2. rész ~ Baráti hívás

Avery Johnson

- Jaj, Avery! Segíts, kérlek! 

 Minden olyan esetben, ha valaki ezzel a mondattal kezdene egy beszélgetés során, a telefon végén lévő ember azonnal halálra lenne rémülve, minden lehetséges szörnyű csapást végigjátszana a fejében, amit csak el lehet képzelni. Robbanás, tűzeset, autóbaleset. Megannyi eshetőség, ami átszalad mindenki agyán, ha kétségbeesve hívja fel valaki. 

- Szia, Katy. Mi történt?

Én azonban tudtam, amint felvettem a telefont, és meghallottam a lány hangját, hogy semmilyen baj nincsen, csak pusztán ő is egy a sok közül. Egy a sok menyasszony közül, akik minden aprócseprő dolog miatt felhívnak. Még akár az éjszaka közepén is. 

- Nem tudom mit tegyek! Segítened kell! - hangja könyörgő és kétségbeesett volt. Ha nem töltöttem volna már el vele több, mint fél évet, amióta az esküvőt tervezzük, és ezáltal nem ismertem volna ilyen jól, akkor tényleg megrémültem volna

- Oké, de akkor meg kell nyugodnod, és lassan elmondanod a problémát. 

 Amióta esküvőszervezőként dolgozok, azaz négy éve, azóta már megtanultam, nekünk nem szabad idegeskednünk. A menyasszonyok olyanok, mint a gyerekek. Ők is, ha elesnek, és hallják azt, hogy mi jajveszékelünk, és az a gyerek az ijedtséget látja rajtunk, akkor sírni fog, és félni. Viszont, ha nevetünk azon, hogy ő elesett, és megnyugtatjuk őt, akkor semmi gond nem lesz. Ő is nevetve fog visszaemlékezni arra a pillanatra, amikor elesett.

Hát a menyasszonyok ilyenek. 

Ha én megijedek esküvőszervezőként, akkor ő miért ne ijedne meg, amikor róla szól majd minden?

- Tudom, a nagy levegők. - Katy annyiszor hívott fel ez alatt a fél év alatt minden kis apróságért, hogy már tökéletesen betanulta azt, hogy ilyen helyzetben azt tanácsolom a menyasszonyoknak, vegyenek négy nagy levegőt.

Nagyot szippant, kifúj.

Nagyot szippant, kifúj.

Nagyot szippant, kifúj.

Nagyot szippant, kifúj.

Ugye, hogy máris jobb? Hát persze, hogy sokkal jobb!

