9. rész ~ "Az ilyen nem barát."

Harry Styles

Muszáj volt segítséget kérnem valakitől, hogy a kialakult helyzetet megtudjam oldani. Az agyamba nem fért, hogy pont ilyen ügyben rekedtem meg. Pont én...basszus. 

Az egyetlen olyan embert hívtam fel, aki se nem röhög ki, se semmilyen más véleményt nem fog mondani, hanem segít. Legalábbis reméltem, hogy így lesz. 

- Szia. - az a számomra oly kedves hang szólt bele a telefonba, ami mindig segített megnyugtatni összezavarodott agyamat.

Habár, komoly dolgokban sosem kértem ki a véleményét, mert nem mertem neki azokról beszélni. Mondjuk, ha jobban belegondoltam, sosem voltak olyan fontos dolgok, amiket muszáj volt vele megosztanom, és segítséget kérnem.

A mostani sem volt komoly, de kellett valaki, aki segít.

- Szia, Anyu. 

- Mikor jössz haza? - jaj, ne! A mostani zűrzavarban el is felejtettem, hogy megígértem neki,  hazamegyek. 

- Amint tudok. Holnap beszélek Tommal, hogy hétvégén haza utazom. 

- És a legénybúcsú? 

- Az majd csak jövőhéten lesz. Mert akkor lesz, amikor Katy lánybúcsúja. 

- Gondoltam, hogy egy napra rakják. 

- Igen, de ugyanott lesz. 

- Hogyan? - ha nem is láttam, de eltudtam képzelni, ahogyan anyu a homlokát ráncolja. 

Nem csodáltam, hogy nem érti. 

- Bizony. A Hardban lesz. Tomé alul, Katyé felül. - magyaráztam. 

- Csak nem Katy ötlete volt? - nevetett.

- De. - sóhajtottam. - Olyan nyomulós az a csaj..

- Nem az, csak szerelmes. Nem akarja, hogy a vőlegényét más lányok rajongják körbe. 

- De hát azon az estén mindent szabad! - széttártam a karjaimat, és hátra dőltem a kanapén.

- Melyik lány örülne annak, ha a szerelméhez más fiúk dörgölőznének? Te örülnél, ha a leendő menyasszonyod előtt férfiak illegnének? 

 Elég nehéz volt ezt elképzelnem, tekintve, hogy még csak barátnőm sincsen..

De, ahogyan odaképzeltem, ahogyan valaki más fogdossa, és ölelgeti..kirázott a hideg. 

- Nem hinném. - megráztam a fejemet, hogy ezek az ostoba képek kirepüljenek a fejemből.- Bár nincs menyasszonyom, sőt barátnőm sincs. 

- De majd lesz, így megfogod érteni Katy helyzetét. 

 Nem akartam anyut elkeseríteni azzal, hogy lehet sosem lesz a fiából vőlegény, vagy éppen férj. A történtek után...kezdek egyre kevésbé hinni ebben. 

- Igazad lehet...de mindegy is. Nem ezért hívtalak. 

- Igen, valahogyan sejtettem, hogy nem a leendő menyasszonyodról fogunk beszélni. - kuncogott.

- Segítened kell. 

- Miben?

- Mit kell felvenni egy esküvőre?

- Nem voltatok öltönyt nézni?

- De igen... - azonban anyu nem hagyta, hogy befejezzem, közbevágott. 

- Hát akkor?

- Végig mondhatom? - sóhajtottam. Miért nem hagyják a nők befejezni a mondatot?

- Igen-igen. Mondd csak. 

- Avery elhívott egy esküvőre, én hülye pedig belementem. - nagy levegőt vettem. Jaj, mi ütött belém? Utálom az esküvőket, erre rávett a csaj, hogy elmenjek vele egyre..Ostoba vagyok. 

- Ki az az Avery?

- Tomék esküvőszervezője.

- Oh.. - anyu hangjából tisztán hallatszott a vigyor. 

- Nincs semmi oh, csak elhívott.

- Te csak úgy belementél, vagy megfenyegetett? - nevetett.

- Már én sem tudom miért mentem bele.. - pontosan tudtam miért egyeztem bele abba, hogy elmegyek az esküvőre, de ezt anyunak nem kellett tudnia. 

- Csak nem tetszik neked ez a lány? - vigyorgó hangja hallatán eltakartam a szemeimet. Nem fog rólam leszállni. 

- Kérlek, segíts, hogy mit vegyek fel. Miben illik menni?

- Öltönyben, Harry. Nem nehéz. - nevetett jóízűen. 

Milyen jó, hogy ő ezen ilyen könnyen tud nevetgélni..bezzeg én. 

- De mégis milyenben?

- Fekete öltöny, ing.

- Farmerrel?

- Esetleg feketével. De miért nem kérdezed meg Averyt? Ő jobban tudja vendégként miben illik menni. 

- Nem akarom, hogy hülyének nézzen..

