Amikor beírtam az internetes keresőbe Como nevét, magát a tavat és a környező városokat jelenítette meg rengeteg oldalon, sokszor ugyanazt a képet más minőségben.
De az esti Como városát csak nagyon kevésszer találtam meg, és akkor sem gyönyörködhettem benne minden oldalról, és hát a kép sem adja vissza a valóságot.
Na, de most aztán megláttam Comonak azt az oldalát, ami maga a varázs, és a meseszerűség.
Ahogyan az éjszaka fényei megvilágítják a tavat, és a Hold elbújik a hegyek mögé, de még így is beragyogva az egész várost, az egész tavat.
- Bámulatos ez a hely. - Harryvel a tó körül sétáltunk, ujjaimat a pulcsimba rejtettem, hiszen egy kicsit estére lehűlt a levegő köszönhetően az Alpok hegyeinek és a tónak.
Ittam vagyis inkább ittuk magunkba a látványt, amiben még egyikünknek sem volt része.
Teljes egészében megteljesítette a békét, és a nyugalmat.
- Így este pedig még inkább. - Harry rám mosolygott, és egy a tó szélén elhelyezkedő padhoz vezetett.
Leültünk és csak néztük a tavat, a tavon csillogó Holdat, miközben az égvilágon semmire sem gondoltunk. Vagyis szerintem, ahogyan az én agyam, úgy Harryé is teljesen kikapcsolt.
- Nem bántad meg, hogy eljöttél velem? - néztem Harryre, akinek az arca olyan nyugodt és kisimult volt, mint ahogy még sosem láttam.
- Dehogyis. - felém fordult, és elmosolyodott. - Ez volt életem legjobb döntése.
- A klubod megnyitása után. - javítottam ki, hiszen ha valaki olyan nagyot, és maradandót alkot, mint Harry és Tom a Harddal, akkor azt joggal lehet nevezni a legjobb döntésnek az életben.
- Hát a kettő erősen vetekedik egymással. - pajkosan rám mosolygott, és hátra dőlt a padon. Nem csak a víz, de a szemei is csillogtak a fényben.
Elmosolyodtam.
- Hogyan lett a klub? Mikor döntöttétek el, hogy akarjátok?
Rájöttem, hogy sok mindent nem tudok Harryről, és talán most, ebben a békés állapotban volt az ideje megkérdezni őt mindenről, amire csak választ akartam kapni.
Kezdetben a klub érdekelt. Miért akartak közös vállalkozást? Gyerekkorukban is ezt tervezték? Miért Tommal?
- Na, ez váratlanul ért. - felnevetett, beletúrt a hajába és hátra fésülte azt az ujjaival. - Gyerekkori álmunk volt Tommal. Már egész kiskorunk óta ismerjük egymást, és mindig tervezgettük, hogy csinálni akarunk valami nagyot, valami kibaszottul jót, amivel az emberek emlékezni fognak ránk, és szinte az egész város beszélni fog rólunk. A klub Tom ötlete volt még valamikor középsuli idején. Mindent elterveztünk, azt hogy hol építjük fel, hogy fog kinézni, csak a nevet nem. Olyat akartunk létrehozni, ahol az embereknek nem kell foglalkoznia semmivel, csak magukkal, és tudniuk kellett, hogy a tetteiknek ott, a Hardban nem lesz következménye.
- Azt akarod mondani, hogy ha..ha valaki megcsalja a párját annak nem lesz semmi következménye?
- Ha a haverjaiddal mész el, a párod nélkül, akkor mégis ki tudná azt meg, hogy te ki vagy, és kit dugsz meg valahol?
Megborzongtam.
Jóságos ég...hány ember csalhatta meg a párját pusztán azért, mert tudták, hogy ami a Hardban történik, az ott is marad?
Valószínű Harry látta az arcomra kiülő döbbenetet, mert elnevette magát, és megrázta a fejét.
- Nyugi. Nem ösztönözzük arra az embereket, hogy megcsalják a párjaikat.
- És szokták.. - számba haraptam, és csak utána tettem fel a kérdést. - vagyis szoktak sarkokban dugni az emberek?
Harry elvigyorodott, és a szemeiben valami más, valami érzéki villant.
- Pontosan ezért, hogy ne legyen szextanya az egész klub, lett kitalálva a vörös szoba, amit te is láttál már. Nagyon egyszerű, bemész, az ablakok vörösek lesznek, és semmit sem lehet látni. Viszont a legmerészebb és vágyfokozóbb az az, hogy te viszont mindent látsz.
- Mármint?