Hallom, ahogyan Katy megcsinálja a négy ismétlődő nagy légzést, majd pár másodperc múlva, amikor úgy gondolja, hogy az idegei is rendben lesznek, megszólal. 
- Köszönöm, Avery. 
- Semmiség. - mosolyodtam el. Ha néha az agyamra is mennek a menyasszonyok, én mindegyiket imádom!
- Tom nem segít, én pedig egyedül nem tudok dönteni ilyen komoly dologban!
- Na, ki vele! Hátha én tudok neked segíteni. - kuncogtam.
Minden lánynak imádok segíteni, és szívesen is segítek bármi problémájuk akad, de vannak olyan menyasszonyok, akik csak azért fizetnek nekem, hogy elhencegjenek a barátnőiknek, miszerint nekik egy esküvőszervező lesi minden kívánságukat.
Na, az azért túlzás. Nem azért vagyok esküvőszervező, hogy cipeljem a holmijukat, hanem hogy élete nagy napjukat a legcsodálatosabbá varázsoljam. Olyanná, amilyenné szeretnék. Ha ők lila elefántokat akarnak, akkor megkapják, ha tűzijátékot, azt is elintézem. De nem szólok bele abba, hogy milyen ruhát vegyenek fel. Azt anyukával, barátnővel döntsék el. Persze, nem egyszer voltam már ruhapróbán valakikkel, de abba sose szólok bele milyen ruhát vegyen fel. Ha kikérik a véleményemet elmondom őszintén, akkor is ha az a ruha pocsékul mutat rajta. Vagy megsértődik vagy nem. 
Katyvel is megyek ruhapróbára, de érzem, ő minden kritikát szívesen fogadna. 
- Ma néztem meg a szalvétákat, és nem tudok dönteni! - sóhajtott fel hangosan.
Ó, minden menyasszony rémálma!
A szalvéta, abrosz és székszoknya színe!
- Milyen színeken gondolkodtál?
- Ugye halvány lila lesz az abrosz. 
- Igen, és fehér székszoknyák lila masnikkal. 
- Lila szalvéta túl sok lenne? - a hangja olyan kislányos csengett. Mint, amikor egy kislány hiába tudja, hogy valami nem jó, azért is megkérdezi. Aranyosan, cukin, hátha elér valamit. 
Elnevetem magam. 
- Igen, Katy. Nagyon sok lenne. A vendégek két hétig csak a liláról beszélnének. - nevettem, mire Katy is nevetni kezdett. 
- Lehet, hogy igazad van. Akkor milyen szín lenne a jó? Te vagy a szakértő. 
- Mit szólnál a mályvás színhez? Az a lilához passzolna. Vagy fehér szalvéta és ilyen mályvás minták. Olyan minta, mint amilyen mondjuk a hajadban lévő csat lesz.
- Lehet olyat csinálni? - a hangja olyan ámulattal telt meg, hogy elmosolyodtam.
Nem lehet ezeket a pillanatokat megfizetni. Amikor egy menyasszony lelke megnyugszik, és újra úgy érzi, az ő esküvője lesz a legszebb. 
Mert mindenkinek a sajátja a legszebb. 
- Bármit meglehet csinálni, és tudom, hogy mennyit jelent neked az a csat. 
- A mamám.. - mondta lágy hangon - az övé volt, és azt akarta, hogy én viseljem az esküvőmön. Annyira rossz, hogy nem lehet itt velem, Avery! - pityergett a telefonban. Nekem is nyelnem kellett egyet, hogy visszafogjam a könnyeimet. 
- Tudom, Katy. De ott lesz veled, a szívedben. Tudom, hogy mindenki ezt mondja, mostantól fentről figyel rád, és vigyázni fog minden lépésedre, és tudom, hogy te azt mondod, hogy azt akarom, itt legyen, de már a múlton változtatni nem lehet. A mamád borzasztóan büszke lehet rád, és biztosra veszem, hogy a barátnőivel most fent azon nevetnek, hogy te otthon ülsz, és nem tudod melyik szalvétát válaszd!
 Katy felnevetett, de hallottam, hogy sír. Elkalandoztam a múltban, és a szavak csak úgy áradtak belőlem..
- Fáj, piszkosul, és nem mondom, hogy idővel jobb lesz, csak annyi más emléked lesz, hogy a szíved fájdalmát átveszi más, ami felemeli azt a sok szomorúságot arról a becses szervedről, amely néha hagyja, hogy pokolian fájjon. Csak hidd el, hogy ő ott lesz veled azon a napon, ott fogja fogni a kezedet. Csak nézz a másik oldaladra, ott lesz. Látni nem fogod, de ha erősen koncentrálsz érezni fogod, és akkor rájöhetsz, hogy igazuk van az embereknek, mert ő mindig vigyázni fog rád, és óvni fog téged. 