- Miért nézne annak? Semmi gond, ha nem tudod miben kell menni, ő majd segít. 

- Az interneten is nézegettem már, de semmi normális cikket nem találtam. 

Anyu felkuncogott, aztán megköszörülte a torkát. 

- Beszélj vele. Hívd fel, és kérdezd meg. Vagy írj neki üzenetet. Az is egy jó megoldás.

- Igazad van, akkor viszont lerakom. 

- Mikor lesz az esküvő?

- Holnap. 

- Holnap? És még nem tudod miben mész?

- Igen, elég gáz, de tényleg nem tudom.

- Írj neki. És Harry?

- Tessék. 

- Érezd jól magad. - még a hangja is mosolygott, ahogyan ezt kimondta. Elmosolyodtam, és elköszöntem anyutól, akinek megígértem, hogy hétvégén hazamegyek. 

Ha tetszik Tomnak, ha nem, ő lesz a hétvégén a klubban. Én pihenek. 

Én: Szia. Bocsi, ha zavarlak, de ha ráérsz, kérlek írj, szeretnék valamit kérdezni. H.  

Csupán pár folyamatos telefonra nézegetéses perc telt el, mire megérkezett a válasz Averytől. 

Avery: Szia! Mondd csak nyugodtan. Remélem nem akarod a holnapot lemondani! Megígérted! Kisujj becsszót nem szegünk meg!

Én: Nem! Ott leszek holnap. Viszont az a nagy gondom, hogy nem tudom mit kéne felvennem...Tomék esküvőjén tanú leszek, meg van az öltönyöm. De egy idegen esküvőn mibe kell menni?

Hiába néztem a telefont, most nem jött össze az, hogy bevonzottam volna az üzenetet. Teltek a másodpercek és a percek, de sehol egy üzenet tőle. Lehet jobb lett volna, ha felhívom?

Mi van, ha éppen azzal a Will gyerekkel andalog valahol? Aztán közben néha ránéz a telefonjára, és amikor látja, hogy írtam, visszaír..

Fél órát kellett várnom, mire megérkezett a válasza. 

Avery: Nem kell túlöltözni. :D Zakó, ing, nadrág, elegáns cipő. Vagy amiben kényelmesen érzed magad. Ha nem szereted a szövetnadrágot, akkor a farmer is jó lesz. Fekete persze!

Hál' Isten, hogy nem kell teljes puccba vágnom magam. Azonban afelett, hogy meddig nem írt, nem tudtam elmenni szó nélkül. 

Én: Rendben. Akkor farmer, ing, zakó. Már azt hittem vissza sem írsz nekem. :D

Odabiggyesztettem azt a hangulatjelet, hogy lássa, nem érdekel, mit ír vissza rá. 

Habár ez hazugság volt..

Kurvára érdekelt, hogy mit ír vissza rá. 

Avery: Ne haragudj, de még el kellett intéznem pár dolgot a holnapi esküvővel kapcsolatban, az utolsó simításokat, és a hétvégiekkel is voltak elintéznivalók. 

Kifújtam a levegőt, amit bent tartottam. Bár miért is érdekelt volna, ha Willel van?

Visszapötyögtem neki a választ. 

Én: Amikor ilyen sok esküvőd van segít valaki neked?

Avery: Persze. :) a rendezvényszervező cég segítséget is ad nekem, de munkálatokat nekem egyedül kell megcsinálnom, mármint leszervezni. Utána a kész anyagot megkapja a kirendelt ember, és megnézik, hogy az esküvőkön minden rendben van-e. 

Én: De te is ott vagy az esküvőn?

Avery: Nem tudok mindegyiken ott lenni. Átlátom azt, hogy hol kellek vagy éppen hol nem.

Én: Nem hisztiznek a menyasszonyok, ha nem vagy ott?

Avery: Egy-kettő. :D volt, aki átrakta az esküvőjét hétköznapra, mert akkor ott tudtam lenni, és ő szerette volna, ha ott vagyok. 

Én: Katy és Tom esküvőjén is ott leszel?

Avery: Igen. Muszáj lesz. Katy nem tűr ellentmondást. :D

Én: Erőszakos egy nőszemély. 

Avery: De még milyen.. :D Viszont, ha nem baj, én most megyek, még van pár dolgom, de akkor holnap találkozunk reggel a templomnál. 

Én: Rendben. Szia.  H.

Avery: Szia, Harry. 

Félredobtam a telefont, és elvigyorodtam. Végig simítottam az arcomon, majd megráztam a fejemet. 

