnőjét a keze alatt, aki csak az egyik lábán forgott, majd a végén hátradöntötte, és megcsókolta. 
Átakartam élni.
Otthon, a lakásom nappalijában, de át kellett élnem, meg kellett tapasztalnom milyen az, ha Avery teste az enyémhez ér, ahogyan egy ritmusra mozgunk és elveszünk egymás szemeiben, ahogyan testeink között már semminek sincs helye.
És ezt nem csak tánc terén akartam átélni. 
Akartam őt. A testét, a lelkét. 
Vágytam rá.