  Akaratlanul is kifolytak a könnyeim. Még ennyi év után, körvonalakban elmondva is ugyanolyan fájdalmas. 
Ahogyan ott vagy azon az utcában..
Mindenki körülötted..
A zaj, a hangok, a kiabálás...
A sikertelenség, amely azt jelzi, meghalt..
- Avery. - Katy hangja ha nem is azonnal, de visszahozott a valóságba. - Mi történt veled?
  Ó, annyira elmondanám neki!
Most azonnal az elejétől a végéig, minden kis részlettel együtt.
De nem tudnám..
Nem lennék rá képes. Igaz, Katy sokkal közelebb került hozzám, mint bármelyik menyasszony, nem tudnám kiönteni neki a szívem legnehezebb hordóját, amelyből annyi könny, bánat, fájdalom, és kín folyna ki...
- Olyan, ami miatt tudom jól, hogy a nagymamád ott lesz majd melletted azon a napon. 
- Elvesztettél valakit, igaz?
Bólintottam, és amint rájöttem, hogy ő ezt nem látja, megszólaltam.
- Igen.. - hangom olyan halk és törékeny volt, hogy én sem ismertem fel. 
Ezt biztosan nem én mondtam.
- Kicsodát?
Nem válaszoltam neki. 
- A nagymamádat?
És erre sem. Inkább csak gyorsan témát váltottam, azaz visszatértem az eredetihez. 
- Akkor küldd el e-mailben a termékkódot, és a csatról egy képet, én pedig azonnal el is küldöm az illetékesnek. Mindent megteszek, hogy ilyen szalvétátok legyen. 
  Sóhajtott egyet, amit tudtam, azért teszi, mert témát váltottam. De nem firtatta tovább. 
- A dekorációba is beletudnánk szőni ezt a motívumot?
- Mire gondolsz? - az agyamba millió per órás sebességgel kezdtek tekeregni a gondolatok arról, hogy hogyan tudnám bárhová is berakni a csat díszének pontos mását. 
- Nem tudom.. - sóhajtott. 
- Mit szólnál, ha lennének mécsesek az asztalokon ezzel a motívummal?
- Hogyan?
- Ha este meggyújtanátok a gyertyát, akkor a motívum világítana olyan színben, amilyenben lenne. Képzeld el, van egy befőttes üveg, amire megcsinálnák úgy hogy felrajzolják ezt a kis virágot, és amikor meggyújtják a benne lévő mécsest, a kis virágok világítanának. 
- Mint a nagymamám, olyan fényesek lennének.. - megremegett a hangja, de hallottam, hogy mosolyog is.
Letöröltem kibuggyanó könnyeimet.  
- Igen. - mosolyogtam. - Tetszik az ötlet?
- Hogy tetszik-e? Avery, imádom! És téged is! Te vagy a legcsodálatosabb esküvőszervező! Ott lesz velem a mamám az esküvőmön, és ezt csakis neked köszönhetem. Annyira köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd semmit sem, csak a munkámat végzem. - de akkor is, annyira felturbózza az önbizalmamat, ha ilyet mond nekem valaki, mert ilyenkor tudom ténylegesen azt, hogy az álmaim munkáját végzem. 
Azt, amit mindig is akartam volna.
Csodálatos pillanatok!
- Sok embernek biztosan nem jutna ez az eszébe, hogy a nagymamám hajcsatját építsük be a dekorációba. De te tudod, hogy nekem mi a fontos, és ezek által ötletet is adsz. Annyira csodálatos! Köszönöm. 
- Ne mondj ilyeneket, mert én is elsírom magam. - nevettem, és letöröltem a könnyeimet. Túl sok érzelem keletkezett most a szívemben, amiknek ki kell jönniük, de nem úgy hogy Katyvel beszélgetek. 
- Jaj, mi lesz velem majd az esküvőmön? - kuncogott, és nagy levegőket vett.
- Hát, te leszel a legboldogabb lány a földön! 
- De szétsírom majd a fejemet. - nevetett fel. Jó volt hallani, hogy már nem sír a régi emlékeken, hanem nevet. 
- Lesz nálam papír zsebkendő. Annyit viszek, amennyit csak szeretnél.
