37. rész ~ Bachata

Avery Jonhson

Csak ültem és néztem ezt a két embert, akik olyan kecsességgel, erotikával és tökéletes összhangban táncoltak, hogy nem tudtam nem őket nézni.
Jesszusom...ahogyan a lány tekerte a csípőjét, ahogyan a fiú a derekát átfogta, hatalmas ujjai szétnyitva pihentek a lány bőrén. Olyan volt az egész, mintha kukkoltam volna őket, mintha azt néztem volna hogyan szeretkeznek, és ez zavarba hozott. Éreztem, ahogyan az egész arcom belepirult, pedig nagyon jól tudtam, hogy nekik ez a tánc a szenvedélyük volt, hiszen látszott mennyire egymásra voltak hangolva. Látszott, el vannak veszve a saját kis világukban, ahol csak ketten vannak és az össze-összesimuló testeik.
Nem ismertem a táncokat, vagyis az alap táncokat igen. Salsa, cha-cha-cha, keringő, tangó..
De azt nem tudtam, mi az a bachata, és hülye fejjel meg sem néztem mire rángatott el Ronald. Nem tudtam mi volt ezzel az egésszel a célja, de azt sikeresen elérte, hogy zavarba jöjjek, mert ilyen tánc láttán akárki zavarba jönne.
- Hogy tetszett? - Ronaldra néztem, miután az egész klubnyi ember abbahagyta a tapsolást a párosnak, akik mosolyogva meghajoltak, és lesétáltak a tánctérről.
- Uhh..hát.. - nem tudtam megfogalmazni azt, amire gondoltam, anélkül, hogy ne érezzem még jobban magamba zavarban.
Az arcom lángolt, és még ha nem is láttam magam, tudtam, olyan vörös voltam, mint egy túlérett paradicsom.
Ronald vigyorogva nézett rám. 
- Én most járok bachata tanfolyamra. Ez a tánc sokkal lágyabb hangzású, mint a salsa. Hatalmas sikert aratott a Karib térségben, ahol pont azért lett közkedvelt, mert a lépések könnyen tanulhatóak,  viszont a test-, és a csípőmunka nagyon sok ideig tartó gyakorlással lesz olyan, mint nekik. - bökött a  tánctérre, ahol percekkel ezelőtt még a páros táncolt, most pedig pár ember táncolgat a párjával az adott zene ritmusára. - A bachata a szoros testkontaktusos tartása miatt az egyik legerotikusabb táncfajta, így könnyen kifejezhető a társunk által érzett erotikus vonzalmunk. - nézett a szemeimbe. Elállt a lélegzetem a mondatában megbúvó kettős tartamra. - Egy férfi nem is táncolja mindenkivel a bachata-t, mert ez egy különlegesség a számukra, így csak a barátnőjükkel, feleségükkel, azaz a párjukkal osztják meg ezeket a különleges pillanatokat. 
 Olyan átszellemülten beszélt róla, hogy öröm volt hallgatni. Látszott rajta a tánc iránti szenvedély, ugyanúgy, mint amikor a kórházban a betegeket gyógyította, mind a két alkalomkor csillogtak a szemei beszéd közben. 
- Mikor kezdtél el táncolni? - kíváncsi lettem arra, hogyan jött az életébe a tánc, miért pont ez lett a másik szenvedélye.
- Én nem Londonból származom, hanem Erdélyből. Édesanyám székely, édesapám angol származású. Ott tanultam meg nép táncolni, és azt egészen az elköltözésünkig, azaz tizenkét éves koromig csináltam is. Itt Londonban pedig beirattakegy táncsuliba, hogy könnyebben találjak barátokat, na meg ahol elsajátíthattam rengeteg táncfajtát, mozgáskoordinációt. Aztán a középsuli után felvételiztem az orvosira, mert már egészen kiskoromban orvos akartam lenni, és erről nem is tettem le. Táncoltam, keményen tanultam, és lám, meglett az eredménye. Van egy táncstúdióm, és orvos is vagyok. Imádom mind a kettőt. 
 Elmosolyodtam. 
Most is ugyanúgy csillogtak a szemei.
- Nem nehéz a kettőt összeegyeztetni?
-  Csak az a nehéz, amit nem akarunk eléggé. - mosolygott rám. - Amúgy az elején az volt, amikor megnyílt a stúdió, vagyis nem is nehéz, hanem tényleg rengeteg felé kellett koncentrálnom.  De már van egy plusz tánctanárunk, így ő van helyettem, na, meg az unokatesóm, és amikor éppen nem dolgozok, akkor ott vagyok. Vannak csoportjaim, azoknak úgy osztom be az idejét, ahogyan dolgozok. Ha például reggel dolgozok akkor négyre jönnek, ha este megyek dolgozni, akkor a délelőtt tíz órás időszakban szoktam őket tanítani. Nincs olyan, hogy elmarad egy óra miattam, azt sosem engedném meg. 
- Kiket oktatsz? Kicsiket vagy nagyokat?