- Csak képzeld el, ahogyan valaki neki tol az ablaknak, és hátulról dönget, te pedig látod azt, ahogyan az emberek táncolnak, isznak, és ha valaki felnéz az ablakra hiheted azt, hogy éppen meglátott titeket pedig nem, mert semmit sem lát. Nem látja, ahogyan te ott fent eszedet veszted az orgazmustól. - kiszáradt a szám, gyorsabban kezdtem venni a levegőt, hiszen Harry miközben beszélt folyton a szemeimben olyan mélyen, hogy színtisztán kivettem belőle; ő akart lenni az, aki miatt eszemet vesztem az orgazmustól.
- Umm..te...te már voltál fent? - lehet, hogy intim kérdés volt, és nem szabadott senki magánéletébe beleavatkozni, de kíváncsi voltam rá, hogy vajon neki már volt-e ebben része.
- Soha. Nincs miért oda felmennem. Nincs kivel oda felmennem.
- És ha lenne?
- Olyan, akit felvinnék oda? - egy kicsit elgondolkozott, majd a szemeimbe nézett és komolyan válaszolt. - Ha lenne valaki olyan, akkor felvinném, és neki dönteném az ablaknak, hogy hátulról keményen megdughassam.
A testem lángra lobbant, és hirtelen olyan melegem lett, hogy a pulcsi is több tonnának bizonyult rajtam.
Most konkrétan kimondta, hogy engem akar oda felvinni, és.. és tudjuk mit csinálni velem!
A fejem rák vörös lehetett a pirulástól, és éreztem, ahogyan a testemen halad végig a hő, mintha kétszáz fokra állította volna valaki rajtam a fűtést.
Harry észrevette a zavaromat, az arcomhoz nyúlt, és megsimogatta.
- Akkor viszlek majd fel, ha te is akarod.
És tényleg rám gondolt!
Jézuskrisztusom!
Nyeltem egy nagyot, de a tekintetével olyannyira rabul ejtett, hogy nem tudtam máshová nézni, csak a szemeibe. Gyorsabban kezdtem venni a levegőt, mint amennyire az normális lett volna.
- Nyugalom. - hozzám hajolt, és lágy csókot nyomott a számra. - Hol is tartottam? Á, igen. A klub. - Pár pillanatig gondolkodva nézett a távolba, majd folytatta. - Az álmunk volt valami olyannak a megépítése, ami az embereket vonzani fogja. Tudom, csinálhattunk volna éttermet, de az nem a mi világunk lett volna, mi valami pörgőset és ütőset akartunk. A nevet Tom választotta, és pontosan ezért. Mert keményen beleakartunk kerülni az emberek memóriájába, hogy mindig visszajöjjenek.
Hetekkel ezelőtt, amikor megismerkedtem a Harddal, valami ilyesmi jelentésre számítottam. Hogy a hely jellege és atmoszférája valami keménységet sugároz, ami eléri azt a célt, hogy az emberek fejében megmaradjon a név, és a hely is. Hogy visszatérjenek.
Tom és Harry, de inkább Harry, amíg meg nem is ismered őt egy gerinctelen, ostoba alaknak tűnik. Aztán? Aztán rádöbbensz arra, hogy van ott lent valahol a mélyben egy oldala, amiért megérdemli azt, hogy máshogy tekintsünk rá.
Ki nem állhattam őt, amikor megismertem. Most pedig nem bírok magammal, ha megcsókol és a testemből is olyan reakciókat vált ki, amiket nem szabadna.
- Sikerült. - szakítottam meg a gondolataimat azzal, hogy kimondtam, tömören, ami megfogalmazódott a fejemben.
- Szerencsére igen. - a mosolya által a gödröcskéi is megjelentek, amikkel annyira szexin dögös volt, hogy a szívem egy kicsit beleremegett a látványba.
Rámosolyogtam.
- Szereted a munkádat?
- Néha kiakasztanak a dolgozók és az is, hogy Tom baszik az egész klubra rá, de ez az életem. Ezért dolgoztam és tanultam annyit, hogy ezzel foglalkozzak, és akkor is ha mindenkit megtudnék ölni, akkor is szeretem ezt. A hobbim a munkám, ahogyan neked is.
Elmosolyodtam, mert ha valaki, akkor én nagyon jól tudtam miről beszélt. Végig keményen tanulni, hogy aztán azt csináld, amit mindig is akartál, na, az valami fantasztikus érzés.
Megdolgoztál az álmaidért.
- És ez nagyon jó.
- Sosem gondoltam, hogy ez a klub ennyire hozzám nő, de már ez az életem, és félek is Tomnak átadni.
- Miért?
- Mert rég találkozott a dolgozókkal, nem olyan velük a kapcsolata, nem olyan közvetlen a kapcsolatuk, és nem akarom, hogy gáz legyen.
- Ez az ő üzlete is, biztosan nem lesz gond. - Nem is értettem a problémát, hiszen Tom biztosan nagyon jó főnök volt. Ha nem annyit találkozik a dolgozókkal, akkor is biztosan remekül ki fog jönni a dolgozókkal.