- Egy százas csomag talán elég lesz! - hangosan nevetett, ami engem is nevetésre kényszerített. 
Katy ezért egy fantasztikus menyasszony, mert nem úgy kezel, mint a szolgáját, hanem mint egy barátnőjét. És őszintén remélem, hogy az esküvő után is beszélni fogunk még.
Rég volt már olyan ember az életemben, akit én is érdekeltem, és nem azt várta el, hogy ő érdekeljen csak engem. 
Katy minden szempontból csodálatos lány volt, és Tom oda meg vissza volt érte. Jó volt őket látni, ahogyan a találkozókon egymáshoz bújnak, csak úgy spontán megcsókolják egymást..
Remélem, egyszer én is átélhetem ezt. 
Valakivel az esküvőmet szervezni, szerelmesnek lenni, mindent rózsaszínben látni. 
- Avery? 
- Hmm? - nem szeretem, amikor elkalandozok, de olyan nehéz nem megtenni, főleg úgy, hogy valakinek bátran elmondhatnék mindet!
Katy meghallgatna. 
Mellettem állna. 
Fél év után is tudom, ő egy tökéletes barát lenne. 
- Bármi történt is veled, elmondhatod. - olyan őszinte volt a hangja, hogy kedvem lett volna azonnal mindent elmondani. 
De nem tettem...
Nyuszi vagyok. 
- Köszönöm, Katy, de nem. Nem lennék rá képes. 
- Megértem azt is. Jaj, ha legközelebb találkozunk, biztosan megölelgetlek. 
Elmosolyodtam. 
- Ruha próbára mikor szeretnél menni?
- Neked mikor jó? Te vagy az esküvőszervező. 
- Ugye tudod Katy, hogy nem muszáj nekem is mennem. 
- De szeretném! - csattant fel. Ajaj! Lehet, hogy már túl sokszor mondtam azt neki, hogy nem muszáj, hogy én is ott legyek. Tuti, már megunta. 
- Oké-oké. Ott leszek!
- Ne ellenkezz. Szeretném, ha ott lennél, és anyu is. Azt mondta, hogy legalább te bátran a szemembe mondod, ha valami nem áll jól. 
- Na, abban biztos lehetsz. - kuncogtam. 
- Megtetted már?
- Igen. - válaszoltam őszintén. - Lehet, hogy más nem meri, de én igen. Minden menyasszony azt hangoztatja, hogy ő akar a legszebb lenni, akkor pedig ne vegyen fel olyan ruhát, ami irracionálisan rosszul áll rajta. Mindegy, hogy milyen testalkatod van, nem biztos, hogy az a bizonyos álmaid ruhája passzolni fog rád. 
- Mi? - elvékonyodott a hangja, mint aki alig hiszi el, amit hallott. 
- Sajnálom Katy, de tényleg. Nem mindenkinek áll jól egy-egy stílus. Azonban az esetek több, mint kilencven százalékában a menyasszonyok sokkal szebb ruhát találnak, mint amilyet elsőnek akartak. 
- Jó, oké. - hiába tagadja, ledöbbentette ez az információ. Kit ne döbbentene le? Álmaid ruhája az ott a katalógus kilencvenkettedik oldalán, és mégsem jó rád?
Szörnyű sorscsapás!
- Héj, figyelj. Higgy nekem. Minden rendben lesz, csak legyél nyitott. Hidd el, hogy azok, akik ott dolgoznak sokkal jobban értenek majd mindenhez, mint te, vagy én. 
- Azt mondod, hogy ne egy fazonhoz ragaszkodjak?
- De ne ám! Megnézünk sokfélét. Van időnk, nem?
- Igen. - sóhajtott. - Úúúgy izgulok!
 Ilyenkor, amikor a menyasszonyok ezeket mondják, és átélem velük azt a rengeteg izgalmat, egy kicsit cserélnék velük. 
Milyen lehet elmenni egy szalonba, szebbnél szebb ruhákat felpróbálni, hogy aztán a nagy napon tényleg a leggyönyörűbbek legyünk.
Milyen lehet az mellé odasétálni az oltárhoz, aki mindennél jobban szeret..
- Mikor akarsz menni? - megszakítottam a gondolataimat. Ahhoz, hogy megtudjam hogyan férek bele az időbe, kell az is, hogy megtudjam mikorra tervezi. 
- Amikor neked jó az időpont!
- Holnap?
- Tényleg? - sikkantott fel. Azonnal elkaptam a telefont a fülemtől, és inkább kihangosítottam. Addig is elkezdhetek foglalkozni egy kis papírmunkával.
- Nekem jó a holnap. 
- Oké, akkor megbeszélem anyuval és utána küldök egy üzenetet. 