- Középátlag. - nevetett. - A tizenhat-tizenhét éveseket. Ők már sok mindent megtapasztaltak az életben, mert mindegyikőjüknek van nehéz háttere, akár a szüleit nézve, anyagi gond, társadalmi probléma. Ezek a gyerekek a tánccal tudják magukat kifejezni. Szoktam hagyni,  mindegyikőjüket végig táncolni egy dalt, hogy lássam mit éltek át a napokban. Van, akinek durvák, kemények a mozdulatai, az jelenti azt, hogy rossz dolog történt vele abban a két napban, amíg nem jött el újra hozzám. Van, aki csak lágyan táncol, balettozik, az mutatja, hogy vagy semmi nem történt vele, vagy az élete ugyanolyan, mint mindig is volt, és már beletörődött. Ezeknek a gyerekeknek ez a menekülőváruk, Avery. Itt kiélik magukat, itt nincs rossz döntés, rossz szó, nincs helytelen mozdulat. A lényeg, hogy kifejezzék magukat a tánc nyelvén 
 Embert nem hallottam még ilyen átszellemülten beszélni a munkájáról, ami neki nem teher volt, hanem hatalmas öröm. 
Talán én is ilyen lehettem, amikor az esküvőszervezésről beszéltem?
- És te? - Ronald mosolyogva nézett rám, és miután belekortyolt az italába, folytatta. - Te miért lettél esküvőszervező? 
- Mert már kiskoromban is az akartam lenni. - mosolyogtam rá, de nem mentem bele a részletekbe. Abba, hogy a szüleim sosem akarták, hogy azt csináljam, amit én szerettem volna, hogy az életem nem úgy alakult, ahogyan alakulnia kellett volna.
- Szóval valóra váltottad az álmaidat. - mosolygott rám. 
Kemény árral kellett érte fizetnem, de igen.. 
Azonban ezt neki már nem kellett tudnia. 
- Úgy bizony. - biztos látta rajtam a téma iránti ellenállásomat, így nem is kérdezősködött tovább.
- Szeretnél táncolni? - felállt, és felém nyújtotta a karját.
Ekkor hirtelen eszembe jutott Harry.. Milyen jó lenne, ha most ő is itt lett volna, ha felkér táncolni, ha együtt néztük volna végig a két táncost, ahogyan a világ legerotikusabb táncát adják elő. 
- Nem tudok bachatázni. 
De neki duzzognia kellett, és nem válaszolni az üzenetemre. Igen, azt írtam neki, hogy ne jöjjön, de miért nem jött? Miért nem hagyta abba a duzzogást és jött ide?
Mindegy is..
Most itt voltam és ki kellett kapcsolódnom, nem csak mindig a munkán járnia az eszemnek. 
- Nem is azt fogunk, csak lassúzunk.
Összeráncoltam a homlokomat. - Gyors dalra? 
- Egy táncosnak semmi sem akadály. - vigyorgott. Nevetve csúsztattam a kezemet a kezébe, és a tánctérre sétáltunk, ahol Ronald az egyik kezét a derekamra rakta, másikkal pedig a testeink közé vállmagasságban felemelt kezemet fogta. Az én másik kezem a vállán pihent. 
Lassan kezdtünk mozogni a viszonylag ritmusos dalra, amire több páros is bevetette profi tánctudását, mi pedig, mint két nyugdíjas, csak lépkedtünk jobbra-balra.
Engem nem zavart, és ahogyan láttam Ronaldot sem. Mosolyogva nézett rám. Felnéztem barna szemeibe, és nem tudtam eldönteni szabad-e ezt nekem. Szabad ennyire közel állnom hozzá, így nézni őt, és neki szabad engem ennyire mély tekintettel figyelni?
Ronald elég klassz pasi volt. Jól nézett ki, vicces volt és kedves. 
"Akkor? Akkor lépj!"
Nem tudtam..
Ott volt nekem Harry, akivel igaz nem volt köztünk semmi, de már a csók is sokat jelentett. Nekem igen.
Számomra már egy csók is azt jelentette, hogy elkezdődhet valami, hogy kialakulhat valami a két ember között. Ha pedig csak egy gyors fellángolás volt, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül lehet belevágni másba.
"Harry nincs itt, és amiről nem tud az nem fáj!"
De ez akkor sem így működött!
Nem használhattam ki Ronaldot, és hülyíthettem Harryt. A szívem a torkomban dobogott, amikor Ronald hirtelenjében közelebb hajolt hozzám, és ezzel együtt a testemet is magához húzta. Összesimultunk. 
Éreztem a légzését az arcomon, ahogyan közelített fokozatosan, lassan, nem kapkodott. Várta, hogy reagáljak, de semmit nem tudtam tenni. Nem tudtam merre van a jobbra és a balra, ahogyan azt sem, hogy mi a helyes ilyenkor. 
Megfog csókolni!
Uram Isten. 
Leblokkolt a testem, az agyamban áramlott a vér, és a szívem olyan hevesen vert, hogy a zenét is alig hallottam tőle.
Bumm.
Bumm. 
Bumm.
Zakatolt a szívem, és a hangzavarban mégis képes voltam valamit, vagyis valakit meghallani. A mély, rekedt hangot, amit amint látszik az agyam bármely stressz helyzetben feltud ismerni. 
- Ha most megbocsátasz. Felkérném Averyt táncolni.