- Remélem. - sóhajtott, és beletúrt a hajába.
- Ideges vagy, igaz?
- Nagyon. - nevetett, és megrázta a fejét. - Basszus hát csak pár nap, de nem merem rábízni a saját üzletét!
- Érthető, hiszen nincs ott non-stop, de bízz benne, megfogja tudni csinálni. Meg ha gáz van, Katy is segíthet neki.
- Katy..persze. - elfintorodott Katy nevének kiejtése közben.
- Mi a baj vele?
- Csak annyi, hogy az sosem érdekelte, hogy mit akart Tom, valahogy mindig csak az ő érdekei voltak előtérben.
- Nem kedveled őt?
- Nem erről van szó.. - sóhajtott. - Csak Katy sokáig nem ilyen volt, olyan... ő más volt, és most ezt a Katyt nem jó látni.
- Ti jóban voltatok?
- Igen. - tekintetét a vízre függesztette, és nem nézett másfelé. Valahogy azt éreztem, hogy volt más is köztük, mint barátság. Vagy Harry szeretett volna többet, mint barátságot, vagy nem tudom. De az arca és a szemei azt árulták, ahogyan elvesztek a távolban, hogy van valami, amit nem akart elmondani.
- Miért lettetek rosszban? - én is a vizet kezdtem nézni, hátha ezáltal Harry jobban megnyílik, hogy nem az arcába bámulok.
- Nem lettünk rosszban. Csak a változás ezt hozta magával, és egy beképzelt kurva lett. - vállat vont, és a szemem sarkából láttam, ahogyan rám nézett.
- Ne mondd ezt.
- Pedig de. - hátra dőlt, és végig simított a hátamon lágyan. - Régebben barátságos volt, és mindenkiért rajongott, mindenkit szem előtt tartott.
- Nem lehet hogy abba fáradt bele? Hogy vele senki sem törődött senki, de ő mindenkivel? Hogy a lelke nem bírta már azt, hogy ő mennyi mindent ad, de ő alig valami viszonzásként? - Harry felé fordultam a teljes testemmel, mert látnom kellett az arcát. Hallanom kellett, amit mond.
Egy adott ponton, ha valaki folyton ad magából valamit, segítséget tesz másoknak, szeret másokat, és ő alig kap vissza valamit, megunja, elfárad, és a lelke összeomlik. Nem szabad egyirányúnak lennie a törődésnek, muszáj a másik félnek is ugyanannyit hozzátennie a barátsághoz.
- Erre még sosem gondoltam.. - az arcomat fürkészte, de láttam a szemeiben, ahogyan az agyában lévő kis fogaskerekek pörögnek ezerrel.
- Nyiss felé, legyetek olyanok, mint régen. Biztosan neki is hiányzik a régi énetek, az hogy egy irányba folytassátok az utat, és ne szerteágazva.
- Egy irányba? - mosolygott, és eltűrte az egyik tincsemet.
- A barátságotok menjen egy irányba, nem az egész életeteket. A barátokra mindig számítasz, csak ugyanazon az úton menjetek együtt.
- Olyan bölcs vagy. - mosolygott, és közel hajolt hozzám, annyira, hogy az ajkai súrolták az ajkaimat.
- Ne tereld el a figyelmemet. - motyogtam, és nem bírtam a szemeibe néztem. Az ajkait néztem, amiket megnedvesített a nyelvével.
Jóságos ég..
- Tudom, tudom. - ajkait az ajkaimra nyomta, és még mielőtt megcsókolt volna, belesúgta. - Egy irányba menjünk.
Hetekkel ezelőtt, amikor megismerkedtem a Harddal, valami ilyesmi jelentésre számítottam. Hogy a hely jellege és atmoszférája valami keménységet sugároz, ami eléri azt a célt, hogy az emberek fejében megmaradjon a név, és a hely is. Hogy visszatérjenek.
Tom és Harry, de inkább Harry, amíg meg nem is ismered őt egy gerinctelen, ostoba alaknak tűnik. Aztán? Aztán rádöbbensz arra, hogy van ott lent valahol a mélyben egy oldala, amiért megérdemli azt, hogy máshogy tekintsünk rá.
Ki nem állhattam őt, amikor megismertem. Most pedig nem bírok magammal, ha megcsókol és a testemből is olyan reakciókat vált ki, amiket nem szabadna.
- Sikerült. - szakítottam meg a gondolataimat azzal, hogy kimondtam, tömören, ami megfogalmazódott a fejemben.
- Szerencsére igen. - a mosolya által a gödröcskéi is megjelentek, amikkel annyira szexin dögös volt, hogy a szívem egy kicsit beleremegett a látványba.
Rámosolyogtam.
- Szereted a munkádat?