- Rendben van. De nem azt mondtad, hogy holnap Tom otthon lesz? Átrakhatjuk más időpontra is!
- Neem! - határozottan csengett a hangja. - Még csak azt kéne. El kell kezdenie megtanulni, hogy ki az asszony, és ki parancsol!
  Hangosan nevetni kezdtem!
Jesszusom! Milyen tábornok lesz belőle?
- Rendben van, te vagy a főnök. - nevettem még mindig.
Katy is kuncogott.
- Úgyis hamarosan a fiúkkal is mennünk kell ruhát próbálni, meg a koszorúslányokkal! És oda is jössz. Te értesz mindenhez, én nem. 
- Mindenki olyan ruhát választ, amilyet szeretne. 
- De te neked jobb szemeid vannak az ilyenhez. Nekem a vőlegényem amúgy is mindenben dögös!
- Elfogult lennél? - kuncogtam. 
- Biztos is.. - sóhajtott fel. - Ezért kell valaki, aki észhez térít. 
- De ott lesznek a barátai. - Katy mesélte, hogy Tom elrángatja a barátait is öltöny próbára, mert akkor egy üzletből lesz kiválasztva mindenkié. 
- Azok? - gúnyosan felnevetett - azoknak aztán mindegy lenne milyet adsz rájuk!
- Csak megtisztelik azzal a barátjukat, hogy normálisan felöltöznek.
- Persze, de akkor sem tudnak normálisan semmit sem kiválasztani. Bár igazán kíváncsi leszek hogyan fog hatni Tom az egyik haverjára, mert az aztán a legmakacsabbik fajtából való. 
- Miért?
- Soha, semmiben nincs benne. 
- A barátja esküvőjére csak eljön. 
- El, de már az esküvő gondolatát is utálja. Tanítsd már meg neki, hogy egy esküvő milyen jó!
Felnevettem. Milyen naiv!
- Azt nem lehet megtanítani. Valaki vagy szereti, vagy nem. 
- De nem akarom, hogy elrontsa... - sóhajtott.
- Nem fogja, hidd el. Attól, mert makacs, attól nem fogja tönkre tenni az egyik barátja esküvőjét. 
- Legyen igazad. - sóhajtott. - De most le kell tennem. Mindjárt itthon van Tom, és elmegyünk vacsizni. 
- Jó szórakozást. - mosolyogtam. 
Valószínűleg én is vacsorázok majd. Rendelek egy kis kaját valahonnan, begubózok a kanapéra, és olvasok. Vagy filmet nézek. 
- Avery? 
- Mondjad csak. - a telefont visszaemeltem a fülemhez, miután kiléptem a kihangosítás opcióból. 
- Kit veszítettél el? 
Megint ez a téma..
Nem is fog rólam leszállni soha, amíg el nem mondom?
Még nem voltam rá felkészülve. Hiába érzem azt, hogy elmondanám, a szívem még nem képes magából kirobbantani azt a sok mindent, ami négy éve történt. 
- Megértem, nem akarod elmondani. De, ha valakivel beszélni akarsz, itt vagyok, meghallgatlak. Akármikor elmegyek hozzád, vagy te hozzánk, és kiöntheted a szívedet. Fél év alatt szerintem eléggé kiismertél ahhoz, hogy azt mondjam, a barátom lettél. Szeretnék veled az esküvő után is kapcsolatban maradni. Annyira jó lány vagy, és úúgy megkedveltelek. Remélem egyszer elmondasz nekem mindent. Nem úgy, mint esküvőszervező a menyasszonynak. Hanem, mint egy barát a barátnak. 
  A könnyeim ezek után a szavak után úgy kezdtek hullani, ahogyan már régóta nem. 
Ilyet azóta senki sem mondott nekem, és most annyira jól esett a lelkemnek, de mégis annyi sebet feltépett. Minden előttem van, minden egyes perc négy évvel ezelőttről. 
- Majd hívlak. Addig is vigyázz magadra, Avery. Rám bármikor számíthatsz. 
  Nem tudtam neki mit mondani, de szerintem ezt ő is tudta. Lerakta a telefont, én pedig ott maradtam egyedül. 
Mindig egyedül vagyok, magányosan.
Néha azt akarom, hogy valaki csak egy kicsit úgy nézzem rám, ahogyan Tom Katyre. Úgy szeressen, mint egy szép álomban, ami aztán nem is álom, hanem valóság. 
Sírok, és csak sírok. Siratok mindent. A boldogságot, a szerelmet, az embereket. 
Mindent sirattam. 
Mindent, ami négy évvel ezelőtt történt...