Ideje lesz lepihenni...holnap hosszú napom lesz.

~~~~~

Avery telefonszámát a megállapodásunk utáni napon kaptam meg. Nem hagyott nyugodni a gondolat, miszerint Will, akinek aztán semmi köze az egész esküvőhöz, már az ötödik percben megkapta a számát, én pedig meg sem tudtam Averyvel beszélni az esküvőt, amire megyünk, mert nem volt a birtokomban az, amin elértem volna. Facebook? Twitter? Nem érdekelt. A telefonszáma kellett. 

Katy volt az, aki megadta a telefonszámot. 

Ha már annak a Willnek megadta, akkor nekem, akit régebb óta ismert, kötelessége volt megadni. 

- Nem adom meg Harry. - ellenkezett, amikor szóba hoztam Avery telefonszámát. 

- De miért nem?

- Minek neked? 

- Segítséget akarok tőle kérni. 

- Miért kéne neked segítség tőle? - nevetett.

Összeszorítottam a számat, hogy semmi olyan ne csússzon ki rajta. Csak aztán válaszoltam. 

- Az mindegy. Kérlek, add meg. 

- Dehogy adom. Majd, ha megmondod, miért kell. 

- Willnek megtudtad adni, nekem nem? - akaratlanul is kibukott belőlem, ami nyomta a csőrömet. Nem érdekelt, ha most hisztisnek vagy bárminek nevezett volna. 

- Ó, itt van a kutya elásva. - nevetett. - Szóval piszkálja a férfiasságodat, hogy Will jobban néz ki, mint te, és ő tudja Avery telefonszámát. 

- Nem. - mondtam határozottan. 

- Dehogynem. Csak kiakarod őt használni, és elvenni tőle azt a lehetőséget, hogy Willel jobban megismerkedjen. Harry neked semmi másra nem kellenek a lányok csak arra, nem érdemelnéd meg Averyt.

Nem mondtam ki, de fájtak a szavai. Katy ismer a legjobban, tudja mit miért tettem, és teszek. Miért ellenségeskedik velem? Miért hiszi azt, hogy mindenkinek csak ártanék?

Miért nem hisz bennem?

- Ez nem igaz, nagyon jól tudod. - az indulatot nem sikerült a hangomban leküzdenem. Felbosszantott az, hogy amilyen jóban voltunk, most úgy utált meg. Pedig erre nem volt oka.

- Nem lesz Avery egy trófea a polcodon. - sziszegte a telefonba. Megfogtam egy papírlapot, erővel összegyűrtem, aztán áthajítottam keményen és erővel a nappali másik végébe.

Persze, ez a papírlap végig Katy fejét formázta...

- Fejezd be, Katy. Ha tudni szeretnéd, csak  megakarok vele beszélni valamit. De, ha annyira nem akarod megadni, akkor hagyjuk az egészet... - fújtattam. - Sosem hittem volna, hogy ilyen önző lány lesz belőled. Olyan normális voltál, jól kijöttünk, most pedig így viselkedsz. Szerinted én mondtam azt valaha Tomnak, hogy ne jöjjön össze veled? Mondtam azt neki, hogy nem érdemel meg téged? Nem. Mert a legjobb barátom, és hagytam, hadd csináljon, amit akar. Neked sem mondtam egy rossz szót sem Tomról, mert megbíztam benne! Te pedig? Már nem is vagy a barátom. A barátok nem ilyen szívtelenek, mint amilyen te vagy, Katy. Egy vadidegennek, mint Will megadod Avery számát, de nekem, aki Tom tanúja, nekem nem. És nem csak a tanúja vagyok, de a te barátod is. Vagyis már nem...nekem ilyen barát nem kell! Nagyon önző vagy, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy az lettél. Azért mert Tom minden kis idejét veled tölti az is csak a te hibád, mert nem hagysz neki teret. Nem lóg velem, nincs a klubban. Bent van a cégénél, hazamegy, és otthon van veled. Én pedig egyedül vezessem a klubot, és éljem az életemet? Szerinted ezt hogyan? Tom állandóan körülötted forgolódik, te pedig csak még inkább magadhoz akarod édesgetni. Szeret téged bassza meg. Sosem hagyna el! De lehet még mindig nem bízol benne, ahogyan bennem sem, pedig te tudod a legjobban mi történt. Neked kéne megértened engem a legjobban, és bízni abban, hogy lehetek olyan, mint Tom. De tudod mit, Katy? Pont az ilyen "barát" félék miatt, mint amilyen te vagy maradok inkább ilyen! De le is szarom, hagyjuk a picsába az egészet. Önző dög vagy. - olyan dühöt, és sértődöttséget éreztem, hogy rányomtam a telefont. Nem érdekelt, ha sírni fog, és elmondja Tomnak.

Nem érdekeltek az érzései. Az enyémmel sem foglalkozik ő.

Elegem volt. Mindig ő papolt nekem arról, hogy éljek, és mosolyogjak tovább, de ő az, aki a legjobban kritizál, és beszólogat.

Az ilyen nem barát. De amint látszik, sosem volt az. A nehéz idők után is velem kéne hogy legyen, nem csak a nehéz idő alatt...

Pár perc múlva azonban a telefonom jelzett egy új üzenetet. 

Katytől.

Benne Avery telefonszámával.