- Néha kiakasztanak a dolgozók és az is, hogy Tom baszik az egész klubra rá, de ez az életem. Ezért dolgoztam és tanultam annyit, hogy ezzel foglalkozzak, és akkor is ha mindenkit megtudnék ölni, akkor is szeretem ezt. A hobbim a munkám, ahogyan neked is.
Elmosolyodtam, mert ha valaki, akkor én nagyon jól tudtam miről beszélt. Végig keményen tanulni, hogy aztán azt csináld, amit mindig is akartál, na, az valami fantasztikus érzés.
Megdolgoztál az álmaidért.
- És ez nagyon jó.
- Sosem gondoltam, hogy ez a klub ennyire hozzám nő, de már ez az életem, és félek is Tomnak átadni.
- Miért?
- Mert rég találkozott a dolgozókkal, nem olyan velük a kapcsolata, nem olyan közvetlen a kapcsolatuk, és nem akarom, hogy gáz legyen.
- Ez az ő üzlete is, biztosan nem lesz gond. - Nem is értettem a problémát, hiszen Tom biztosan nagyon jó főnök volt. Ha nem annyit találkozik a dolgozókkal, akkor is biztosan remekül ki fog jönni a dolgozókkal.
- Remélem. - sóhajtott, és beletúrt a hajába.
- Ideges vagy, igaz?
- Nagyon. - nevetett, és megrázta a fejét. - Basszus hát csak pár nap, de nem merem rábízni a saját üzletét!
- Érthető, hiszen nincs ott non-stop, de bízz benne, megfogja tudni csinálni. Meg ha gáz van, Katy is segíthet neki.
- Katy..persze. - elfintorodott Katy nevének kiejtése közben.
- Mi a baj vele?
- Csak annyi, hogy az sosem érdekelte, hogy mit akart Tom, valahogy mindig csak az ő érdekei voltak előtérben.
- Nem kedveled őt?
- Nem erről van szó.. - sóhajtott. - Csak Katy sokáig nem ilyen volt, olyan... ő más volt, és most ezt a Katyt nem jó látni.
- Ti jóban voltatok?
- Igen. - tekintetét a vízre függesztette, és nem nézett másfelé. Valahogy azt éreztem, hogy volt más is köztük, mint barátság. Vagy Harry szeretett volna többet, mint barátságot, vagy nem tudom. De az arca és a szemei azt árulták, ahogyan elvesztek a távolban, hogy van valami, amit nem akart elmondani.
- Miért lettetek rosszban? - én is a vizet kezdtem nézni, hátha ezáltal Harry jobban megnyílik, hogy nem az arcába bámulok.
- Nem lettünk rosszban. Csak a változás ezt hozta magával, és egy beképzelt kurva lett. - vállat vont, és a szemem sarkából láttam, ahogyan rám nézett.
- Ne mondd ezt.
- Pedig de. - hátra dőlt, és végig simított a hátamon lágyan. - Régebben barátságos volt, és mindenkiért rajongott, mindenkit szem előtt tartott.
- Nem lehet hogy abba fáradt bele? Hogy vele senki sem törődött senki, de ő mindenkivel? Hogy a lelke nem bírta már azt, hogy ő mennyi mindent ad, de ő alig valami viszonzásként? - Harry felé fordultam a teljes testemmel, mert látnom kellett az arcát. Hallanom kellett, amit mond.
Egy adott ponton, ha valaki folyton ad magából valamit, segítséget tesz másoknak, szeret másokat, és ő alig kap vissza valamit, megunja, elfárad, és a lelke összeomlik. Nem szabad egyirányúnak lennie a törődésnek, muszáj a másik félnek is ugyanannyit hozzátennie a barátsághoz.
- Erre még sosem gondoltam.. - az arcomat fürkészte, de láttam a szemeiben, ahogyan az agyában lévő kis fogaskerekek pörögnek ezerrel.
- Nyiss felé, legyetek olyanok, mint régen. Biztosan neki is hiányzik a régi énetek, az hogy egy irányba folytassátok az utat, és ne szerteágazva.
- Egy irányba? - mosolygott, és eltűrte az egyik tincsemet.
- A barátságotok menjen egy irányba, nem az egész életeteket. A barátokra mindig számítasz, csak ugyanazon az úton menjetek együtt.
- Olyan bölcs vagy. - mosolygott, és közel hajolt hozzám, annyira, hogy az ajkai súrolták az ajkaimat.
- Ne tereld el a figyelmemet. - motyogtam, és nem bírtam a szemeibe néztem. Az ajkait néztem, amiket megnedvesített a nyelvével.
Jóságos ég..
- Tudom, tudom. - ajkait az ajkaimra nyomta, és még mielőtt megcsókolt volna, belesúgta. - Egy irányba menjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése